Csontritkulás: Nincs fájdalom és kidobott pénz

Kiemelkedő magyar eredmények az oszteoporózis kezelésében - friss kutatás.

„Először mutattuk ki Magyarországon, hogy az egységesen működő ellátó rendszer képes hosszú távon hatékonyan csökkenteni az osteoporosis szövődményeinek kialakulását. Az egészségbiztosítói adatbázis alapján az osteoporosis gyógyszeres kezelése nemcsak a törések számát és a betegek mortalitását csökkenti, hanem a biztosító szempontjából anyagilag is nyereséges és rendkívül költséghatékonynak tekinthető. A magyar adatok tehát egyedülállóak, és ez feltehetőleg a hatékony kezelési lehetőségek mellett a hazai egységes, jól működő ellátó rendszernek (osteoporosis centrumok) is tulajdonítható"- hangsúlyozta Dr. Szekeres László, a Magyar Osteoporosis és Osteoarthrologiai Társaság (MOOT) elnöke egy mai tájékoztatón.

A rendezvényen először számoltak be arról a kutatásról, melynek keretében az Országos Egészségbiztosítási Pénztár (OEP) 2004-2010 közötti adatbázisát elemezték azzal a céllal, hogy megvizsgálják, hogyan alakult a osteoporosisos csonttörések száma, miként változott az osteoporosisos betegek halálozása és hogyan alakult az ellátás költséghatékonysága ebben az időszakban.

Megállapították, hogy a vizsgált időszak alatt jelentős mértékben csökkent az osteoporosisos betegek csonttöréseinek száma. Szignifikánsan kevesebb törést regisztráltak a gyógyszeres kezelést kapott csoportban, mint a nem kezelt populációban.

A társadalombiztosítási kiadások alakulását vizsgálva megállapítható, hogy (kiemelve a 2008-tól 2010-ig terjedő időszak jellemzőit) bár a támogatás mindössze csak félmilliárd forinttal nőtt, az összköltség nettó 3,4 milliárd forinttal csökkent annak eredményeképpen, hogy a törések költsége 3,7 milliárddal és ezekhez kapcsolódó egyéb járulékos költségek további 0,2 milliárddal csökkentek. Ez azt is jelenti, hogy e három évre elköltött, összesen 10 milliárd forint OEP-támogatás szinte teljes mértékben megtérült csupán a kórkép töréses és egyéb szövődményeivel kapcsolatos megtakarításokon keresztül. Az osteoporosis gyógyszeres kezelése során a hospitalizációs kiadások is szignifikánsan kisebbek.

Nem kevésbé fontos, hogy mind a nők, mind a férfiak esetében az osteoporosis diagnózisával nyilvántartott betegek mortalitása jóval kisebb, mint a teljes populáció halálozási aránya.

A tájékoztatón a betegek terápiás hűségéről is szó esett, hiszen egy krónikus betegség kezelésének eredménye nagyban függ magától a betegtől. A gyógyszertámogatás gazdaságossága melletti vitákban mostanában előtérbe kerültek a gyógyszerszedési szokások, a terápiás fegyelem kritériumai.

Ezeknek egyik fontos mutatója az egyre divatosabbá váló kifejezés, az adherencia, amely négy különböző, a terápiás hűséget érintő fogalom egysége: elfogadás (acceptance), egyetértés (concordance), kitartás (persistance) és engedelmesség (compliance).

Elfogadás: Mielőtt a beteg képes lenne követni egy – a krónikus esetekben jellemzően hosszú ideig tartó – terápiát, először el kell fogadnia (acceptance) annak szükségességét.
Egyetértés: A konkordancia a kezelés során a páciens és az orvos egyetértését jelenti, és a gyógyszer felírásától (vagy a terápia elrendelésétől kezdve) a kezelés teljes elfogadásáig (például a vény kiváltásáig) tartó folyamatot jelenti.
Kitartás: A beteg amint elfogadta a terápia szükségességét, ki kell tartania a terápia mellett, megfelelő ideig alkalmaznia kell azt (perzisztencia).
Engedelmesség: Az engedelmesség (compliance) az előírások követését jelenti (például pontos időben, a pontos dózist, a megfelelő napon adagolni).

Ha tehát pl. az elfogadás (acceptance), illetve egyetértés (concordance) hiányzik, abban az esetben a beteg nem váltja ki, vagy ha ki is váltja, nem veszi be az elrendelt gyógyszert. Az engedelmesség elmaradásakor (a compliance hiánya vagy non-compliance viselkedés) a beteg beveszi ugyan a gyógyszert, de nem a megfelelő időben, dózisban vagy például nem az orvos által előírt módon és környezetben. Ha a beteg nem kellő ideig szedte a gyógyszert, úgy a terápiás tartósság (kitartás, perzisztencia) szenvedett kárt.

A WHO 2003-ban kiadott összefoglalása alapján a fejlett országokban a rendszeres kezelést igénylő krónikus betegségek gyógyszeres kezelésének adherenciája körülbelül 50%-os. Már ennek alapján kimondható, hogy a nem kellő adherencia miatt minden második krónikus betegnek ugyanolyan a prognózisa, mint azoknak, akik nem részesülnek terápiában! A fejlődő országokban még ennél is alacsonyabb az arány. Ugyanez az összefoglalás további megdöbbentő adatokkal szolgál. Például az Amerikai Egyesült Államokban a kórházi felvételek 10-25%-ára az adherencia hiánya miatt kerül sor.

Számos tényező befolyásolja a kellő, azaz az optimális adherenciát. Ezek között szerepel az életkor, a nem, az osteoporosissal összefüggő törési anamnézis, az ásványianyag-tartalom előzőleg elvégzett meghatározása, más elsősorban krónikus állapot, illetve betegség.

Számos további eredmény támasztja alá, hogy a kellő terápiás fegyelem és az előírások minél pontosabb betartása alapvető feltétele az osteoporosis gyógyszeres kezelési eredményének, elsősorban tehát a törési kockázat akár 25%-os csökkentésének elérésében.