''Az egészségügyet ki kell venni a politikai homokozóból''

Érték- vagy csupán eszközválasztás annak eldöntése, egy vagy több biztosító működjön Magyarországon?

Kétnapos konferenciát szervezett az egészségügyi tárca Egészségbiztosítási reform 2007-2009 címmel. A január 25-26-án megtartott rendezvényen közgazdászok és orvosok fejtették ki véleményüket az egészségügyi rendszer állapotáról, valamint arról, hogy az egy vagy a több biztosítós rendszer hozhat-e megoldást a felgyülemlett problémákra. Sajátos tanulsága a hallottaknak, hogy az ifjabb generáció képviselői – Dózsa Csaba, Holló Imre és Frajna Imre – kimondottan óvva intette a döntéshozókat a több biztosítós rendszertől, akárcsak Jávor András. A nemzetközi hírű közgazdász, Kornai János arra hívta fel a figyelmet, hogy az egészségügyi rendszerrel kapcsolatos számos kérdést e vitától függetlenül is tisztázni kell, a tanácskozás témáját illetően pedig nem tartotta célravezetőnek a sietős döntést, akárcsak Csehák Judit, miközben Bokros Lajos öt szintű mátrix rendszert ajánlott megoldásként. A biztosítók viszont közölték, nem tekintenek el tulajdonosaik érdekeitől, s nem óhajtanak mindenáron belépni a piacra. Gyurcsány Ferenc miniszterelnök felszólalásában – reagálva több előadásra – leszögezte: nem érték-, pusztán eszközválasztás annak eldöntése, hogy egy vagy több biztosítós rendszer működjön Magyarországon.

Modellválasztás = értékválasztás

Kornai János

Az akadémikus javaslata: mindenki számára kötelező alapcsomag, azok helyett pedig, akik képtelenek ennek megfizetésére, az állam állja a költségeket. Ez elkülönített pénzalapból történhet, ily módon ugyanis mindenki számára egyértelmű és nyilvánvaló, hogy az állam mennyit költ e célra. A biztosítók közül csak annak szabad működési engedélyt adni, amelyik az alapcsomagot illetően nem válogat a jelentkezők között. Ezt úgynevezett rizikó-kiegyenlítéssel szükséges segíteni. Ugyanakkor fontos, hogy legalább egy állami biztosító is működjön, amelynek azonban nem kell feltétlenül az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak lennie.

Bár nem országos voksoláson, ám a választás a polgárok feladata – hangsúlyozta Kornai János, hozzátéve: ez egyben értékválasztás is. S figyelmeztetett: nyíltan kell vállalni, s beszélni arról, hogy ez adott esetben privilégium vásárlást jelent. Ilyen most is van, csak épp illegálisan.

Ki vezeti a kórházakat 15 év múlva?
Jávor András, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Informatikai Intézetének megbízott igazgatója négy pontban foglalta össze a magyar egészségügy alapvető stratégiai problémáit: forrásigény, alacsony hatékonyság, humánerőforrás, s a lakosság egészségi állapota.

Úgy vélte, kizárólag járulékokból nem finanszírozható az ágazat, s a demográfiai változások miatt kieső bevételt nem pótolhatja maradéktalanul a vizitdíj, illetve a kiegészítő biztosítások rendszere sem. Jávor András javaslata, az adóalapú forrásteremtés lehetőségeinek szélesítése. Ami a hatékonyságot illeti, mint már korábban többször, ismét felhívta a figyelmet arra, hogy romokban hever a bevezetésekor még Európában is példaadónak számító teljesítményfinanszírozás. Szólt a bérpolitika, s az életpályamodell fontosságáról is, mivel a jelenlegi tendenciák azt mutatják, hogy 10-15 év múlva nem akad „elsőszámú vezető" a honi egészségügyben.

Tudja a bal kéz, hogy mit csinál a jobb?
Lehet, hogy az Országos Egészségbiztosítási Pénztár megreformálásához csupán a politikai szándék hiányzik? – tette fel a kérdést az ELTE egyetemi tanára. Orosz Éva alternatív javaslata: az adók arányának növelése – a járulékok arányának csökkentése, az egységes egészségbiztosítási alap fejkvóta szerinti elosztása a régiók között, regionális biztosítók, s kistérségi ellátásszervezés. Megállapítása szerint a vitaanyag a kötelező alapbiztosítást kivéve lényegében egy, az amerikaira hajazó biztosítási rendszert javasol.

Orosz Éva igyekezett eloszlatni néhány tévhitet. Így például azt, hogy az egészségügynek meglehetősen kevés szerepe van abban, hogy milyen az emberek egészségi állapota. A korszerű diagnosztikai és terápiás eszközök egyre hatékonyabb beavatkozásokat tesznek ugyanis lehetővé. Az USA-val kapcsolatban is többféle beidegződés él. Holott a jó terápiával megelőzhető halálozás 19 országot felsorakoztató listáján csupán a 15. helyen áll. S egy másik adat: miközben az USA-ban 2000-től 87 százalékkal nőttek az egészségbiztosítási díjak, a családi jövedelmek csupán 11 százalékkal.

