Elismerés a monorierdei háziorvosnak

Eleve két orvosi táskája van, az egyikben a közlekedési baleseteknél alkalmazandó szorító- és egyéb kötszerek.

Magyarországon évek óta nem történt olyan súlyos vonatbaleset, mint szeptember 6-án a Monorierdőnél. Mint ismert, a drámát követően Szabó Pál közlekedési, hírközlési és energiaügyi miniszter, továbbá Kamarás Miklós, a MÁV ZRt. igazgatóságának elnöke lemondott tisztségéről. Heinczinger István vasúttársasági vezérigazgató szintén felmentését kérte, ám ügyében csak a vizsgálat lezárása után születik döntés.

Szinte percekkel a baleset után már a helyszínen volt Dr. Páczi Antal háziorvos és asszisztense, Bánné Veres Zsuzsanna. Helytállásukért, áldozatos munkájukért a szakma nevében Balogh Sándor, az Országos Alapellátási Intézet főigazgatója mondott  köszönetet. Bánné Veres Zsuzsának egy óriási virágcsokrot és egy oklevelet, a vállalkozó monorierdei háziorvosnak pedig a munkájához szükséges technikai eszközökkel megtömött új orvosi táskát, rendkívül korszerű vérnyomásmérőt és egy vadonatúj, hordozható EKG berendezést adott át.

A háziorvos és munkatársa még több héttel a tragikus esemény után is borzongva idézi fel a történteket, bár nem először találkoznak közlekedési tragédia sérültjeivel, hiszen a település a 4-es út mentén fekszik, ahol szinte nem múlik el nap baleset nélkül. Úgy emlékeznek, az állomásról rohant valaki és üvöltötte: „Doktor úr! Doktor úr! Azonnal rohanjon, mert nagy a baj!" Összeszokott párosként ugrottak kocsiba. Mivel a doktor autójában mindig ott hever két orvosi táska - az egyik „hagyományos" eszközökkel, gyógyszerekkel, fecskendőkkel, a másik a közlekedési baleseteknél alkalmazandó szorító- és egyéb kötszerekkel van tele -, még ezek bepakolásával nem vesztettek időt. A rendelő és a vasútállomás közötti távolságot eszelős gyorsasággal maguk mögött hagyták.

Döbbenetes kép fogadta a két, egészségügyben járatos szakembert. Jajveszékelő, zokogó, sikongó emberek sokaságán jutottak a sebesültekhez. Annyi dolguk volt, hogy ma sem tudják megmondani, hirtelenjében hány sebesülttel foglalkoztak egyszerre. Páczi doktor a mentőhelikopter és a rohammentők érkezéséig a súlyos sérülteket „csoportosította", elsősorban róluk kellett gondoskodnia, az ijedelemtől sokkos állapotban lévőket, az apróbb sebesüléseket elszenvedőket pedig Bánné, Veres Zsuzsanna látta el.

A most kapott korszerű eszközök bizonnyal jó szolgálatot tesznek majd a praxis hétköznapjaiban, csak remélni lehet, hogy tömegszerencsétlenséghez nem kell használniuk a jövőben.