Betegként nem érezzük magunkat biztonságban

Sokan inkább vállalnák a többletköltséget azért, hogy időben, megfelelő ellátást kapjanak – áll egy közvélemény-kutatásban.

A gazdaságilag aktív lakosság döntő többsége (69 százalék) nem érzi magát biztonságban a jelenlegi hazai egészségügyi ellátó rendszerben, biztonságérzetük még romlott is az elmúlt 12 hónapban, s több mint kétharmaduk hajlandó lenne előre kiszámítható többletköltséget is elviselni annak érdekében, hogy időben, megfelelő minőségű egészségügyi ellátáshoz jusson. A jobb ellátás érdekében a válaszadók mintegy 38 százaléka fizetne havi 1-2 ezer forintot, míg további 35 százalékuk akár havi 3-5 ezer forintot is hajlandó lenne áldozni a színvonalas egészségügyi szolgáltatásokért - derül ki abból a kutatásból, amelyet az egyik egészségpénztár megbízásából a GKI készített februárban az egészségügyi ellátás minőségének megítéléséről.

A felmérés résztvevőinek véleménye azért is érdekes, mert egyes kutatók szerint a magánkiadások aránya már így is nagyon magas az összes egészségügyi kiadásokhoz viszonyítva. Minderre Kaló Zoltán orvos-közgazdász, az ELTE Egészség-gazdaságtani Kutatóközpontjának vezetője mutat rá egyik tanulmányában, amely felhasználja munkatársa, Orosz Éva OECD szakértő kutatásait. Ezek szerint a magánkiadások aránya az összes egészségügyi kiadáson belül az OECD országokban átlagosan 27 százalék, míg Magyarország ebben a mutatóban megelőzi a fejlettebb országokat, nálunk ugyanis ez az arány ma már harminc százalékra nőtt az 1995-ben jellemző 15 százalékhoz képest. A rohamos növekedés mind nominál, mind reálértékben jellemző. Ha kitekintünk, akkor például Franciaországban évek óta 20 százalék körül stagnál, Németországban kicsit emelkedett, huszonöt százalékra.

A biztosító tagjai körében végzett, de reprezentatívnak tekinthető kutatás további eredményei szerint a válaszadók többsége (67 százalék) úgy érzi, hogy a kapott egészségügyi ellátás szakmai minőségét meg tudja ítélni. A válaszadók többsége (75 százalék) a kapott ellátást leginkább saját korábbi tapasztalatára támaszkodva értékeli, ám a bizonyosság érdekében többen (44 százalék) más orvos szakvéleményét is kérik a kapott kezeléssel kapcsolatban, és sokan (39 százalék) az interneten is tájékozódnak. A legfeljebb érettségivel rendelkezők körében ritkább (36 százalék), hogy más orvos véleményét is kikérik, a fiatalabbakat (a 18 évtől 39 évig terjedő korosztályt) pedig az interneten található információk inkább orientálják a véleményalkotásban, mint a 40 év felettieket.
A jobb szakmai minőség érdekében a jó hírű orvosokat keresik a válaszadók, amiben leginkább kapcsolati hálójukra támaszkodnak, s e célból csak ritkán vetik be a paraszolvenciát. Akik már jártak magánorvosnál, sokkal nagyobb arányban (59 százalék) mennek újra magánrendelésre a magasabb színvonal érdekében, mint akiknek korábban is csak állami ellátásban volt részük (25 százalék).
Az aktív népesség a háziorvosi ellátást erős, míg a szakrendelői valamint a kórházi szakellátást gyenge közepesre értékeli. A felmérés válaszadói szerint az ellátás színvonalában érezhető romlás ment végbe az elmúlt 12 hónap során, ami különösen a szakellátást és a kórházi ellátást érinti.

A magánegészségügy szolgáltatóit az aktív lakosság minden tekintetben jobbnak értékeli, mint a társadalombiztosítási rendszer intézményeit. A legkisebb különbséget az orvos szakmai felkészültségben látják, de a műszerezettségben és egyéb feltételekben (várakozási idő, előjegyzési határidők, betegekkel való bánásmód) igen markánsak a különbségek.
A felmérésben résztvevők döntő többsége szerint az egészségpénztárnak a finanszírozáson kívül szerepet kell vállalnia abban is, hogy a tagok magasabb színvonalú egészségügyi ellátáshoz juthassanak hozzá. Ennek elősegítésére elsősorban a szolgáltatók színvonalát garantáló minőségbiztosítási rendszer működtetését várják el a pénztártól. Fontos elvárás az is, hogy a pénztár a legjobb szolgáltatókkal szerződjön, és vegye figyelembe a szolgáltatókról adott tagi értékelést.