Egészségbiztosítási reform: folytatódik az adok-kapok

Az ellenzékiek melegedtek fél napig a fizetésükért, míg a szocialisták leharcolták az enervált államtitkárt.

Egy biztos: az egészségbiztosítást átalakítani kívánó törvényjavaslat jelene nem az Országgyűlés egészségügyi bizottságának mai ülésén dőlt el, ahol röpke 3,5 óra alatt 340 módosító indítvány lapoztak át, szavaztak végig. A Fidesz képviselői – többek várakozása ellenére – nem vonultak ki az ülésről, fegyelmezetten végigülték és asszisztálták kormány és kormánypártok körharcát. Mint az ülés elején Mikola István (Fidesz) bizottsági alelnök bejelentette, egyetlen módosító indítvány szavazásában kívánnak részt venni. Ez Tóth Károly (MSZP) elhíresült vizit- és napidíj visszavonási kezdeményezése volt, amit végül a legnagyobb ellenzéki párt szavazataival sikerült visszapostázni a plenáris ülésre, hogy ott rágják rajta tovább a gittet hazánk atyjai és anyjai. A parlamenti koreográfia szerint ugyanis amennyiben egy-egy képviselői javaslatot a bizottsági többség elutasít, ám egyharmaduk további tárgyalásra alkalmasnak tart, akkor az nem kerül örök időkre a süllyesztőbe, hanem „ a bizottság nem támogatja" megjelöléssel ugyan, de visszakerül a parlament egészének színe elé, hogy ott tovább – immár a televíziós közvetítés előnyeit is kihasználva – vitatkozzanak róla. Sokan e lehetőség elszalasztását vetik a Fidesz és az KDNP szemére, választóik végül is nem álmos, délelőtti sziesztára menesztették őket az ország házába. Erőlködhettek volna egy kicsit a fizetésükért.

Igaz, megtették ezt helyettük a szocialisták, akiknek a törvényjavaslat fontos passzusait újrafogalmazó módosításai úgy pattantak le a kormányt képviselő minisztériumiakról, mint a labda, ám nem maradtak adósak. Amire Kincses Gyula, az egészségügyi tárca államtitkára a kormány nevében nemet mondott, azt igen szavazattal engedte tovább a bizottság szocialista többsége. A törvénytervezet minőségét egyébként mi sem jellemzi jobban, mint hogy a 340 képviselői módosító indítvány közül vagy félszáz világított rá olyan ellentmondásokra, amelyekkel kapcsolatban a minisztériumiak is kénytelenek voltak elismerni: az adott téma további egyeztetésre, „továbbgondolásra" vagy épp „pontosításra" szorul.

Az MSZP frakció – a szabaddemokraták ellenében – változatlanul ragaszkodik például a többségi állami tulajdonos markáns jelenlétéhez, s ügyeket eldöntő szavazatára a megalakuló pénztárak igazgatóságában, s ahhoz is, hogy az államot illető osztalékrészt az egészségügy fejlesztésére kelljen fordítani. Elutasítják ugyanakkor annak lehetőségét, hogy az egészségügyi szolgáltatókkal úgynevezett preferált szerződést köthessenek a pénztárak, magyarán: a normál finanszírozási összegtől akár 10 százalékkal többet, akár 10 százalékkal kevesebbet – összességében ily módon akár 20 százalékos finanszírozási különbséget generálva kórház és kórház között – fizessenek. A kivehető osztalék mértékéről sem hajlandók kompromisszumot kötni, ami kalkulációik szerint legfeljebb az „alaptevékenység árbevételének" 1,5 százaléka lehet – a kormány által favorizált 2 százalék helyett.

Bár a szabaddemokraták szerették volna a tervezetbe szuszakolni az otthonszülésre vonatkozó néhány passzust is, ezeket röptében hajigálták ki a szocialisták, mint nem oda valókat.

Az SZDSZ, MSZP és kormány közötti pingpong csata tehát folytatódik, a törvény további sorsa vélhetően attól függ, miként alakul a szocialista frakció (párt?) és a kormányfő viszonya. A mai ülésen szerencsére akadt egyetlen képviselő – Csáky András (MDF) - aki azt tette, amiért választói a Parlamentbe küldték: felkészülten érvelt, s vitatkozott pontról pontra. Egyetlenként a 23 bizottsági tag közül. Üdítő színfolt volt.