Fizessen a csábító?

A külföldről érkező munka- és fizetési ajánlatok igen csábítóak a magyar egészségügyi szakemberek számára.

A Járóbeteg Szakellátási és Szakdolgozói Konferencia keretében szervezett kerekasztal-beszélgetésen szinte minden felszólaló sürgette az egészségügy humán erőforrás-problémáinak rendezését, a rezidensképzés és a szakképzés fejlesztését.

Éger István, a Magyar Orvosi Kamara elnöke is az egészségügyi szférában tapasztalható emberi erőforrás hiányokat jelölte meg elsődleges problémaként. Mint elmondta, az ágazatban dolgozók megbecsülése jelenleg a szép szavak szintjén létezik, de nem látják, hogy mikor következik be a közszférában jellemző mértéket némiképp meghaladó béremelés, melyre ígéretet kaptak.

Az orvosok elvándorlására egyre több a lehetőség - figyelmeztetett az elnök a balatonfüredi rendezvényen. Mint mondta, Dániába jelenleg 1200 szakorvost keresnek, meglehetősen vonzó feltételeket biztosítva a munkavállalók számára: az összes járulékos költség vállalása mellett havi 7000 eurót. Ahhoz hogy a ma praktizáló szakemberek az országban maradjanak - tette hozzá Éger István -, szükséges, hogy a kollégák előre lássák, miként válik valóra a bérfejlesztés, kormánytól és pártpolitikától függetlenül. Az ÁNTSZ meghívott képviselőjéhez fordulva azt kérte, hogy ellenőrizzék az emberi erőforrás minimumfeltételét az ellátóintézményekben.

Ari lajos az EGVE elnökeként és a Kórházszövetség képviseletében volt jelen a fórumon. Szintén kiemelte a humánerőforrásban mutatkozó hiányokat, különösen a szakdolgozók tekintetében. Ötletként felvetette annak lehetőségét, hogy azok az országok, amelyek elcsábítják a magyar munkaerőt, fizessék meg az elszipkázott szakember képzését. A bevételt pedig vissza lehetne forgatni az egészségügybe.

Mikor Ausztriában egy, a magyar Fekete Angyal esethez hasonló tragédia történt, a megoldást kereső szomszédok azonnal létszámot fejlesztettek, az adminisztratív feladatokat központosították és jóléti megoldásokat hoztak - például a gyerekes nővérek számára bölcsödét biztosítottak.

Magyarországon is ezzel a hozzáállással kellene a problémákat kezelni - mondta Ari Lajos -, ám nálunk a kormány meg kívánja adóztatni a munkatársaknak adott jóléti szolgáltatásokat.

Bugarszki Miklós, a Magyar Ápolási Egyesület elnöke úgy fogalmazott, hogy az ellátóintézmények ebben ez évben élték meg a korábbi kényszerű leépítések következményeit. Már érezhetően kevesebb az ápoló a rendszerben, a végkielégítést kapott dolgozók nem kerültek vissza, azért sem, mert nem helyezkedhetnek el ugyanott, ahol korábban állásban voltak. A döntéshozókkal ugyanakkor a szakember szerint kiegyensúlyozottabbá vált a viszony, így reménykedik benne, hogy a legutóbbi ápolási fórumon történt egyeztetések eredményei idővel valósággá válnak.

Bugarszki is a dánokat említette aktuálisan fő szakember-elszívó országként. Értesülése szerint a Dán Ápolói Szakszervezet magyar ápolókkal szeretné betölteni az északi országban üres helyeket.

Végül az ápolási szakember szintén visszaemlékezett a Fekete Angyal esetére - mint elmondta, akkor Mikola István volt a miniszter, s a sürgős tennivalót az eset kapcsán az új ápolási kompetenciák kimunkálásában látta volna.

Balogh Zoltán, a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara elnöke rávilágított arra, hogy a képzés elvárt minősége és időtartama, valamint a végzett szakdolgozók honoráriuma között nagy a különbség. Szintén megemlítette a dán egészségügyet, mint elszívó erőt. A kamarát közvetítő szerepre kérték fel a dánok, s bár ezt a feladatot nem vállalták, megtudták, hogy a hazaihoz képest 5-6-szoros fizetést, külön juttatásokokat és családtámogatást kapnak a Dániában állást betöltő magyar szakemberek.

Balogh Zoltán szintén örömét fejezte ki hogy május óta a tárcavezetéssel működik a kommunikáció: ha benyújtanak egy javaslatot, határidőre megkapják a minisztériumból a választ. A dolgozói létszám-rendezésre vonatkozó projektek tekintetében a kamara munkatársai a szaktárca felkérésére dolgoztak ki egy reális és egy optimális megoldási tervet, első körben a fekvőbeteg-ellátásban mutatkozó létszámanomáliákra koncentrálva.

Balogh Zoltán beszélt még a képzésről, az ápolási protokollokról és az otthoni szakápolás fejlesztésének szükségességéről. Utóbbival kapcsolatban elmondta, hogy ez az ellátási szint az alapellátás és a járóbeteg-ellátás között lebeg, mert leginkább a háziorvosok kompetenciája ezzel foglalkozni, míg finanszírozási és egyéb szempontból a járóbeteg-ellátáshoz tartozik.

Végül pár szót ejtett a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara fejlődéséről, illetve a körötte történt változásokhoz való alkalmazkodásáról, melynek megfelelően szolgáltatói jelleget is öltöttek, például konferenciákat, továbbképzéseket szerveznek ingyen a munkavállalók számára.