Amíg Molnár jó irányba megy Gyurcsány nem áll ki mögüle

Arra a kérdésre, hogy egy vagy több biztosító legyen, nem lehet liberális felindultsággal, de szociális demagógiával sem válaszolni.

Gyurcsány Ferenc

Helyzet pedig van, a miniszterelnöki megfogalmazás szerint „finanszírozási válságjelenséget mutat az ágazat egy része". Ezt számokkal is alátámasztotta, mondván: míg 2000-ben 400, idén már közel 700 milliárdot kell gyógyító-megelőző ellátásokra fordítani. A gyógyszerkassza kiadásainak emelkedése is drámai, a 2000-es 150-200 milliárdról idén 360 milliárdra nő a költségek mértéke. Nem lehet többet költeni! – szögezte le Gyurcsány Ferenc.

Az átalakítás alapja a köz- és magánfelelősség újragondolása. Ez gyakorlatilag világos biztosítotti rendszert jelent: mindenki után van járulékfizetés, s pontosan leírt, hogy ezért a pénzért milyen ellátás jár. Akik nem részei e rendszernek, azok kizárólag korlátozott szolgáltatásokra tarthatnak igényt. Ez a miniszterelnök reményei szerint felszámolja a potyutasok – akik bár megtehetnék, mégsem fizetnek járulékot – táborát. Gyurcsány szerint az „emberi jogon járó" – vagyis a nem fizetők által is igénybe vehető - biztosítási alapcsomag tartalmát illetően nincs vita. Más a helyzet a járulékfizetés fejében igénybe vehető úgynevezett középső csomaggal, amelynek tartalma nagyjából megegyezik majd a jelenleg is járó ellátásokkal. A miniszterelnök leszögezte: pontosan meg kell mondani, hogy a járulékfizetésért mi jár, s azt is, mi nem jár a biztosítottaknak, tehát negatív listát kell szerkeszteni. Az ezzel kapcsolatos szakmai vitákat év végéig le kell folytatni.

A vizitdíjjal, s kórházi napidíjjal kapcsolatban a miniszterelnök felidézte a sokat emlegetett érvet, „mi már kifizettük járulékban" a költségeket. „Ez nem állja meg a helyét" – szögezte le Gyurcsány Ferenc, mondván, ez a kiadásoknak csupán 80 százalékát fedezi. A hiányzó rész megteremtésére többféle megoldás kínálkozik. Nagy-Britanniában például visszavettek a szolgáltatásokból, s hatalmas várólisták alakultak ki. Ennek ellentéte a járulékok és az adók növelése, s van a jelenleg javasolt megoldás, a vizitdíj, illetve a kórházi napidíj. Ez beavatkozás az évtizedek alatt kialakult szokásokba és magatartásba, de elősegítheti, hogy az emberek egészségtudatosabbak legyenek.

Sokkal nehezebb a kapacitások újraszabályozása, annak eldöntése, hogy adott körzetben, adott betegségcsoportban melyik intézmény tudja a nap 24 órájában a leggyorsabb, legjobb ellátást nyújtani. Gyurcsány sorolta a kérdéseket: Ki számit jobbnak? Mi történik, ha valaki „bedől" pénzügyileg? Azt, hogy ma ki kerül adott betegséggel a neves főorvoshoz, s ki a kezdő szakorvoshoz, attól függ, hogy milyen telefonszámmal rendelkezik. Gyurcsány szerint nem is a pénz a legfontosabb, mint mondta, inkább „szívesség-kereskedelem" folyik, amellyel kapcsolatban úgy teszünk, mintha nem létezne.

Alapkérdés, hogy egy vagy több biztosító legyen-e. Az ezzel kapcsolatban felmerülő kérdésekre – Meg lehet-e akadályozni, hogy szegények, s gazdagok biztosítója alakuljon ki? Mennyibe kerül – különös tekintettel a nyugdíjreform tapasztalataira – a biztosítók működtetése? A hozamérdekeltség drágítja vagy sem a szolgáltatásokat? stb. – nem lehet szociális demagógiával, de liberális felindultsággal sem válaszolni. A lényeg: mi működik kimutathatóan jobban!

