Európai vészharang kong a patikaliberalizáció felett?

Még az unió szerint sem szabálytalan, ha kizárólag patikusok működtetnek, s tulajdonolnak gyógyszertárat.

Az Európai Bíróság két, a gyógyszertárak tulajdoni viszonyaival kapcsolatos ügyben határozott. A vitatott kérdés az volt, hogy ellentétesek-e a közösségi joggal az olasz, illetve a német jogszabályokban foglalt rendelkezések, amelyek szerint kizárólag gyógyszerészek lehetnek gyógyszertárak tulajdonosai, illetve kizárólag ők üzemeltethetnek patikákat.

Az ügy előzménye az az engedély volt, amelyet a Saar-vidéki illetékes minisztérium adott a holland DocMorris részvénytársaságnak egy saarbrückeni gyógyszertár 2006. július 1-jétől kezdődő, fiókgyógyszertárként történő üzemeltetésére. A minisztérium határozatát több gyógyszerész és gyógyszerész-szervezet is megtámadta a helyi bíróság előtt, annak a német joggal való összeegyeztethetetlensége miatt. Ez ugyanis kizárólag gyógyszerészek részére tartja fenn a gyógyszertárak tulajdonának megszerzésére és üzemeltetésére vonatkozó jogot. A helyi közigazgatási bíróság fordult az Európai Közösségek Bíróságához, miközben egy másik – olasz – eset is az Unió talláros testületének asztalán landolt. Ebben az Európai Bizottság kérte annak megállapítását, hogy – mivel a magángyógyszertárak tulajdonjogát és üzemeltetési jogát kizárólag gyógyszerészek részére tartja fenn – Olaszország nem teljesítette a közösségi jogból eredő kötelezettségeit.

A bírósági ítélet kiemeli, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők kizárása a gyógyszertárak üzemeltetésének és a gyógyszertárat üzemeltető társaságokban való részesedésszerzésnek a lehetőségéből a letelepedés szabadságának és a tőke szabad mozgásának korlátozását képezi. E korlátozás ugyanakkor igazolható a lakosság megbízható és színvonalas gyógyszerellátásának biztosítására. Ennek érdekében a tagállamok hozhatnak olyan "védekező" intézkedéseket, amelyekkel csökkentik a közegészségügyi kockázatot, ideértve a lakosság megbízható és minőségi gyógyszerellátását.

Tekintettel a tagállamok azon jogára, hogy maguk határozzák meg a közegészség védelmének szintjét, így azt is előírhatják, hogy a gyógyszereket olyan gyógyszerészek értékesítsék, akik tényleges szakmai függetlenséggel rendelkeznek.

A gyógyszerészektől eltérően a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezőknek értelemszerűen nincs a gyógyszerészekével egyenértékű képzettsége, tapasztalata és felelőssége. Így az ő esetükben nincsenek meg ugyanazok a garanciák, amelyeket a gyógyszerészek nyújtanak.

Ezért a tagállam úgy is vélheti, hogy a gyógyszertárak gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők által történő üzemeltetése kockázatot jelenthet a közegészségügyre, különösen a gyógyszer-kiskereskedelem megbízhatóságát és minőségét illetően.

Az Európai Bíróság végül is arra jutott, hogy nem ellentétes a letelepedés szabadsága és a tőke szabad mozgásának elvével az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező megszerezhessék személyek a gyógyszertárak tulajdonjogát, illetve gyógyszertárat üzemeltethessenek. Azt is hangsúlyozták, hogy nem csupán a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők magángyógyszertárak üzemeltetéséből való kizárása igazolható, hanem a gyógyszerforgalmazó vállalkozások kizárása is az önkormányzati gyógyszertárakban való részesedésszerzésből.