Folyamatosan nő a kórházak adóssága | Weborvos

Bár a teljesítményt sikerült kordában tartani, a szakrendelőkkel szemben a betegek változatlanul a kórházakat részesítik előnybe.

Az idei esztendő első félévében 64,8 milliárd forintra nőtt az intézmények adósságállománya. Ez az összeg 12,3 milliárddal több a tavalyi év hasonló időszakához képest. Az Egészségügyi Minisztérium pénzügyi beszámolójából – amelyhez 111 intézmény szolgáltatott negyedévente adatot – az is kiderül, hogy az adósrangsort a főváros vezeti, második helyen Baranya, míg a dobogó legalsó fokán Borsod-Abaúj-Zemplén megye áll. Intézményi bontásban az egyetemek viszik a prímet, ők 18,5 százalékban „részesednek" az összes adósságból, az állami intézmények esetében ez a szám 10,5, míg a fővárosi szolgáltatóknál 8,2 százalék. A kórházakat illetően a súlypontiaké az adósságtömeg 60 százaléka – ennek 40 százaléka egyetemi klinikáké -, a többi pedig a területi intézményeké.

A teljes szállítói tartozás 56 milliárd, ami 11 milliárd forinttal több, mint egy évvel korábban. Ebből 25,4 milliárd a lejárt tartozás a tavalyi 14,1 milliárddal szemben. S még néhány adat: 2006-hoz viszonyítva két és félszer nagyobb a 30 napon túli tartozás (14,4 milliárd), s hatszor több a 60 napot meghaladó adósság (9,6 milliárd). Egy milliárd forintot meghaladó adóssága csak egyetlen intézménynek van, 36-nak viszont egyáltalán nincs tartozása.
Többen azonban kétségbe vonták a minisztériumi adatok helyességét – legalábbis ez derült ki az Országgyűlés egészségügyi bizottságának mai ülésén. Az intézmények ugyanis élnek adósságaik átütemezésének lehetőségével, ily módon „elbújtatva" tényleges tartozásuk egy részét. Hamisnak találtatott az az adat is, amely szerint 17 százalékkal nőtt az egy kórházi ágyra jutó bevétel, mivel ez azzal magyarázható, hogy a struktúraátalakítás eredményeként megszüntettek 15631 aktív kórházi ágyat.

Az orvosi beavatkozások számának meghatározása, s szigorú kontrol alatt tartása, az úgynevezett teljesítmény volumen korlát (tvk) bevezetése óta éles szakmai vitákat kavar. Az biztos, hogy az egyik legfontosabb egészségpolitikai célt nem sikerült általa megvalósítani: a kelleténél, s a lehetségesnél még mindig több beteget látnak el kórházakban, mint szakrendelőkben. Az úgynevezett betegforgalmat tehát képtelenek vele befolyásolni.

Sajátos ellentmondásra is rámutat a minisztériumi felmérés. Miközben az intézmények tele vannak jajjal és panasszal, mondván képtelenek ellátni minden betegüket, s egyre nőnek várólistáik, a fel nem használt pénz összege (lényegében az el nem végzett beavatkozások száma) szeptemberben akkorára dagadt, amennyiből már egy plusz hónapnyi ellátást lehetne kifizetni. Ez a bizottság tagjai szerint két dologgal magyarázható. Egyrészt azzal, hogy nem az egyes intézményekre szabva osztották ki az elvégezhető – pontosabban finanszírozott – beavatkozások számát. Egy példával, és sarkítva illusztrálva ez azt jelenti, hogy olyan kórházban tették lehetővé tíz szívműtét elvégzését, ahol csak egyre van mód, míg ahol tízre, ott egyetlen egyre adtak pénzt. (A minisztérium szerint egyébként megszűnt a kórházak között korábban divatos tvk adás-vétel. Átcsoportosításra ma már kizárólag a közös tulajdonoshoz tartozó intézmények között van lehetőség.) Másrészt évek óta nem valorizálták az egyes orvosi beavatkozásokért utalt összegeket. Ez utóbbival kapcsolatban Wágner Péter osztályvezető közölte: megkezdik a tényleges költségek átfogó felülvizsgálatát, aminek keretében megvizsgálnak 80 ezer tényleges kórházi esetet.

A jelenlegi helyzet oka azonban Mikola István (Fidesz) szerint elsősorban az, hogy keveredik kétféle elszámolás: a normatív teljesítményfinanszírozás valamint fix elemként a teljesítmény maximálás (tvk). Bár ez utóbbit nem gondolja élethossziglan tartónak az osztályvezető, Wágner Péter azonban eloszlatta a tvk gyors megszüntetésének illúzióját.