Egy kis szúrás is nagy bajjal járhat

A tűszúrásos baleseteknek nem tulajdonítanak kellő figyelmet az egészségügyben dolgozók.

Az egészségügyben vannak kivédhetetlen tűszúrásos, éles tárgy okozta balesetek. Bármily banálisnak tűnik is néha az eset, mindegyikre oda kell figyelni, hiszen a szúrt, vágott sérülések súlyos következményekkel járhatnak: a vér, testnedvek útján megfertőződhet a dolgozó. Minderre a Betegbiztonsági Fórum legutóbbi összejövetelén hívták fel a figyelmet a találkozó előadói a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjában.

 
A fórumon bemutatták a tűszúrásos balesetekkel kapcsolatos hazai felmérések eredményeit, beszámoltak a tűszúrásos sérülések jelentésének hazai tapasztalatairól, gyakorlatáról. A program vezetője, dr. Belicza Éva minőségügyi szakértő bemutatta a kockázatok felismeréséhez szükséges, célzott oki kutatás alapját képező tűszúrásos sérülések jelentésére kidolgozott, még tesztelés alatt álló adatlapot, amelynek kitöltése mindössze tíz percet vesz igénybe, és a NEVES programban gyűjtik.

A munkahelyi baleseteket kötelező jelenteni, ám a tűszúrás okozta sérüléseket gyakran nem veszik komolyan a dolgozók, az esetek akár kétharmadát nem is jelentik. Pedig olyan súlyos fertőzéseket okozhatnak, mint a HIV, hepatitis B és C, ezeken túl a vér útján terjedő betegségeknek több mint húsz típusa létezik. Egy korábbi, a szakdolgozók körében végzett felmérés ismertetése kapcsán mondta el dr. Balogh Zoltán, a szakdolgozói kamara elnöke, hogy két kolléga írta meg anonim módon személyes kálváriáját, miként tört ketté a magánéletük, szakmai pályafutásuk egy ilyen aprócska sérüléssel kapott súlyos fertőzés miatt.

A tűszúrásos baleseteknek kitett kockázati csoport igen széles, hiszen az orvosokon, ápolókon és egyéb egészségügyi szakdolgozókon túl, a műszaki-, takarító-munkakörökben dolgozók is veszélyeztettetek. Többek között ezért, illetve veszélyessége miatt került be a PATH indikátorok közé, derült ki Takács Erika PATH országkoordinátor előadásából.

Az egyik vidéki kórház munkatársa sokáig abban a hitben élt, hogy náluk jól működik minden, hiszen 2009-ben mindössze hat esetet jelentettek a kórházukban. Próbaképpen úgy döntött, hogy háromkérdéses felmérést végez kollégáig körében. A 261 válaszadó közül 79-et ért éles, hegyes eszköz által sérülés az adott évben. Mindössze egyötödük jelentette a sérülést, a többiek (74 százalék) nem: leginkább azért, mert nem tartották jelentősnek (steril tű, eszköz volt), illetve időhiányra hivatkoztak. A felmérés arra figyelmeztet – vonta le a tanulságot –, hogy soha nem elég az adatgyűjtés tényével megelégedni, mert az adatok realitását is mérlegelni kell.

A fórum résztvevői szerint a jelentések elhallgatását/elmaradását az alábbi okok magyarázhatják: a dolgozóknak elégtelen a tudásuk a tűszúrás lehetséges következményeiről. Nem tudnak például az ilyenkor járó 100 százalékos táppénzről. Visszariasztja őket az esemény bonyolult adminisztrációja, dokumentációja, időigényes orvosi vizsgálatok sorozata várhat rájuk. Elképzelhető, hogy a munkáltató nem érdekelt a vizsgálatok és a 100 százalékos táppénz kifizetésében. Lehetséges, hogy a munkáltató odafigyelése, az esetek kontrollja esetleges.

Ez év májusában megjelent az Európai Unió direktívája, amely előírja a tűszúrásos balesetek kezelését, jelentését, elemzését és megelőző intézkedések megtételét. Így a témakörrel a jövőben biztosan foglalkozni kell, és valószínűleg jogszabályi vonatkozásai is lesznek Magyarországon.