Háziorvoslás: pénz ugyan nincs, de a minőséget már nézik

Nyílt titok: háziorvos és háziorvos munkája között fényévnyi a távolság. Egy júliusban megkezdett program ezen akar változtatni.

Lényege: országosan egységes indikátorrendszer segítségével elindítani a háziorvosi munka minőségbiztosítását. Magyarán, "összébbhúzni" a háziorvosok munkája közötti különbséget, a lakosság megelégedésére elérni egy általános, átlagos, jó színvonalat. Július elsejétől munkájuk 12 elemét elemzik hónapról hónapra – egyes esetekben évről évre -, hogy kiderüljön: kinek a szakmai munkája elfogadható akár nemzetközi mércével mérve is, s kinek kell jobban belehúznia. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár októberben teszi le az első, személyre szabott, összehasonlító minőségi elemzést a háziorvosok asztalára.

A hangos politikai szócsatákat nélkülöző program indításának normális – bár nálunk merőben szokatlan – ügymenete nem véletlen. A rendszer kimunkáló csapat két tagja – Kőrösi László, az Országos Egészségbiztosítási Pénztár főosztályvezető-helyettese, s Belicza Éva, a Semmelweis Egyetem Egészségügyi Menedzserképző Központjának munkatársa nem győzik hangsúlyozni: a rendszer tesztelését hónapokig készítették elő, miközben hasznos megbeszélések sorát folytatták a szakmai szervezetek illetve az érdekképviseletek delegáltjaival. Nem egy, a programban megjelenő elemet egyébként épp ők javasoltak.

Mielőtt belemerülnénk a szakmai részletekbe Kőrösi László siet leszögezni: egyelőre szigorúan a program teszteléséről van szó, amit Belicza Éva azzal egészít ki: az ideális az lenne, ha ez az időszak minél tovább, akár két-három évig is tartana, időt adva arra, hogy a program „kiforrja magát" – kikerüljenek belőle a gyakorlat során feleslegesnek talált elemek, s bekerüljenek olyanok, amelyeket a szakmai közösség fontosnak tart. Ez azonban – s ezt azért sejti Belicza Éva is – szép álom…

A július elsején útjára bocsátott programban minden hazai háziorvos részt vesz, anélkül, hogy ez bármiféle többletmunkát róna rájuk. Az elemzéshez szükséges adatokat ugyanis az OEP-nek kötelezően küldött jelentéseikből gyűjtik le, de felhasználják a járó- és fekvőbeteg intézmények, s természetesen a gyógyszerforgalmi adatbázisokat is.

Az adatszolgáltatásban két kivétel azonban mégis csak van: a két év alatti gyermekeknek tüdőgyulladás (pneumococcus) valamint a 65 éven felülieknek influenza ellen adott védőoltása. Ezeket ugyanis korábban a háziorvosok nem elkülönítetten jelentették.

A sikerhez elsősorban azt kellene tisztázni – vetettük fel Kőrösi Lászlónak -, hogy milyen elvárásokat támasztanak a háziorvosokkal szemben. Az elmúlt közel két évtizedben legfeljebb annyi fogalmazódott meg, hogy nyújtsanak befejezett (definitív) ellátást – vagyis ne nyomjanak minden betegük kezébe szinte automatikusan szakorvosi beutalót -, ám ezzel látszólag ellentétesen, igenis küldjék megfelelő szakorvosokhoz és intézményekbe erre szoruló betegeiket, tehát legyenek „kapuőrök", de még inkább betegeik útjának menedzserei.

Az elvárások rettentő sokfélék – ismeri el a főosztályvezető-helyettes -, éppen ezért a most kialakított indikátorok csupán néhány kulcsterület feltérképezésére vállalkoznak. Ezek: a betegségmegelőzés többféle szintjei (védőoltások, szűrés és gondozás),valamint a definitív ellátás. Ez utóbbi során arra is választ keresnek milyen a hazai egészségügy három szintjének – alap-, járó- és fekvőbeteg ellátás – kapcsolata.

A szakmai igények persze attól is függnek, kik tartoznak egy-egy praxisba. Éppen ezért, különböző számú minőségjelzők – indikátorok - vonatkoznak a kizárólag felnőttekkel, vagy csak gyermekekkel foglalkozó háziorvosokra, illetve az úgynevezett vegyes praxist működtetőkre.

