Egészségvédelem: Pénzt vagy életet?

Sherlock Holmes szerint nincs veszélyesebb, mint adatok nélkül következtetésekre jutni.

Prof. Dr. Naszlady Attila bel- és szívgyógyász, a Magyar Tudományos Akadémia doktora, az IME VI. Regionális Egészségügyi Konferenciáján tartott előadásának az Egészségvédelem Magyarországon 2011-ben címet adta. A szakember szerint az egészségügyben dolgozókra a betegek leginkább a velük való bánásmód miatt panaszkodnak, a másik oldal viszont a pénzhiányt emlegeti.

- Meggyőződésem, hogy az elmúlt években nem a betegek iránti elkötelezettség változott meg, mint inkább nőtt a foglalkoztatottak túlhajszoltsága. Sok egyéb között azért, mert kevés a személyzet, eközben óriásira duzzadt az adminisztrációs munka. Arról sem lenne tisztességes hallgatni, hogy az általános morállal is gond van manapság. Olyan világban élünk, amelyben az irigyeken kívül senki sem gondol a másikra. Pedig a betegellátás etikai elvei máig változatlanok. Nevezetesen, hogy az emberi méltóságot megőrizze, testi-lelki támaszt nyújtson, kockázat/előnyt mérlegelje, helyesen válasszon, jót tegyen, titkot tartson, és igazat mondjon.

A rendkívül alulfizetett egészségügyi dolgozók hihetetlen pszichés és fizikai nyomás alatt élnek. Az idegfeszültségre magyarázattal szolgáló nemzetközi példákat idézett Naszlady Attila. A stressz okai között szerepel a gyors munkatempó, az egyhangú munka, az érzelmi túlterhelés, és a képességektől független munkakör is. A munkamegosztást általánosságban az jellemzi, hogy a beosztottat a képesítése alatt, de erejénél nagyobb munkára fogják, hiányzik a kollégák támogatása éppúgy, mint az autonómia, a munkavállalót a döntésekből kizárják, a különböző szerepek ütköznek, illetve egymást átfedik.

- Egészségvédelmet mondok az egészségügy helyett, mert úgy érzem, hogy az egészség nem egy ügy. Az egészség védelemre szorul, hiszen az egészség nem fejleszthető: az egészség az egész szót már tartalmazza, aminél semmi sem lehet egészebb. Egyébként tudni kell, hogy az egészség 11 százalékban az egészségügyi ellátástól, 27 százalékban az örökléstől (génállomány), 19 százalékban a fizikai, illetve a biológiai környezettől, 43 százalékban pedig az életmódtól és a közösségtől függ - tette hozzá.

Az egészségügyi reform során, éveken át 187 ezerrel csökkent az ellátottak száma, és amikor ágyszámot is levették, további 163 ezerrel kevesebb beteget gondoztak. Természetesen ez a negatív folyamat sem a magyar egészségügynek, sem a beteg lakosságnak nem válik hasznára.

Milyen betegségek növekedésével lesz kénytelen szembesülni a változó, folyamatosan a politika által megreformálni akaró ellátórendszer? A nemzetközi trendek alapján 1990-20200 között a közúti és a nem szándékos balesetek, az öngyilkosságok, az erőszakok stb. száma várhatóan csaknem megduplázódik, miközben drámaian nő a szív- érrendszeri megbetegedések, az alkoholisták, a COPD- s, továbbá a tüdőbajban szenvedők száma.

- Sherlock Holmes azt mondja, nincs veszélyesebb, mint következtetésekre jutni az előtt, hogy adataink lennének. Ugyanez mondható el a népegészségügyről is, amihez adatok, szűrővizsgálatok kellenek. Csakhogy nem olyformán, ahogy az manapság történik. A szűréseknek nem a diagnózisokat kell felmérniük. A beteget nem a diagnózis érdekli, abból nem ért sokat, viszont a tünetétől és a panaszától tényleg meg akar megszabadulni. A diagnózis az orvosnak fontos, mert az a tünetek és a panaszok csoportosítását jelenti.
A Semmelweis Tervben szükségletfelmérés ugyan szerepel, de hiányzik, hogy azt milyen módszerrel akarják meghatározni. „A szükséglet szubjektív igény, ami egyben reklámfüggő. Az objektív szükséglet viszont valós igény."

A szubjektív igény nem egyenlő az objektív szükségtettel. Sokszor az egészséget azonnal helyre kell állítani. Noha léteznek már szervcserék, a hiba cseréje ritkán lehetséges, egy-egy orvosi tévedés „javíthatatlan" bajt okozhat. Ahogy Naszlady professzor fogalmazott, egyénre szabottnak kell lenni a gyógyításnak, az mégis tömeges olyan, mint a fazonigazított konfekció. A szolgáltató „hozott anyagból" kénytelen dolgozni. Az állapot állandó változása miatt így a minősége, az objektív megítélése aligha lehetséges.

Minősítését keletkezése közben –„röptében" – kellene csak végezni. A vevő és az eladó által közösen előállított „termékről" van szó. Az „előállítás" folyamatában egymás alá, illetve fölé rendelt a gyógyító és gyógyuló. Az igénybevevő ugyan fizet, de nem az eladónak, aki ráfizet, s a negatív különbözetet egy harmadik szereplő vagy megfizeti, vagy nem. Az előállított eredmény értéke pénzben nem is kifejezhető.

„Piaca" kínálat vezérelt, holott kereslet szabályozottnak kellene lenni.
Végül is, mit jelent a személyközpontú ellátás? A tudomány szerint lehetséges, emberen jól alkalmazható, adott esetben indokolt, legális, erkölcsileg kifogástalan, szervezésileg hozzáférhető, gazdaságilag elérhető gyógyítást. Amiben az ellátáshoz a beteget felvilágosították, s a gyógyítására ezen ismeretek birtokában mondott igent - foglalta össze a professzor.