Csökkenő halálozás: kinek az érdeme?

Nem kell belehalni az infarktusba, de nem is muszáj infarktust kapni – derül ki az adatokból.

Új és ezúttal örvendetes egészségügy statisztikai adatok láttak napvilágot az elmúlt hetekben, annyi borongósan baljós évtized után. A KSH adatai alapján az elmúlt 15 évben 4,14 évvel nőtt a várható élettartam, amiből két plusz év jut a szív – és érrendszeri betegségekből következő halálozás csökkenésére, ami egy másik statisztika szerint annak is köszönhető, hogy a szívkatéteres infarktusellátás fejlődése és elérhetősége következtében mintegy feleződött (15 ezerről 7-8 ezerre csökkent) az éves infarktushalálozás hazánkban.

Az Országos Alapellátási Intézet a napokban a BMC Public Health-ben publikált friss kutatásának eredményei szerint, miközben a vizsgált időszakban (2000-2008 között) nőtt a kardiometabolikus terápiaként adott gyógyszerek fogyasztása, ezzel összefüggésben 43 százalékkal csökkent a szív- és érrendszeri, - kiemelten a stroke és az akut miokardiális infarktusos - halálozás.

Mint Dr. Balogh Sándor címzetes egyetemi docens, az OALI főigazgatója elmondta, a vizsgálatban a zömmel az alapellátásban folyó egészségügyi beavatkozás révén elért elkerülhető halálozás mutatóit kutatták, azt tehát, hogy a magas vérnyomás kezelésére, az emelkedett vérzsír-szint csökkentésére, illetve a cukorbetegség kézbentartására adott gyógyszerek milyen hatással voltak a kardiolvaszkuláris halálozásra.

A megbetegedési mutatókat összekötve a gyógyszerfogyáséval azt találták, hogy legintenzívebben a vérzsír-szintet csökkentő terápiába bevont betegek száma nőtt, a kezdeti 350 ezerről 2008-ra 1,2 millióra. Míg 2000-ben 2,6 milliónyian kaptak hipertónia-elleni kezelést, a szám 2008-ban már 3 millió volt, a vizsgált időszak kezdetén 400 ezer diabéteszes kapott gyógyszeres ( és inzulin) terápiát, a végén már 700 ezren.

Természetesen a vizsgálat kitért arra is, vajon-e terápiákkal sikerült-e elérni a kívánt célértékeket? Nos, ebben még van javítani való, - mint arra Dr. Császar Albert egyetemi tanár, kardiológus főorvos, a vizsgálat szakértője utalt, - ezzel ugyanis akár 75-80 százalékkal is csökkenthető volna a szív – érrendszeri halálozás. Mégis, mint a szakember kiemelte: egyértelműen párhuzam vonható a gyógyszeres kezelési módszerek (és szerek) terjedése, a háziorvosi gondozás minősége és a javuló statisztika között.

Persze számba vettek egyéb tényezőket, így az akut szív, illetve agyi érkatasztrófák ellátásának szerepét és feltették a kérdést, vajon az örvendetes tényt okozhatja-e az egészségtudatos életmód terjedése? Bár vannak lakosságcsoportok, amelyeknél ez tetten érhető, de országosan, a lakosságszámra vetítve kimondható, hogy nem. A KSH által nyilvántartott, a betegségek kialakulásának kockázatát jelentő egy főre jutó zsír, dohány és alkoholfogyasztás adatai szerint a vizsgált időszakban a dohány fogyasztási aránya folyamatosan nőtt, a fogyasztott zsírmennyiség változatlan maradt, az alkoholra fordított összegek nőttek, és nem találtak javulást a zöldség-gyümölcs fogyasztásban sem.

Ezen a téren tehát mi betegek nemigen lehetünk büszkék, ám az igaz – ismerték el a szakemberek - hogy a betegek gyógyszerszedési fegyelme, együttműködési készsége nélkül ezt az eredményt az egészségügy egyedül nem érhette volna el. De – emelte ki Balogh Sándor – az alapellátásban dolgozó team-ek emberfeletti munkája, karbantartott szakértelme nélkül se, bár ez utóbbiról kevés szó esik.

Mivel az életévnyereséget sosem kérik számon a háziorvosokon, de a gyógyszerfogyasztás emelkedését igen, vajon e tanulmány közvetlen üzenet-e az egészségbiztosítónak? – kérdeztük a főigazgatótól, aki elmondta, idáig nem merészkednének, de megfontolásra bizonnyal érdemes a vizsgálat.