Biztosítási reform: mi lesz, ha nem lesz? | Weborvos

Biztosítási reform: mi lesz, ha nem lesz?

Közzétéve: 2008. 03. 11. 17:01 -

• 3 perc olvasás

A megalakuló egészségbiztosítási pénztárak társasági adót igen, iparűzésit viszont nem fizetnének.

Weborvos Archívum

Akik alaposan átolvasták az egészségbiztosítási pénztárakról szóló törvényt, sok újdonságot nem tudtak meg a Népszabadság mai konferenciáján. Annyi mindenesetre kiderült, hogy a táppénzkifizetés valószínűleg az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) jogutódjához kerül, s hogy a szolgáltatói szerződések 2009. június 30-ig érvényben maradnak, bár azokat már jövő áprilisban átveszik a pénztárak.

A kormányzati hivatalként működő OEP jogutód végezné a feladatfinanszírozást, amely a 1100 milliárdos kassza 7-8 százalékát érintené, míg az Országos Kockázatkezelési Alap – amely a nagyértékű beavatkozások, valamint az igen ritka, s általában roppant drága betegségek kezelésének finanszírozását végezné – a büdzsé 3 százalékát elérő kiadással számolhat. Nem mindennek fizeti 100 százalékát az OKA, lesznek esetek, amikor a kezelés, illetve beavatkozás költségének 15 százalékát a pénztárnak kell fedeznie. Működik majd ezek mellett egy pénztárak közötti kiegyenlítő kassza is, amely szintén a drága betegségek finanszírozására jönne létre.

Nincs előzetes tagtoborzás, első lépésben mindenki a területén illetékes pénztárhoz tartozik, ezt követően pedig először 2009. február 15. és március 15. között választhat pénztárat.

Az állami, illetve befektetői tulajdonban lévő pénztárak sajátos gazdasági társaságot alkotnak, adózásuk például a társasági adó szabályai szerint történik, a fejkvóta bevétel után viszont nem kell iparűzési adót fizetniük. A hat fős igazgatóság elnökét az állami tulajdonos három képviselője közül kell megválasztani, ám szavazategyenlőség esetén az elnök nem rendelkezik külön döntési lehetőséggel, nincs kettős szavazata, oszlatta el a félreértést Tukacs István. Az Országgyűlés költségvetési bizottságának szocialista tagja igyekezett tisztázni az osztalékról szóló, egymásnak ellentmondó információkat is. Az első három év után, amennyiben a pénztár rendelkezik adózott eredménnyel, s a nyereség kivételét a közgyűlés is jóváhagyja, lehet hozzáférni az egészségbiztosítási bevétel maximum 2 százalékához. Ez az összeg azonban a tulajdonrész arányában megoszlik az állam és a befektető között!

Ebben a ciklusban a biztosítási reform már nem hajtható végre, hiszen egy ekkora váltás szakmai előkészítése több évet vesz igénybe, hangsúlyozta Mikola István. A volt egészségügyi miniszter szerint a törvény nem tartalmaz valódi stratégiát, arról már nem is szólva, hogy a változás eredményeként már nem lehet társadalombiztosításról beszélni. Mikola úgy látja, alapvető gond, hogy tisztázatlan a szolgáltatások tartalma, de ugyan így homályban marad a nagy kockázatú betegségek ellátásának, illetve a kötelező és kiegészítő biztosítás határa. Véleménye szerint vészforgatókönyvet kellene készíteni, mondván, mi lesz akkor, ha végül mégsem tudják végrehajtani a reformot? Ugyanakkor elismerte a szolgáltatói verseny fontosságát, mint mondta: a szolgáltatásoknál favorizálják a magánvállalkozásokat. A struktúra átalakítását illetően pedig a decentralizáció, a regionalitás útján lehet tovább menni.

Mi történik akkor, ha egyáltalán nem jelentkezik befektető? Mit tesz ebben az esetben a kormány? Előfordulhat, hogy előveszi a korábban már többször felmerült regionális ellátásszervezési koncepciót? Amennyiben vegyes rendszer jönne létre – vagyis maradnának olyan pénztárak, amelyeket teljes egészében az állam tulajdonol – megakadályozható a kockázatszelekció? Ugyanebben az esetben miként védhető ki, hogy a pénztárválasztók szelektáljanak, például az államit favorizálva? Mi történik akkor, ha egy következő népszavazás a pénztártörvényt veszi célba? Mi lesz a félbemaradt ügyekkel, például a sürgősségi osztályok kialakításával? Miként járulnak hozzá a pénztárak az egészség javításához? Egyáltalán: mit kell csinálniuk a pénztáraknak? S volt, aki arra hívta fel a figyelmet, hogy a központi régió – Budapest-Pest megye – négyfele osztásával megtörtént az első kockázatszelekció, hiszen a budai rész minden egyes egészségügyi mutatója jóval kedvezőbb a további három területénél. Ezekre a kérdésekre azonban nem érkezett értékelhető válasz a kormánypártokat képviselő Kökény Mihálytól.

Kövess minket!

több biztosítós törvény

Kapcsolódó cikkek