Hímes tojás a kapacitásváltoztatás | Weborvos

Óvatosan bánnak az egészségügyi ellátók a kapacitásaik módosításának lehetőségeivel.

Több száz, a belső kapacitás átcsoportosítására vonatkozó kérelem érkezett az ÁNTSZ-hez a szolgáltatóktól. A kapacitás átszervezési lehetőségek közül ez a legszámosabb, derül ki dr. Kovács Zsolt, az Országos Tisztifőorvosi Hivatal főosztályvezetőjének tájékoztatásából. Óvatosan élnek vele a szolgáltatók, nem jellemző a dinamizmus, mindenki keresi az optimális lehetőségeket kisebb lépésekkel.

A kérelmek mintegy felénél jellemző, hogy „csomagokat" képeznek, vagyis több helyről kisebb elvonással nyernek kapacitásokat, amelyeket a jobban fejleszthető ellátásaikba igyekeznek áthelyezni. A belső kapacitásmozgás leginkább a járóbeteg-ellátásban figyelhető meg: nincs markáns szakma, általában széles szakmai kört érint.

Az egészségügyi ellátórendszer fejlesztéséről szóló 2006. évi törvény sajátos és bonyolult szabályozási rendszert hozott létre, amelyben új szerep jutott mindenkinek, így az ÁNTSZ-nek is a kapacitások megállapítása tekintetében. Az új szerepkör új döntési kompetenciát adott az ÁNTSZ-nek, amelynek a regionális intézetei hoznak érdemi döntést. Számos kritika éri a kapacitásokról rendelkező, szövevényes paragrafusokat, különösen azt fájlalják az ellátók, hogy a jogszabály nem érzékeny a progresszivitási szintekre.

A kapacitásokat össze kell(ett) hangolni a területi ellátási kötelezettséggel (TEK). Mint ismeretes, 2006-ban a fekvőbeteg-ellátásban vezették be, majd 2009 elején a járóbeteg-ellátásra is kiterjesztették ezt a fajta kötelezettséget.

Több eljárásban van lehetőség a kapacitások módosítására, rugalmasabb szabályokat alakítottak ki 2009-ben, és a további törvényi szabályozás is ebbe az irányba mutat dr. Kovács Zsolt szerint. A kapacitásmódosításokat közigazgatási eljárás keretében hajtják végre, így jogorvoslati lehetőséggel is élhetnek az érintettek.

A belső átcsoportosítás (Eftv. 7. paragrafus) nagyobb mozgásteret ad a fenntartónak és a szolgáltatónak a szakmai struktúra rugalmasabb változtatásához. Ugyanakkor csak bizonyos ellátási formák között és meghatározott mértékig (tíz százalék) valósulhat meg, semmiképpen nem irányulhat aktív kapacitás létrehozására. Egyetlen szakma sem szűnhet meg, és meg kell felelni a minimumfeltételeknek, tehát a szakmai színvonal nem csökkenhet. A kérelmet véleményeztetni kell az egészségbiztosítóval is, a döntést az ÁNTSZ hozza.

Az éves kapacitás felülvizsgálata (Eftv. 4. paragrafus) célja, hogy a régió kapacitás struktúrájának áttekintésével elvégezzék a szükséges korrekciókat. Az OEP javaslatára indul, a RET (Regionális Egészségügyi Tanács) véleményezi és az ÁNTSZ dönt. Lehetőség nyílik a kapacitások regionális átszervezésére a szükségletek szerint, de a rendelkezésre álló kapacitás mértékét nem lehet meghaladni. A döntés során ugyanakkor előnyben kell részesíteni azokat a szolgáltatókat, amelyeknek uniós pályázatban vállalt struktúraátalakításuk érdekében van szükségük kapacitásra.

 
A felülvizsgálat folyamata még nem zárult le, de néhány tendencia már kirajzolódott a hatóság számára: a szolgáltatók kompenzálni próbálják elvesző kapacitásaikat, ugyanis kisebb az igény a kapacitások csökkentése irányában, ugyanakkor nagyon erős igény a kapacitások növelésére. Az ÁNTSZ szakemberei szerint a szolgáltatókban még kevéssé tudatosult, hogy csak a meglévő kapacitások közötti átcsoportosításra és mozgásra van lehetőség, a meghatározott mérték növelésére azonban nincs.

 
A tartósan kihasználatlan kapacitások (Eftv. 5. paragrafus) felszabadítását kezdeményezheti a szolgáltató, az OEP vagy a RET. Mindig az országos átlaghoz való viszonyításból indulnak ki. A régiók közötti kapacitásátadást (Eftv. 6. paragrafus) a RET-ek kezdeményezhetik, az ÁNTSZ hagyja jóvá azzal, hogy szakma nem szűnhet meg.