Csiba: tavasszal slágertéma lehet az adósság

Elégedettek a kormányzat együttműködési készségével, de nem értenek mindenben egyet.

- Orvosi hasonlattal élve, 2010 a sokk éve volt, látványos tünetekkel. A gyógyítás megkezdődött, de mint tudjuk, a beteg életben tartásához az okokat is meg kell szüntetni. A hátunk mögött hagyott év leginkább a tünetek kezeléséről szólt. Úgy láttam, hogy az új kormányzat rádöbbent arra a vészes helyzetre, amiről egyébként folyamatosan beszélt a stratégiai szövetség. Azon túl, hogy kevés a pénz, mintegy negyvenmilliárd forint csak az életben maradáshoz hiányzik. Ezt vissza kell tenni a rendszerbe, hogy legalább a tüneti kezelést el tudjuk végezni. Az év második felében ez az igény, a 27,5 milliárd forintos plusz juttatással részben megértésre talált – mondta el a Weborvos kérdésére Csiba Gábor, a Stratégiai Szövetség a Magyar Kórházakért Egyesület elnöke, a Borsod megyei kórház főigazgatója, akit arra kértünk, értékelje az évet, az eddig tett lépéseket.

– Ez keveseb pénz, mint amennyi az elképzelésünk volt, de  az oki kezelésben már folyamatos egyeztetést ígért a tárca, és minden jel szerint ez meg is valósult.
– A kormányváltással együtt egy stílusváltás is lezajlott. Míg az előző kormányzat csak akkor tárgyalt velünk, ha nagy volt a baj, az új kormányzat, az egészségügyért felelős államtitkárság a kezdetektől bevonta az érdekképviseleteket a munkába, és igyekezett a bizalom kiépítésével megelőzni az elégedetlenséget, ami esetleg látványos akciókban mutatkozhatott volna meg. Biztató számunkra, hogy heti, kéthetenkénti rendszerességgel találkozunk a minisztériumban különböző munkacsoportok ülésén, és részt vehetünk a jövő elképzeléseinek kidolgozásában, ahogy részt vettünk a 27,5 milliárd forint szétosztási elveinek kialakításában is.

– A szövetség aktívnak mutatkozott a vélemények, ötletek kidolgozásában.
– Több száz javaslatot letettünk az asztalra, a deregulációs elképzelésektől kezdve a jövőépítésen át sokfélét, és ezek közül a vitairatnak minősített Semmelweis Tervbe elég sok megjelent, illetve belekerült az úgynevezett az őszi egészségügyi salátatörvényben is.

– Néhány meghatározó javaslatot említene?
– Az egyik például a részleges térítési díj, amiből vita is volt: bizonyos esetekben lehetne részleges térítési díjat kérni a betegtől, ha területen kívül érkezik, orvost választ vagy beutaló nélkül keresi fel az ellátót. Erre ugyan eddig is megvolt a lehetőség a jogszabályok szerint, de úgy szólt, hogy azzal a pénzzel, amit beszedünk, csökkentik az OEP-finanszírozásunk összegét. Tehát semmi értelme nincs pénzt kérni a betegektől. A mi javaslatunk az, hogy maradjon meg a jogszabály, de ne csökkenjen az OEP-finanszírozás, vagyis legyen többletfinanszírozás a beteg által fizetett pénz. Aztán például a betegszállítás és mentés irányításának összevonását is mi javasoltuk.

Látjuk visszaköszönni a javaslatainkat például a Semmelweis Tervben: az elhíresült hamburger-adót itt népegészségügyi járuléknak hívják, de a lényegen nem változtat. Ezek biztató dolgok. Továbbá van egy szerintem forradalmi javaslatunk: az intézmények gyógyszerköltségét jelentősen csökkenteni lehetne a lédig, ömlesztett formában vásárolt, így csomagolási költségtől mentes gyógyszerek alkalmazásával. A kórházi egyedi gyógyszercsomagolással pedig javítani tudnánk a gyógyszerbiztonságot.

– Hogyan indul a következő év a szövetség szerint az intézmények számára, és az ön által irányított Borsod megyei kórházban?
– Nálunk nullszaldósan indul 2011, ugyanis a konszolidációs pénzzel teljesen nullán vagyunk, és egy nagyon pici tartalékunk is van. Nem jellemző ez minden intézményre, sokan csak az adósságuk kisebbik részét tudták kifizetni. Emiatt jövőre április, május táján, ha nem változik a rendszer, megint előjön a probléma, vagyis az eladósodás ismét slágertéma lehet.

– Akkor is ha némi többlettel számolhat az egészségügy?
– A nyolcvanmilliárdos többlet az egész ágazatnak van, a kórházaknak talán negyvenmilliárd többlet juthat. Azonban, mint sokszor elmondtuk, összesen 250 milliárd forint hiányzik. Ha be is jön még negyvenmilliárd, az messze nem elegendő. Tehát nem oldja meg, csak enyhíti a tüneteket. Ezért kell minél előbb a rendszerhez nyúlni, amihez megvan a javaslatunk.

– Erre mindjárt visszatérünk, előtte azért nézzük meg, hogy a tvk feletti degresszió visszaállítása mekkora mozgásteret adhat?
– Ez mindenképpen jó dolog, persze azzal a megjegyzéssel, hogy a korlát nem megfelelő finanszírozási technika. Korábban a limitet elérve ingyen dolgoztunk, ami morálisan is, anyagilag is káros. A degresszió visszaállítása arra lesz jó, hogy bizonyos határig megéri túllépni a teljesítményt, így egy felelős vezető tervezni tud: milyen szakmákban lehetséges ez, vagyis lényegében némi játékteret ad a menedzsmentnek. A jövő évi többlet pénz több csatornán kerül be a rendszerbe, így a degresszió visszaállítása mellett a megemelt HBCs-n, pontértéken, krónikus napidíjon keresztül.

– Nem voltak harcosak idén, jövőre mire készülnek, milyen javaslatokkal állnak elő?
– Az, hogy elégedettek voltunk az együttműködési készséggel, nem jelenti azt, hogy mindenben egyet is értünk. Már a Semmelweis Terv első oldalával, az összeállítók névsorával gondunk van. Nem a személyekkel, hanem azzal, hogy olyan szakemberek állították össze a vitairatot, akiknek a nyolcvan százaléka budapesti, elméleti szakember és a Semmelweis Egyetemhez kötődik. Ebből az következik, hogy a vidéki, térségi, területi, gyakorlati problémákat nem ismerik, nem is ismerhetik. Tehát szélesíteni kell a szakértők körét, az életből, a gyakorlatból is hozzanak embereket.

A mi receptünk: először a meglévő forrásokat kell újraosztani, aztán új külső és belső forrásokat kell találni, harmadszor pedig újra kell osztani a területet, vagyis új betegút-szabályozásra van szükség. Továbbá újra meg kell határozni a feladatokat az alapellátástól az intézményi ellátásig, s az intézmények között meg kell mondani, melyik mit csináljon. Ehhez kell hozzátenni egy ellátásszervezői rendszert, ám nem feltétlenül olyat, ami a Semmelweis Tervben szerepel, s mindezt némi integrációs lehetőséggel is segíteni kell.