Mik azok az indikátorok?
Azok a számok, amelyekből lemérhető, hogy a háziorvos a megadott területeken milyen teljesítményt nyújt. Az egyik fontos indikátor például a mammográfia. A rendszer célja az, hogy a megadott korosztályból – 45-65 év közötti nők – minél többen vegyenek részt a mellrák időben történő felismerését célzó
szűrővizsgálaton. Mivel az OEP adatbázisa nyilvántartja, hogy ki – pontosabban melyik TAJ-szám! – melyik praxisba tartozik, az is lekereshető, hogy az adott praxis adott korcsoportjából mennyien jelentek meg az elmúlt két évben ténylegesen a vizsgálaton. Ez azért fontos, mert Magyarországon a tüdőrák után a mellrák a második legtöbb női áldozatot szedő daganatos halálok. S míg az adott korosztály átszűrtsége Norvégiában 98, Finnországban 87,7, Franciaországban 72,8 százalékos – vagyis elérik a szakmailag kívánatos és optimálisnak tartott 70 százalékos célértéket, addig nálunk alig haladja meg az 50 százalékot.

Miért pont a szűrés-gondozás?
Visszatérve az egészségpénztári elemzéshez: az úgynevezett primer – elsődleges - prevenciót két elemmel vizsgálják: felnőtteknél azzal, hogy a 65 éven felüliek közül mennyien kapnak influenza elleni védőoltást, illetve a két éven aluliaknál mennyi gyermeket oltanak be tüdőgyulladás ellen.

A felnőtteknél elemzés tárgyát képezi a koleszterin szűrés, az infarktus utáni, a magas vérnyomás valamint a cukorbetegség gondozása, s a stroke – agyérkatasztrófa – előfordulása. A felnőttek, s gyermekek esetében egyaránt vizsgálják az antibiotikumokkal történő kezeléseket, a már említett beutalási gyakorlatot, s azt, hogy a háziorvosok milyen mértékben végzik el a praxisukba tartozókon azokat az egyszerű vizsgálatokat – testsúly- és vérnyomásmérés stb. – amelyeket részletesen felsorol egy jóval korábbi jogszabály.

A program lényegében arra az immár triviális közhelyre épül, hogy az egészségügyön belül a háziorvosok vannak a legszorosabb kapcsolatban az emberekkel – legyenek azok akár betegek, akár egészségesek. Hiszen akkor is őket keressük fel, ha vélt makk egészségünk tudatában, csupán jogosítványunkat akarjuk meghosszabbítatni. Ebből a helyzetből adódóan ők azok, akik igazán javíthatnak meglehetősen sok kívánnivalót hagyó egészségtudatosságunkon, s jó nagyot lendíthetnek a hazai szűrőprogramok megvalósításának el-elakadó szekerén.

Hasonló a helyzet a krónikus betegek, vagy a nagyobb attakot túléltek gondozásánál. Az infarktuson átesettek körében például azt monitorozza a rendszer, hogy az illető – akinek utógondozását a háziorvosnak követnie kell -, kiváltja-e a szakmai szabályok szerint rendelendő béta-blokkolót.

Almát almával, körtét körtével
A praxisokat nem csak a hozzájuk tartozók életkora szerint különböztetik meg. „Nem akarjuk összehasonlítani az almát a körtével" – mondja Kőrösi László, így külön kezelik a fővárosi kerületeket - tekintettel a köztük meglévő óriási különbségekre. Egy józsefvárosi felnőtt praxist ugyanitt lévő másikkal, s nem egy budaival vetnek majd össze. Ugyanez más dimenzióban is igaz. Külön választják a városi praxisokat a nem városiaktól, így például Heves megyében városi praxist városival, s nem egy falusival mérnék össze, tekintetbe véve a földrajzi távolságokból – s ily módon elérhetőségekből -, a hagyományokból, s még ki tudja mi mindenből adódó különbségeket.

Az elemzés során megadott módszer szerint indikációnként átlagot számítanak, majd névre szólóan bemutatják az érintett háziorvosoknak, hogy ennek függvényében miként teljesít

Pénz az ablakban
„Felismerve az alapellátás fontosságát, Európa számos országában működik olyan rendszer, amivel igyekeznek növelni a háziorvosi munka eredményességét" – mondja Belicza Éva, aki szerint valószínűleg élénk szakmai vitákat vált ki a hazai kísérlet. Ez azonban – teszi hozzá optimistán – így van rendjén.
Nagy-Britanniában például 149 indikátorral mérik a háziorvosok munkáját, jelentős mértékben premizálva a jól teljesítőket. Más kérdés, hogy az angliai kollegák „hajtásának" eredményeként elszállt a kinti kassza.

A hazai rögvalóság viszont az, hogy jelenleg egy fillér sincs a jobb eredményeket elérő orvosok külön finanszírozására. Ráadásul – bár ez egyelőre merőben elméleti kérdés – megoldásra vár majd a premizálás mikéntje is. Ami nem is olyan egyszerű. A fix összeg meghatározásától épp az angliai példa miatt óvakodnának a szakértők, míg az úgynevezett lebegőpont érték azt hozná, hogy minél jobban teljesít egy-egy indikátort a doktor, annál kevesebbet kap érte. Mindez azonban még a jövő zenéje, amelynek „hangszerelése" a most zajló próbaelemzésektől függ.