Dugóhúzóban az egészségügy

Gyógyításra közel 70 milliárddal jut kevesebb, miközben az egészségpénztár hiánya év végére elérheti a 150 milliárd forintot.

Az egészségügyi intézmények egyre kevésbé nyújtanak megbízható ellátást, a hivatalok nem képesek betartatni az érvényben lévő szabályokat – s ezek mentén ellenőrizni -, a szakminisztérium léte alig észrevehető, a politika pedig mindmáig adós végrehajtható programmal – adott látleletet a hazai egészségügy jelenlegi helyzetéről az IME című szaklap, s a META III. Országos Egészség-gazdaságtani Konferenciáján Sinkó Eszter.

Az SE Egészségügyi Menedzserképző Központjának tudományos munkatársa szerint az egészségügyi intézményrendszer a jelenleg rendelkezésre álló forrásokból képtelen a 2006 előtti szinten működni, mára egyértelműen kiderült: a forráshiány lehetetlen helyzetet teremt. Nem az az elsőrendű kérdés, hogy mennyi kórház „dől be", hanem az, vajon pénz hiányában a betegek a számukra valóban szükséges – reveláns – szolgáltatást kapják-e meg, miközben napi gyakorlattá vált a drága betegek továbbpasszolása. A rendszer – szögezte le az egészségpolitikus – lefelé tartó spirálban van.

A működés torzulására mutatja, hogy a betegutak „keresztbeszabása" miatt még ma sem tudni: ki, mikor, hova fordulhat egészségügyi panaszaival. A rászorulók magukra hagyva bolyonganak az egészségügyi rendszerben, ellátásuk folyamatát senki sem tartja kézben, s mivel tovább gyengült az orvos-beteg bizalmi kapcsolat, ennek helyébe egyre inkább az egyedi betegstratégiák lépnek.

Nincsenek jobb helyzetben a szakminisztériummal egyre gyakrabban, egyre élesebb hangú számháborúba keveredő, állandósult forráshiánnyal küszködő intézmények sem. Gondjaikat tetézi a szakképzett munkaerő hiánya, a hatóságok és a finanszírozó kiszámíthatatlan viselkedése valamint a gyakori újrafogalmazása miatt támasztott azonosíthatatlan elvárások.

Nem mintha a finanszírozó Országos Egészségbiztosítási Pénztár, vagy a szakmai irányításra hivatott Egészségügyi Minisztérium jobb helyzetben lenne, hiszen mindkét szervezetnek hektikusan változó politikai elvárásoknak kell(ene) megfelelnie. Mindezt ráadásul pontatlan szabályok betartásával - betartatásával -, a Pénzügyminisztériummal szembeni igen gyenge alkupozícióban.

Mindezek eredményeként „széttöredezett" az ellátás, a szolgáltatói érdekek „keresztbe verik" a betegellátással kapcsolatos közérdeket. Sinkó Eszter szerint megérett a helyzet a kontrollált, irányított beavatkozásra, amelynek érdekében vagy többletforrásra van szükség, vagy felül kell vizsgálni a szolgáltatási csomagot. Ezzel együtt választani kell az ellátórendszer struktúrájának megváltoztatása illetve a működési mechanizmus átalakítása között. Sinkó Eszter ez utóbbi mellett tette le a voksát, ami annál inkább ajánlatos, mivel ha minden változatlan marad, az egészségbiztosítási alap hiánya év végére elérheti a 150 milliárd forintot, miközben a tényleges gyógyításra 67 milliárddal jutna kevesebb, mint tavaly.