Egészségügyi hatóság kell az irányításhoz

Mindenki az államtól várja az életpályamodellt, pedig azt egy-egy intézmény is fel tudja kínálni.

Egy teljes régió területi alapú, gazdasági integrációja nem megvalósítható az egészségügyben, de a szakmai alapú együttműködés kötelező – mondta az IME VI. Regionális Egészségügyi konferenciáján Pikó Károly, a Szabolcs-Szatmár-Bereg Megyei Egészségügyi Szervezési és Szolgáltató Holding Nonprofit Zrt. vezérigazgató-helyettese. Szerinte azonban csak egy egészségügyi hatóság tudja koordinálni az adott területen működő ellátók munkáját, ahogyan az optimális gazdasági működtetés is csak központi irányítással érhető el.

Három évvel ezelőtt vágtak bele a szakemberek a szabolcsi egészségügyi intézmények holdingosításába, s azóta egymilliárd forint megtakarítást könyvelhettek el anélkül, hogy plusz forrást kaptak volna. Ezt első sorban a négy kórház működésének racionalizálásával érték el, annak ellenére, hogy a helyi politika nem támogatta teljes mértékben terveiket. „A kórház üzemszerű kultúra, ahol mindenkinek és mindennek megvan a feladata és funkciója" – mondta Pikó, aki szerint elsődleges a gazdasági folyamatok kontrollálása. Így a multinacionális cégektől vettek át ötleteket ahhoz, hogyan válasszák ki a vezetőket, így csak szakmai szempontok szerint döntöttek, ami komoly ellenkezést váltott ki. Éppen ezért igyekeztek transzparensen végezni az átalakítást, folyamatosan és intenzíven tájékoztatták a folyamatokról és az újabb tervekről az érdekképviseleti szerveket, a dolgozókat, a lakosságot és a politikusokat is.

A struktúraátalakítás hozadéka nem csupán a nagymértékű megtakarításban mérhető, hanem abban is, hogy a szabolcsi holdingnál kötött ki a legtöbb rezidens, ami a vezérigazgató-helyettes szerint azért történt, mert náluk kiszámíthatónak látták a pályájukat – annak ellenére, hogy jobb fizetést ők sem tudtak kínálni nekik. „Mindenki az államtól várja az életpályamodellt, pedig azt egy-egy intézmény is fel tudja kínálni" – tette hozzá Pikó Károly.

A szakember összegezve a három év tapasztalatait, szem előtt tartva a Semmelweis Tervben lefektetett irányvonalakat elmondta, a jelenlegi szabályozók alapján a régiók nem működtethetőek egy gazdasági egységként, mert bizonyos nagyságrend felett a méret már nem hoz arányosan növekvő megtakarítást. Azonban betegellátási egységként a régiók beválhatnak, mert vannak olyan ellátási formák, amelyek már jelenleg is meghaladják a megyei lehetőségeket.

Akár integráltan működnek az adott terület intézményei, akár nem, karmesterre szükség van. Az adott régió működését egy regionális egészségügyi hatóságnak kell terveznie, irányítania, harmonizálva az ágazati szereplők feladatait. Így lehet a legoptimálisabb a gazdasági működés.