A jelenlegi támogatási rendszer képtelen az évente közel 15 százalékkal növekvő gyógyszerkasszát fékentartani. E kiadások négy év alatt megduplázódtak, s ha a jelenlegi trend marad, húsz esztendő múlva a GDP fele a medicinák támogatására fordítódik. Gyurcsány Ferenc szerint mindeközben tudott dolog, hogy a gyógyszerek 20 százaléka a szemétbe kerül, ami gyakorlatilag 70 milliád forint kidobását jelenti. Sokba kerül az éppen kifutó közgyógyellátási rendszer is, hiszen a rászoruló egész családját, néha tágabb környezetét is ellátta a korlát nélkül járó ingyen gyógyszerrel. S végül: évente 20-30 milliárd forintnyi patikaszer vándorol a határokon túlra. A gyártók és kereskedők pedig hihetetlen fantáziával, innovációval vezetik be egy-egy új készítményüket a piacra.

Mint kiderült, a miniszterelnöknek nincsenek illúziói: az átalakításhoz – bár reményei szerint csak eleinte – tudja, hogy nem kapnak támogatást. A nemzetközi tapasztalatok sem túl biztatóak, hiszen az USA-ban sem tudták megcsinálni a tervbe vett reformot, s Szlovákia is most hátrál ki belőle.

Bár a felszólalók közül néhányan próbálkoztak saját szakterületükért lobbizni, ezt az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének (EGVE) elnöke, Ari Lajos visszautasította, mondván, itt és most az ágazat egészéről van szó. A Magyar Kórházszövetség elnöke, Golub Iván arra volt kíváncsi, a jelenlegi helyzet oldására milyen kormányzati vagy ágazati beavatkozást terveznek annak érdekében, hogy támogatni tudják a reformot. Ez utóbbira válaszolva a miniszterelnök azt mondta, hogy „lát nem jelentéktelen finanszírozási nehézséget, de nem lát általános drámát." Ugyanakkor leszögezte: az ügyet nem veszi félvállról, hiszen a rendszer átalakításának feltétele az intézmények működőképességének fenntartása. Azt viszont nem állítja – tette hozzá -, hogy semmi gond sem lesz az átalakítás során. Ám nem csak ezért siettetik a reformot, hanem azért is, mert a túl hosszú menetelés közben elpárolog a bátorság, hiszen „az ágazat elképesztő nyomásgyakorlási képességgel" rendelkezik, ami előtt újra és újra meghátrált a politika. Jó lenne - tette hozzá -, ha egyszer végre nem áldoznák fel az átalakítást.

Arra a kérdésre, hogy a vizit- és a kórházi napidíj fizetése alól kaphatnak-e felmentést az egészségügyi dolgozók, azt a választ kapták, hogy erről az intézmények saját hatáskörükben dönthetnek. Az államnak erre nincs pénze. A fenti díjtételeket a rászorulók kétféle módon rendezhetik: vagy teljes összeget fizetnek a rendelőben és a kórházban, majd a települési önkormányzattól visszaigénylik e költségek kétharmadát, vagy előre úgynevezett 100 forintos bonuszt váltanak ki az önkormányzatnál, s ezt adják le.

A Magyar Orvosi Kamara nevében Szilvási István fejtette ki, hogy mindenképp szükség van az orvostársadalom egészét lefedő köztestületre. Gyurcsány Ferenc szerint erről nagy szakmai vita zajlott, s amíg e kérdésről nem dönt a Parlament, addig sok minden változhat, bár hozzátette: a kormánynak a jelenlegivel megegyezik majd az álláspontja.

A miniszterelnök végül kiállt a tárca, s annak első embere mellett mondván, az egészségügyi kamikaze minisztérium, s amíg Molnár Lajos a fő irányba megy előre, addig nem áll ki mögüle.