Elnyújtott haldoklás és gyászreakció várható

Az EGVE konferenciáján nem épp hízelgő prognózissal lepték meg a közgazdászok az egészségügyi szakembereket.

Dr. Vértes András, a GKI Gazdaságkutató Rt. elnöke „A válság mint veszély és esély" című előadásában előrevetítette, hogy egy évvel a világválság kitörését követően nagyon bonyolult világ következik. A válságban ugyanis mindig a bukás veszélye és a változtatás esélye küzd egymással. Az első nagy hullámon túlvagyunk, ezt további, kisebb visszaesések követhetik - hangzott el az Egészségügyi Gazdasági Vezetők Egyesületének balatonfüredi, XVI. kongresszusának mai napján.

A közgazdász szerint 170 kórház nem finanszirozható. Mindenekelőtt el kellene dönteni, milyen szolgáltatásokat finansziroz a tátsadalombiztosítás, s melyeket nem. Vértes András úgy gondolja, hogy a reform előtt nem lenne szabad többletforrást biztositani a jelenlegi rendszer számára. A magyar kórházi rendszer közgazdasági értelemben nincs eladósodva, bár ettől még nehéz az intémények gazdálkodása.

Az egészségügyi ágazat forrásából hiányzik a vizitdij és a kórházi napidij, amely kb. 50 milliárd forint pluszbevételt jelentett volna. Elsősorban nem is a pénz a lényeg - bár most ennek az összegnek a feléért is küzdenie kellett az ellátórendszer szereplőinek -, hanem ezen keresztül a kereslet-kínálat szabályozása.

Svédországban például 38 kórház üzemel, a miénkkel nagyjából azonos lakosságszám mellett. Ennek alapján nem lenne szükség 4-5-nél több korházra Budapesten. Egészégügyi intézményeinkben elképesztő színvonalkülönbségeket tapasztalni. Sőt, nálunk még egy jól vezett kórház épülete is lehet katasztrofális állapotban, ami természetesen nem a szolgáltató felelőssége, hanem a tulajdonosé.

Wolf László, az OTP vezérigazgató-helyettese a válság kiváltó okait mutatta be. Globális súlytalanság alakult ki, mert a távol-keleten felhalmozott tőke visszaáramlott az angolszász országokba, hatalmas likviditás-bőséget okozva. Az ingatlanárak és a tőzsdeindexek felfelé, az értékpapirok lefelé mozogtak. A tőket nem hatékonyan használták fel, gyenge biztosítékok voltak a hiteleken. Ennek következtlében a hitelek rossz minőségűre változtak, ráadásul fogyasztásra használták fel azokat. Az idei év első negyedévét követően azonban már mind a tőkepiacon, mind a reálszférában javult a helyzet.

Milyen lesz a világ 2010 után? Lassú növekedés várható, de ehhez rendbe kell tenni számos ország államháztartását, amely nem megy egyik napról a másikra.

Sinkó Eszter és Szócska Miklós „Format C, avagy realitások és lehetőségek egy megyei ellátásfejlesztési program és egy kórházigazgatói fórum tapasztalatai alapján" címmel adtak elő.
Bemutatták, hogy a jelenlegi forrásból a mostani struktúra fenntarthattalan. Az egyeztetések eredményeként kifizetendő összeg mindössze a rendszer látványos összeomlásának elkerüléséhez lesz elegendő. Vagyis elnyújtott haldoklás és gyászreakció prognosztizálható.

A teendők azonban ugyanazok maradtak. Minden szepelő osztja – hiszen a fenntartók és a kórháuzvezetők egymás között őszinték – jöjjön a format c, vagy másképp, újra kell inditani a struktúrát. Hiba azt gondolni, hogy jövőre növekedés lesz, és arra alapozhatjuk a többletforrásokat. Nem járható út a lakossági adománygyűjtés sem (arra hhivatkozva, hogy „annak idején a kórház is adományból jött létre"), ez csak elodázza a teendőket. Vagy a szolgáltatási csomagot kell felülvizsgálni, vagy a struktúrát kell csökkenteni, vagy a működési mechanizmust kell átalakitani.

A kriziskezelésre egyedi és egymást kioltó szolgáltatói stratégiák születnek. Mindenkiben az egyéni túlélési kényszer dolgozik, a rövid távú politikai érdekek a meghatározóak. A bejáratott gyógyhelyekre a jövőben is szükség lesz, csak másképp. A vezetés koordinativ funkciója hiányzik helyi és rendszerszinten egyaránt. A miniszternek – és nem a kórházvezetőknek! - kell megmondania, hogy a szolgáltatók milyen struktúrában működjenek. Tudatos felkészülésre van szükség, ám a változtatás együttműködési mechanizmus, rendszerstratégia és ösztönzők hiányában nem fog menni.

Dr. Fendler Judit és Mészáros János „A finanszírozás rejtelmei, útvesztői 2002-2009" című előadásukban annak a kijelentésnek eredtek a nyomába, mely szerint az egészégügynek is ki vennie a részét a válságból. Elemzésükben számokkal bizonyították, hogy az ágazat már megtette ezt. Megállapították továbbá: az elmúlt három évben elszenvedett forrásvesztés az intézményrendszer jelenlegi kapacitásai mellett elégtelen a működési feltételek biztosítására. Az egészségügynek - mint más közszolgáltatának - bizonyára vannak még hatékonysági tartalékai, ezek azonban üzemszinten már nem mozgósíthatóak.

Dr. Balázs Péter „Humánpolitikai eszköz-e az orvosmigráció?" címmel a belső migrációról értekezett. Jelenleg e témában nincs érdeklődés, nem folyik kutatás. Elsősorban a jövedelmi viszonyok befolyásolják a belső migrációt. Közismert, hogy léteznek szinte eladhatatlan háziorvosi praxisok, míg másokat magas pénzért is azonnal megvásárolnak. Nem véletlen az sem, hogy az OEP-szerződés nélküli fogorvosok az egyetemi városokban és a nyugati megyékben, legnagyobb számban Győr-Moson-Sopron megyében működtetnek rendelőt. Tehát ahol erre fizetőképes kereslet mutatkozik. Ma már több női orvostanhallgató van, mint férfi, a fővárosban példáu egy doktorra két doktornő "jut".

A betegmigráció, más néven a gyógyturizmus a határmentén, az EU-ban, vagy távoli országok között valósul meg. Az orvosmigráció is osztályozható térben (szomszédos országok, EU-tagállamok, távoli migráció) és időben: ingázó hétvége, rövid távú (negyedév), tartós (évekig tartó).

Az ország munkaerőegyenlege, azaz a ki- és beáramlás kedvező mérlege több ízben is a vakszerencsén múlott, tervszerű munkaerőgazdálkodás a migrációval kapcsolatosan soha nem volt.