Akkreditációs program készül a szakellátóknak

A GYEMSZI-ben folyik a minőségfejlesztési és betegbiztonsági stratégia (MIBES) kidolgozása.

Akkreditációs rendszert dolgoz ki a fekvő- és járóbeteg-szakellátásra, valamint a közforgalmú gyógyszertárakra a GYEMSZI (Gyógyszerészeti, Egészségügyi Minőség- és Szervezetfejlesztési Intézet), amelynek egyik feladata a minőségfejlesztési és betegbiztonsági stratégia (MIBES) kidolgozása. Az akkreditációs program nem váltja ki a már ismert és alkalmazott minőségi tanúsítványokat. Azok ugyanis az összes szervezeti egységet érintik, s a szabályozást célozzák, ez pedig csak a betegellátás egységeire vonatkozik, és meghatározott elvárások teljesülését várja el.

A minőségfejlesztési stratégia alkotását dr. Belicza Éva minőségügyi szakértő irányítja. A készülő MIBES-t bemutatva lapunknak elmondta, hogy a program az egészségügyi szolgáltatók és szolgáltatások minőségfejlesztését, illetve biztonságuk növelését célozza. Valós problémák megoldására törekszik akciótervek kidolgozásával, segítve a szolgáltatók orientálását az alkalmazandó eszközök, módszerek kiválasztásában és alkalmazásában, sőt: az egészségpolitikai irányvonalak és döntések megalapozásában, kialakításában is támaszt ad.

Első lépésként „látleletet" vettek az ellátás helyzetéről: összegyűjtötték és priorálták a minőségügyi s betegbiztonsági problémákat kétkörös úgynevezett Delphi módszerrel. Ennek lényege, hogy résztvevők úgy fejthetik ki véleményüket, például levelezés formájában, hogy közben egymás kilétéről nem tudnak, így egymás véleményét nem befolyásolják. A fordulók végén a beérkezett anyagokat a program vezetői feldolgozzák, és az anonimitás megőrzésével visszaküldik a résztvevőknek. Az anonimitásnak köszönhetően nem torzul a résztvevők véleménye szimpátia vagy sztereotípia miatt, így lehet a megkérdezettek közös véleményét kialakítani. A résztvevők körének meghatározása kulcsfontosságú volt. A programba a minőségügy területén ismert ellátókat, vezetőket, szakértőket, döntéshozókat vontak be, valamint civil szervezetek képviselőit.

A válaszadók számos minőségre vonatkozó problémát soroltak fel. A legnagyobb gondnak azt tartották, hogy az egészségügyi dolgozók kiégettek, motiválatlanok, türelmetlenek és nem kellően empatikusak a kiszolgáltatott beteggel, fizikailag erőtlenek, elégedetlenek, nem védettek. A következő helyen a betegutak rendezetlenségét, a koordináció hiányát, a sok ide-oda küldözgetést (amely késlelteti a diagnózis felállítását és a szükséges terápia megkezdését) jelölték meg. A válaszadók nem kis része szerint csak papíron, formálisan vagy nem működnek a minőségügyi rendszerek, tehát tévhit, hogy a tanúsítás minőséget biztosít. Gondként jelezték a nem megfelelő kommunikációt és együttműködést az ellátók/ellátási szintek között, s úgy vélték, a betegátadás során sérülnek az információk. Végül, de nem utolsósorban a megkérdezettek fele szerint a vezetés nem elkötelezett a minőség iránt, a szervezeti kultúra nem támogatja a minőséget és a betegbiztonságot.

A problémák egy részére az akkreditációs rendszer választ adhat. Ezért a szervezeti gyengeségeket kezelő standardokat fejlesztenek, értékelési eljárást dolgoznak ki, a betegbiztonság növeléséhez adatgyűjtési, adatkezelési rendszert alakítanak ki nemzetközi ajánlások szerint. A szakemberek képzése, a gyógyszerterápia menedzsment szakmai protokolljaihoz fejlesztési módszertan kidolgozása a TÁMOP 6.2.5. „A" pályázati program támogatásával valósulhat meg.

Az akkreditáció a szakellátásban a minőségértékelés első szintje lehet – az alapellátásban van már példa erre: a háziorvosi indikátorrendszer alapján jutnak bónuszhoz a jól teljesítő praxisok.

Elindították a standardizált betegelégedettségi vizsgálathoz a kérdőív kidolgozását, amely szakmai támogatást ad az intézmények számára a felméréshez azzal a céllal, hogy értékelhető információhoz jussanak az ellátók. Alkalmazásával később a minőségértékelés részévé válhat a betegek véleménye is.

Az akkreditációs program kidolgozása a nyár végén indulhat el, és várhatóan egy éven belül már pályázhatnak a rendszerhez csatlakozni kívánó intézmények az akkreditációt támogató, a TÁMOP 6.2.5. „B" szerinti uniós forrásra. Az uniós pénzből az egységes külső felülvizsgálati rendszer bevezetésére történő felkészüléshez, az intézményen belüli felkészítő workshopokhoz, tanácsadáshoz, képzéshez és képzési díjtámogatáshoz, eljárás- és protokollfejlesztéshez, háttértanulmányok, felmérések, elemzések készítéséhez nyerhetnek támogatást.

Emellett folyik az ajánlás kidolgozása a nemkívánatos eseményt követő eljárásra, mert az a tapasztalat, hogy ezeket a helyzeteket nem tudják jól kezelni a kórházakban, rendelőintézetekben. Segítséget kapnak az intézmények a betegekkel, médiával való kommunikációhoz, az okok, hozzájáruló tényezők feltárásához, és ezek tükrében a megelőző intézkedések meghozatalához és az esemény dokumentálásához.