Finanszírozási tanácsadók a több-biztosítós modell veszélyeiről

Önellentmondásokat találtak a koncepcióban, garanciát viszont nem, hogy tényleg jobb lesz a lakosságnak.

"Az Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Egyesületének (EFTE) állásfoglalása Az Új Egészségbiztosítási Rendszer Részletes Jogalkotási Koncepciójával kapcsolatban.

A kormány olyan lépésre szánta el magát a profitérdekelt biztosítók beengedésével az egészségügyi ellátásba, ami hosszú időre meghatározhatja a magyar állampolgárok gyógyulási esélyeit, az ellátórendszerhez való hozzáférésüket, vagyis jelentősen befolyásolhatja életminőségüket.

A Koncepció még a kormányzó koalíción belül is heves politikai vita tárgya volt, végül hirtelenség gyorsasággal született meg. Ennek lehet a következménye, hogy (a) számos pontján nem tartalmazza azokat a garanciákat, amelyek esetén az üzleti biztosítók csupán a lakosság érdekeit szolgáló hatékonyságnöveléssel, nem pedig azzal ellentétes költségcsökkentéssel juthatnának nyereséghez; (b) a modell bizonyos elemei önellentmondásosak, alapfeltevései nem bizonyítottak. Az EFTE a következő problémákat látja a Koncepcióban, elsősorban annak financiális elemeire fókuszálva:

Az ellátórendszerben rejlő hatékonysági tartalékok elérése kétséges

(1) A biztosítók nincsenek a birtokában az ellátás-szervezési know-how-knak - A Koncepció két feltevésen alapul: (a) hatékonysági tartalék van a gyógyítás rendszerében, ezért hasonló költségek mellett vagy akár költségcsökkentéssel is lehetséges minőségnövekedést elérni; (b) a (regionális) egészségpénztárak (a továbbiakban Pénztárak) birtokában lesznek annak az ismereteknek, amelyekkel a hatékonysági tartalék kiaknázható. Probléma: a piacra belépni készülő biztosítók és bankok eddig még nem működtek az egészségügyi ellátás területén, ellátás-szervezési ismereteik tehát nincsenek.

(2) A hatékony szűrés és megelőzés nem érdeke a Pénztáraknak – a pénztártagok évente válhatnak Pénztárat, magukkal viszik tehát a beléjük fektetett "prevenciós beruházásokat".

Illegitim, nemkívánatos módszerek adódnak a profitszerzésre

Ha sem a hatékonyabb ellátásszervezésből, sem pedig a prevencióból nem juthatnak nyereséghez a pénztárak, milyen lehetőségük marad a profitszerzésre? A Koncepció számos nemkívánatos lehetőséget biztosít ezen a téren, amelyekből különösen hármat tartunk veszélyesnek:

1. A díjazás és a fejkvóták meghatározása - Nem definiálja a Koncepció, hogy a Pénztárak milyen súllyal vehetnek részt a Díjtétel-és Fejkvóta Bizottságok munkájában. A díjtételek és fejkvóták kialakítása azonban a modell kardinális eleme. Ha a díjtételek nem fedezik az ellátást sem, a szolgáltatók egyre jobban eladósodnak, és a mostani helyzethez hasonlóan az önkormányzat vagy az állam segítheti majd ki őket; ha viszont az állam "puhának" bizonyul a fejkvóták finanszírozásánal, akkor voltaképpen a Pénztárak zsebébe tömi a pénzt.

2. Visszaélés a monopolhelyzettel a beteggel és a szolgáltatóval szemben - ugyanazt a beavatkozást a Pénztár +/-10%-os eltéréssel finanszírozhatja a szolgáltató számára, a szolgáltatóknak pedig nem lesz módjukban a gyakorlatilag területi monopóliumot élvező Pénztár ajánlatát elutasítani. Ennél is nagyobb probléma: a monopolhelyzetben lévő Pénztáraknak a biztosítottak is kiszolgáltatottak, például arra kényszerülhetnek, hogy a Pénztár által meghatározott olyan kórházba utazzanak, ami nem jobb, csupán olcsóbb szolgáltatást nyújt a Pénztár számára. Amennyiben a Pénztárak kartelleket alapítanak, mindezek a káros hatások felerősödnek.

3. Kiegészítő biztosítások ajánlása - A kiegészítő biztosítások ajánlását az ellenérdekeltségek miatt minden európai modell tiltja. A Koncepció azonban nem ad garanciát arra, hogy a Pénztárban leánycégként részt vevő pénztártulajdonos az anyacégét nem fogja-e ajánlani.

További problémák a Koncepcióban felsorolásszerűen:

(1) A pénztártagok informálása - milyen garanciákat ad a Koncepció arra, hogy az ügyfelek valóban teljes körű informáltság alapján dönthessenek? - ezt ugyanis a bankválasztásnál vagy mobil-szolgáltató választásnál, tehát lényegesen egyszerűbb döntési helyzetekben eddig nem sikerült elérni.

(2) Fajlagosan magas működési költségek;

(3) Túlzott nyereség-kulcs – 2 %-os profithányad mellett a kisebbségi tulajdonos nyereség-ágon is 6 év alatt megtérülő beruházással számolhat;

(4) Definiálatlan nyereségfogalom és rendeltetés - Lesz-e egyáltalán kimutatott eredménye a Pénztáraknak? Nem szól a Koncepció arról, hogy mikortól kellene elkölteni ezeket a forrásokat, tehát hányadik évtől várnak "felszabaduló forrásokat". nem definiálja a Koncepció az egészségügy fogalmát sem: a profitérdekelt gyógyturizmus ugyanúgy minősíthető tehát egészségügyi beruházásnak, mint a kórházi műszerek cseréje;

Összefoglalva: a magyar egészségbiztosítási piacra hamarosan profitérdekelt vállalkozók léphetnek be a Koncepció szerint. Ezen vállalkozók számára természetes viselkedés, tulajdonosaik részéről pedig elvárás, hogy a nyereségtermelés összes legális eszközét alkalmazzák. Az EFTE arra hívja fel a döntéshozók figyelmét, hogy

(1) megfelelő garanciák nélkül a Pénztárak profitmaximalizálási törekvései ellentétes lehetnek a biztosítottak érdekével;

(2) a Koncepció nem tartalmaz elégséges garanciákat;

(3) minden magyar állampolgár joga, hogy (a) a törvény elfogadása előtt a fenti garanciákat pótolják, és (b) azok meglétéről az állampolgárok választott képviselőik és a megfelelő szakmai szervezeteken keresztül megbizonyosodhassanak."

Az EFTE elnöksége

Egészségügyi Finanszírozási Tanácsadók Egyesülete