Arra is felhívta a figyelmet, hogy nemigen tudja a jobb kéz, mit csinál a bal. A tervezett biztosítási reformnak ugyanis élesen ellentmond, ami jelenleg kórházfronton zajlik: nehezen elképzelhető, hogy a térségenként megmaradni tervezett egyetlen kiemelt kórházba nyomul majd az összes biztosítótársaság.

Inkább evolúciót, mint revolúciót
Bár Csehák Judit nem zárkózott el teljesen több biztosítós

Csehák Judit

Az önkéntes pénztárakról szóló törvény közel másfél évtizede lehetővé teszi úgynevezett elismert pénztár alapítását, amely társadalombiztosítási szolgáltatást is nyújthat. A meglévő önkéntes egészségpénztárak fokozatosan átalakulhatnak elismert pénztárakká, s ide kerülne az egyén által fizetendő egészségbiztosítási járuléknak megfelelő összegű fejkvóta, míg az OEP kasszájába folyna be az ennél magasabb munkaadói egészségbiztosítási járulék. Ennek megfelelően az OEP finanszírozná az alapszolgáltatásokat, illetve a nagyértékű orvosi beavatkozásokat. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár szerepe fokozatosan csökkenne, s néhány év múlva – a nyugdíjreform példájára - már kötelező lenne a magánpénztári tagság.

Évek óta zajlik az OEP „bedarálása"
Az alternatívák közötti választás egyben azt is jelenti, hogy melyik társadalmi csoport érdekeit képviseli az egyik, s melyiket a másik megoldás, illetve: miként lehet kompenzálni a veszteseket, hívta fel a figyelmet Holló Imre. Az egészségügyi minisztérium korábbi államtitkár-helyettese a több biztosítós rendszer kétségtelen előnye mellett – magasabb béreket kaphatnak az orvosok -, számos elgondolkodtató tapasztalatot is említett. Így például több pénzt emészt fel a jelenleginél nagyobb adminisztráció, nem eredményezi az állami kiadások csökkenését, s nem valósul meg a szolgáltatók közötti – minőségi indikátorok szerinti – válogatás sem. Az Egyesült Államok biztosítói például sehol sem élnek ez utóbbi lehetőséggel, mivel a minőségbiztosítási rendszer kiépítése drága és fáradságos munka.

Az üzleti szemlélet megjelenése nem oldja meg az egészségügy feltorlódott problémáit, azokat, amelyeket már rég rendezni kellett volna, mondta Frajna Imre, akinek véleménye több ponton rímelt a Holló Imre által elmondottakra. Vagyis: a több biztosítós rendszer alkalmazása során egyáltalán nem csökken a kiadások növekedési üteme, és semmi sem bizonyítja, hogy nő a betegek elégedettsége. Ugyanez áll a szolgáltatások minőségére is, mondta a Fidesz kormány egykori államtitkára, aki elismerte: egykoron maga is a több biztosítós rendszer híve volt, az elmúlt években azonban megváltozott álláspontja.

Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár fejlesztése mellett tette le a voksát a szervezet volt főigazgató-helyettese. Sokan tehetetlenséggel vádolják az OEP-et, mondta Dózsa Csaba, miközben 6-7 ember a Pénzügyminisztériumban nagyobb befolyást gyakorol az egészségügyben történtekre, mint az egészségbiztosító és a szaktárca együttesen. Nyolc éve folyamatosan csökken a szervezet működési költségvetése, ami az előadó szerint azt mutatja, hogy lényegében az OEP „bedarálása" zajlik.

„A biztosítók nem mennek fejjel a falnak", szögezte le a MABISz reformbizottságának képviselője Juhos András, aki az illúziók további eloszlatásának jegyében azt is hozzá tette: tudatában vannak társadalmi felelősségükkel, s tulajdonosaikkal szembeni kötelezettségüknek.

Egészségügy a politikai homokozón kívül?

Bokros Lajos

Bokros – általa is hangsúlyozottan – bonyolult, ötszintes mátrix rendszerben képzeli el a megoldást. Az öt szintű ellátáshoz – prevenció, háziorvoslás, járó- s fekvőbeteg ellátás valamint rehabilitáció-ápolás -, ugyancsak öt szintű finanszírozás társulna: adókból állami, minimumjárulék, jövedelemarányos járulék, magánbiztosítás, önkéntes magánbiztosítás. Ennek keretében a prevenciós kiadásokat például teljes egészében az állam fedezné a befolyó adókból. A háziorvoslás magánbiztosításból fizetnék, míg a járó- és fekvőbeteg szakellátást egyidejűleg több csatornán keresztül finanszíroznák. Minden egyes szolgáltatásért az OEP és a kötelező magánbiztosítás együttesen fizet, ám kizárólag a legolcsóbb kezelést. Aki drágább eljárást választ, annak költségeit a kötelező magán és az OEP-et kiváltó önkéntes magánbiztosítás együttesen állná.

A parlamenti tanácskozás anyagai itt olvashatók
A MABISZ elemzésének bemutatása