Fogászati egészségbiztosítás a láthatáron?

Izraeli kutatók szerint a fogászati egészségbiztosítás programja csökkentené a költségeket, kiegyenlítené az árakat.

Egy jeruzsálemi kutatócsoport ajánlása szerint az izraeli kormánynak országos fogászati egészségbiztosítási programot kellene bevezetnie, amely a prevenciós célú szolgáltatásokat is beleérve a teljes lakosság számára garantálná az alapellátást. A javaslatról a Jerusalem Post számol be.

A koncepció, amelyet tegnapelőtt ismertettek a jeruzsálemi Taub Szociálpolitikai Kutatóközpontban, megvalósulása esetén közép és hosszútávon jelentős költségvetési megtakarításokat eredményezne – állították kidolgozói, Guy Navon, a nemzeti bank kutatási részlegének vezetője, és Dov Chernichovski professzor, a beershebai Ben Gurion egyetem és a Taub Központ neves egészségügy-közgazdásza.

A Jerusalem Post utal rá, hogy számos országban létezik fogászati egészségbiztosítás – a skandináv államokat ebből a szempontból külön is kiemeli –, s mindezeken a helyeken bebizonyosodott, hogy a rendszer hozzájárul a lakosság jobb egészségi állapotához. Már eddig is több izraeli bizottság és testület ajánlotta bevezetését, sor azonban nem került rá.

„Valójában az izraelieknek csak egy töredéke – a gazdagok, és a háztartásoknak az a hét százaléka, amelyeknek privát fogászati biztosítása van – jut rendszeres fogászati ellátáshoz" – állítják a szerzők.

A legalsó, legkisebb jövedelmű rétegek tagjainak többsége gyakorlatilag semmiféle fogászati szolgáltatást nem vesz igénybe, bár ha gyermekeik fogszabályzásáról van szó, egyesek közülük összekaparják a rávalót (az izralei lap újságírójának megfogalmazása).

Egy nemzeti fogászati biztosítási rendszer, jósolja Navon és Chernichovsky, csökkenti majd az egy főre eső ellátási költségeket, mivel a fogorvosok nagyobb populációkat láthatnak majd el, és áraik ezáltal [várhatóan] egységesebbé válnak. Ráadásul, mivel e koncepció keretében prevenciós szolgáltatásokat is finanszíroznák, javulna a népesség fogászati egészségi állapota, azaz az orvosoknak kevesebb tényleges fogászati problémát kellene kezelniük.

A fogászati ellátatlanság, állítják a szerzők, pszichológiai és fiziológiai károsodások, krónikus fájdalom és munkahelyi hiányzás forrásai, ennélfogva a gazdasági hatékonyság ellenében ható tényezők. Az átlagos izraeli háztartás, közli a Jerusalem Post cikke, kiadásainak 1,5 százalékát fordítja fogászati ellátásra, de a családoknak (saját állításuk szerint) valójában csak egyharmada költ fogorvosi kezelésre. Ez azt jelenti, hogy azok a háztartások, amelyek valóban költenek ilyesmire, jövedelmük havi 6,4 százalékát, azaz 540 sékelt [kb. 30 ezer forintot].

A kutatócsoport megállapítja, hogy a száj- és állkapocs-sebészeti beavatkozásokkal is kalkulálva – ezekre különösen az időseknél lehet szükség – „a költség katasztrofális", [átlagosan] 2000 sékel (kb. 107 ezer ft), azaz az átlagos háztartás bevételének 18 százaléka.

Ilyen ellátás azonban a tanulmány szerint csak a tehetőseknek és azoknak jut, akik rendelkeznek privát fogászati biztosítással. Ennél fogva Izraelben a fogászati kiadások „igencsak regresszív" jellegűek, a különböző társadalmi-vagyoni helyzetű rétegeket igen eltérően terhelik meg, ennek megfelelően igen különböző mértékben veszik is igénybe őket.

Mindenre kiterjedő fogászati rehabilitációra rendszerint azoknak a családoknak van szükségük, amelyek ezt a legkevésbé engedhetik meg maguknak, írja Navon és Chernichovsky. Azok többsége, akik erre rászorulnak, idős, és más panasza is van – a szűkebb értelemben vett orvosiak mellett pszichológiai és kognitív jellegűek is.

A szerzők valószínűsítik, hogy egy ilyen rendszer bevezetése esetén elhanyagolható volna azok száma, akik visszaélnének vele, azaz közköltségen vennének igénybe szükségtelen kezeléseket. [Nemzetközi tapasztalatok azt mutatják, hogy a betegek csakugyan nem ragaszkodnak szükségtelen beavatkozásokhoz, előfordul azonban, hogy a szolgáltató orvos el nem végzett műveleteket is feltűntet a társadalombiztosításhoz benyújtandó számlán – a páciens pedig jónak látja ellenjegyezni az ilyen számlákat. – A ford.]

A tanulmány végkövetkeztetése, hogy az államnak meg kell állapítania a pénzügyi támogatás kritériumait, azoknál pedig, akik ezt kérik, a vagyoni helyzet igazolását is biztosítania kell. Ajánlatos, úgymond, hogy egy esetleges biztosítási rendszer ne a drágább megoldásokat (pl. a fogbeültetést), hanem az olcsóbbakat (protéziseket) preferálja.

Forrás:The Jerusalem Post