Csontritkulás: hová tűntek a betegek?

Már csak tolókocsiban mehet a beteg azért a gyógyszerért, amivel a rokkantság megelőzhető?

Újra módosítják az oszteoporózis-kezelés szakmai irányelveit, bár erről csak az internetet böngésző szemfüles orvosoknak köszönhetően értesült a szakma. Ők vették észre, hogy minden szakmai egyeztetés, sőt külön értesítés nélkül a tervezet szeptember végén felkerült az OEP honlapjára, s ide várták a hozzáértők, illetve az érintett laikusok véleményét is. Mint ígérik, a beérkező véleményeket a lehetőségekhez képest beépítik a december 20-án megszülető végleges irányelvekbe. Bár kevés az esélye, hogy lesz mit beépíteni a 12 hozzászólásból, mivel azok mindegyike arról szól, hogy vessék el a tervezetet – tudtuk meg dr. Lakatos Péter professzortól, az Országos Oszteoporózis Központ társelnöke annak kapcsán, hogy a hét végén rendhagyó tanácskozásra gyűltek össze a régió válogatott oszteoporózis-szakemberei.

A tervezett módosítás alapját ugyanis egy 2002-es, Angliában és Angliára kidolgozott irányelv képezi, mely nem csak adaptálhatatlan, hanem már elavult – teszi hozzá a szakember. Mindazonáltal, ha az irányelvek a tervezet szerint születnek meg, az eddiginél is nehezebb helyzetbe kerülnek azok a betegek, akik legalább a gyógyszeres kezelésig eljutottak eddig.

Tény ugyanis, hogy míg három évvel ezelőtt még 160 ezer csontritkulásos beteg állt a becsült 900 ezerből kezelés alatt, a beutalási rend és kezelés két évvel ezelőtti módosítása után ma már „csak" 70-80 ezren vannak orvosi szem előtt. Az ő kezelésük eredményességét kérdőjelezi meg a tervezett módosítás, amely szerint, pl. az 50-65 év közötti nők csak egyféle hatóanyagú készítményt kaphatnak mindaddig, amíg állapotuk nem romlik annyira, hogy áttehetnek egy annál alkalmasabb készítményre, és évenként így tovább.

Öt évnek kell eltelnie folyamatos állapotrosszabbodás mellett ahhoz, hogy az orvosok felírhassák azokat a valóban drága, ám kezdetben szedve költséghatékony szereket, melyek ekkor már talán nem is annyira költséghatékonyak, de még kétségkívül drágák, s amelyekből most, a régi szabályok szerint sem rendelnek a doktorok nyakra-főre: összesen négyszáz beteg kapja a többtízezerből. Dramatizálva a helyzetet, már csak tolókocsiban mehet a beteg azért a gyógyszerért, amivel a rokkantság megelőzhető. A kezelésből kiejtett betegek miatt átmenetileg valóban megkímélhetjük a gyógyszerkasszát, a később sokkal magasabb műtéti-kórházi direkt és ennél is magasabb családi-társadalmi terhekkel pedig most nem számol az aktuálisan illetékes. A következmények pedig a betegnek fájnak, gerinc és combnyak tájban.

Az is tény, hogy az oszteoporózis-terápiának nincsen egyedül üdvözítő szisztémája, éppen ezért tartott regionális találkozót a szakma Budapesten. Ezúttal 13, tágabban véve Közép – és Kelet európai ország szakemberei próbáltak fontos kérdésekben konszenzusra jutni, mivel – ők már tudják - a nyugat-európai és amerikai módszerek nem vehetők át egy az egyben.

A tanácskozáson e 13 ország úgy döntött, alkalmazni fogják az Egészségügyi Világszervezet kifejlesztette kockázatbecslő eszközt, az un FRAX-ot, amely interneten, tehát a háziorvos számára is elérhető módon, néhány adat (rizikótényező) megadásával kiszámolja a tíz éven belüli csonttörés kockázatát, utat mutatva a kiválasztandó terápiára is (ha kiválasztható). Az eszköz érdekessége, hogy a csonttömeg vizsgálat csak az egyik, s nem is feltétlenül szükséges eleme, mivel metaanalízisek szerint az oszteoporózisos csonttöröttek mintegy 50 százalékának nem alacsony a csontsűrűsége. Ez azt is felveti, vajon kell-e hónapokig tartó vizsgálati várakozásra kárhoztatni a betegeket.