Budapest modell a láthatáron?

A fővárosi kórházak egyenként könnyen elvérezhetnek, összefogva viszont akár nyertesei is lehetnek a talpon maradásért folytatott harcnak.

Tíz önálló kórház – némelyik erősen lerobbant, legalább száz éves pavilonokban -, 90 telephelyen, több mint 400 épületben, évente összesen 90 milliárdos költségvetéssel, 60-70 milliárdos ingatlanvagyonnal. Ez a fővárosi önkormányzat fekvőbeteg ellátási portfóliója, amelynek két nagy szakmai vetélytársa is akad ugyanezen a területen. Egyrészt a Semmelweis Orvostudományi Egyetem nagyhírű klinikáival, másrészt számolniuk kell a Budapesten található országos intézmények betegelszívó hatásával is. S bár az elmúlt években az előterjesztésekben fellelhető koncepciók mellett ténylegesen is megkezdődött e meglehetősen heterogén struktúra egybeszervezése, a betegek, s a fenntarthatóság érdeke egyaránt e munka folytatását diktálja. Ezt fogalmazza meg az Egységes Budapesti Modell.

A struktúra rendezésére már korábban is történtek lépések. Ennek keretében került például sor a Madarász utcai, s a Heim Pál Gyermekkórház összevonására, valamint az államtól átvett Országos Baleseti és Sürgősségi Intézet (OBSI) összeforrasztására – a feleslegessé vált Mentőkórház egyidejű megszüntetésével – a Péterfy Sándor Utcai Kórházzal. Időben ezt a Szent István és Szent László összevonása követte, majd utolsó – s tán legviharosabb – aktusként került sor a Szent János-Szent Margit-Budai Gyermekkórház egybegyúrására. Bár a főpolgármester helyettes szerint ezek nem voltak felesleges lépések, Horváth Csaba úgy véli, a „finomhangolás" még hátra van. Példaként a Szent Margit Kórházat említi, amelynek szülészete anélkül esett áldozatául a kapacitások nagy, országos átrendezésének, hogy felmérték volna a valós igényeket.

Budapesten a még hátralevő fejlesztések, s beruházások elvégzésével lényegében három kórházzal – Bajcsy, Uzsoki, Szent Imre – nincs különösebb gond. A Nyírő Gyula Kórház jövője pszichiátriai szakkórházzá válása, amelynek egyébként sok évtizedes hagyománya is van e helyen. A Szent István és a Szent László szakmai teljesítménye kiváló, ám struktúrája fejlesztésre szorul, míg az OBSI-Péterfy „páros" műszerparkjának fejlesztésére kell fókuszálni. Döntésre vár viszont az újpesti Károlyi Kórház fejlesztési iránya, vagyis az, hogy kórházként, vagy egynapos sebészettel is rendelkező járóbeteg szakellátóként működjön tovább. Kórházi, szakmai feladatainak jelentős részét ugyanis, a fejlesztések befejezésével, az Uzsoki le tudná fedni.

A nagy kérdés – mint az elmúlt hónapokban mindig – a Szent János Kórház sorsa, amely kiváló szakemberei ellenére, strukturális feltételeiben nem felel meg súlyponti feladatainak ellátására. Mint Horváth Csaba elmondta, ez a dilemma kétféle módon oldható fel. Az egyik változat szerint – ami egyébként már évekkel ezelőtt is szóba jött – a kórház területén építenének egy vadonat új tömbkórházat, a meglevő pavilonokat pedig – kellő korszerűsítés, modernizálás után -, rehabilitációs, illetve idősgondozó intézményekként lehetne hasznosítani. Ez azonban rengeteg pénzbe kerül. A másik változat szerint a kőhajításnyira lévő Kútvölgyibe telepítenék az osztályok egy részét. A területgazda Semmelweis Egyetemmel mindenesetre zajlanak a tárgyalások. A Szent Margit Kórházban a főváros budai oldalának gyermekkórházi centrumát alakítanák ki, míg a pesti oldalon a főpolgármester helyettes az egyetemi, s a fővárosi gyermekellátok szoros együttműködésében látja a jövőt, amely mélységében akár az intézmények – vagy intézmény – közös működtetéséig terjedhet.

Mindezek azonban csupán annyit jelentenek, hogy nagyjából rendeződnek a feladatok, ami nem egyenlő azzal, hogy az egyes kórházak győztesen kerülhetnek ki abból a versenyből, aminek tétje a fennmaradásuk. Ez utóbbit szolgálná az Egységes Budapest Modell, vagy ahogy az elmúlt hetekben elhíresült, a budapesti egészségügyi holding terve.

Holding sokféle van, az egészen laza szerveződéstől, akár a legszigorúbbig, ám az ötlet mellett bábáskodó Horváth Csaba a „lájtosabb" változatra voksol. Ma a fővárosi kórházakban legalább féltucatnyi informatikai, s majdnem ugyanennyi könyvelési rendszert alkalmaznak. Bizonyos feladatokat központi szolgáltatásként végezve, például az ügyvitelt, az informatikát, a műszaki szakszolgálatot, vagy a közös beszerzések lebonyolítását, milliárdos megtakarítás érhető el. A piaci versenypozíciót erősítené az egységes stratégia, fejlesztéspolitika, a különféle alkuk megkötése, legyen szó akár az Országos Egészségbiztosítási Pénztárról, akár később a megalakuló egészségbiztosítási pénztárakról. A szakmai munka, ennek irányítása és szervezése teljes egészében a független, jogilag önálló kórházak feladata lenne. Gyakorlatilag tehát két szintű szerveződés jönne létre.

Ennek hasznosságáról azonban a kórházigazgatók mellett a koalíciós partnert is meg kell győzni. Az SZDSZ egyébként néhány éve lényegében ugyanezen az úton indult el, bár akkor még öt fővárosi egészségügyi centrumot képzeltek el. Ezen azonban túl lépett az idő. A jelenlegi helyzetben egy-egy terület összeszervezésével lehet sikeres versenyt folytatni a betegekért.