Elindul a létszámhiány-lavina | Weborvos

A Magyar Kórházszövetség a teljesítmény-volumen korlát (tvk) megszüntetését kezdeményezi.

Állítja: nem a tervezett gazdasági társasági vagy a meglévő, állami-önkormányzati működtetési forma dönti el az egészségügyi szolgáltatások minőségét, hanem a tartalom, amelyet képviselnek.

Az MSZP múlt heti frakcióülésén képviselt Kórházszövetség nevében osztozott a többi civil egészségügyi szervezet azon véleményében is, miszerint nem a több biztosító kontra egybiztosítós modell mentén húzódnak a véleménykülönbségek, hanem arról kell dönteni, hogy az alapbiztosítások körét az állami biztosító képviselje, s mellette, az egyéb biztosítási konstrukciókban helyet kaphat az üzleti alapon nyugvó biztosítás is. Arról azonban egyelőre nem esett szó, hogy mi tartozna ebbe az alap-csomagba. Csak vélelmezni lehet, hogy az OEP által jelenleg is finanszírozott ellátásokról van szó – mondta a Kórházszövetség elnöke.

Azzal a felvetéssel kapcsolatban, miszerint a finanszírozás rendezésének késedelme miatt az egyes súlyponti kórházak likviditási gondjaikon már csak jelentős létszámleépítéssel enyhíthetnének az intézetvezetők, Varga Ferenc úgy nyilatkozott: valamennyi kórház helyzetének rosszabbodása miatt nem lehet tovább korlátozni a teljesítményeket, ezért a Kórházszövetség a teljesítmény-volumen korlát (tvk) megszüntetését kezdeményezi a miniszter asszonynál, aki maga is keresi a rendszeren végrehajtandó finomítások végrehajtásának módját.

Újra lebegő pontrendszer
Alternatívaként felmerült az úgynevezett lebegő-pontos rendszer visszaállítása, ami azonban elég sok hátránnyal járna – véli Varga Ferenc.

- Havonta változna a súlyszám forintértéke aszerint, hogy az előző hónapban mennyit használtak fel teljesítményként az egytizenketted részre eső kvótából. Amennyiben tehát a költségvetésen belül nagyon sok az egy hónapra jutó teljesítmény, úgy kevesebb pénz jut egy teljesítmény-egységre.

Azok a kórházak azonban, amelyek most a korlátozás miatti pénzszűke miatt halasztják, vagy elvállalni sem tudják a betegek ellátását, a lebegő pontrendszerben már nem kényszerülnek erre, így várniuk sem kell olyan sokat a pacienseknek. A feladatellátásra kötelezett súlyponti kórházaknak ugyanakkor nem kellene attól tartaniuk, hogy nem kapnak finanszírozást elvégzett teljesítményük után – magyarázta a konstrukció pozitívumait, hozzátéve: bár további alternatív megoldás is lenne, ezekre jelenleg nincs központi fedezet.

Arról azonban hiába érdeklődtünk, hogy jelenleg hazánkban hány kórház küszködik hatvan napon túli tartozással, ami már – különösen egyes gyógyszerszállítók türelmének fogytán – az ellátást veszélyeztetheti.

A naprakész adatok megismerése érdekében a Kórházszövetség most ugyancsak kezdeményezte annak a monitoring rendszernek a visszaállítását, amely nyomon követi a kórházak gazdasági helyzetének alakulását. A minisztérium az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesülete és a Kórházszövetség közös retrospektív felmérése három hónapra, vagy egy félévre visszamenőleg megmutatná, a korábbi időszakhoz képest miként alakult az egyes kórházak helyzete, s közülük hány nem képes már bevételeivel fenntartani az intézményt, melyek vannak egyensúlyban, s melyeknek pozitív az egyenlegük.

Veszélyben a minimumfeltételek
Tény: a fizetésképtelenné vált kórházak egyelőre egyedileg, létszámleépítéssel tudnák csak csökkenteni a kiadásaikat, ami – lévén, hogy a súlyponti kórházakban, már eddig is borotvaélen mozgott a munkavállalói létszám - a minimumfeltételek biztosítását is veszélyeztetné. Különösen érvényes ez a megnövelt krónikus feladatokat végző intézményekre – így a kaposvári kórházra is -, ahol már most hiányzik a szükséges szakképzett személyzet és a megfelelő finanszírozás.

- Az ellátás további karcsúsításáról tehát szó sem lehet, hiszen a feladatok törvényben rögzítettek, s ennek tükrében inkább a létszámbővítésre kellene koncentrálni. A gondok orvoslásához kormányzati döntés lenne szükséges – hangsúlyozta Varga Ferenc.
- Július 1-je után további létszámgondokat okozhat az ügyeleti rendszer átalakítása, hiszen az ügyelet már a törvényes munkaidő-alap részévé válik, így az adott időintervallumban a dolgozó nem lépheti túl a kvótát – tette hozzá.

 
Az új rendszer különösen a kis és a területi kórházakban okoz megoldhatatlannak tűnő problémát, hiszen ezekben részben kevesebb lesz a szakember, másrészt nem kötelező az ügyelet szervezése, ugyanakkor, a már bent fekvő betegeknek biztosítani kell a felügyeletet. Az alapellátásból hozzájuk irányított betegeket ezért nem tudják majd ellátni, hanem kénytelenek lesznek továbbküldeni azokba a súlyponti kórházakba, ahol a dolgozói létszám és a finanszírozás hiányában is kötelező lesz megszervezni ellátásukat. Ezt a visszás helyzetet csak a kötelezően elrendelhető és az önként vállalt túlórákkal, a munkaidő-alap adta lehetőségekkel tudnák orvosolni az intézmények. Az önként vállalható túlmunka idejéről, mértékéről azonban vita alakult ki a munkaadók és a munkavállalók között.

- A munkaadók szerint, amennyiben a vállalható munkaidő hatvan-hetven óra fölé emelkedhetne, biztosítani tudnák az ügyeleti ellátást, s már csak az ellentételezéshez szükséges anyagi forrást kellene előteremteni. A munkavállalói oldal azonban tiltakozik az ilyen mértékű, túlmunka ellen, s a jelenlegi anyagi pozíciók mellett, csupán a törvényes heti 40 + 8 óra munkavégzést tudja elfogadni. Ennél nagyobb óraszámban csak a munkaadó részéről megfizethetetlen ellenszolgáltatás fejében vállalna túlmunkát. Az ellentétek feloldása érdekében a munkaadók azt szorgalmazzák, hogy a finanszírozással ösztönzött foglalkoztatás a mérlegelési lehetőség szerint történhessen.

Ugyancsak ösztönző rendszerrel kellene támogatni az egészségügyi pályaválasztást, míg a krónikus rendszer átalakításából adódó többletfeladatok szakszerű ellátása érdekében szükség lesz a képzési rendszer átalakítására is – erősítette meg Varga Ferenc.