Hitelből praxisjogot, fából faskarikát?

Valóban megoldást jelenthet-e a hitelből megvásárolható praxisjog terve - a FAKOOSZ szakértőjének elemzése.

Az egészségügyi sajtóban felreppentek olyan hírek, hogy a háziorvosi utánpótlás megoldásának egyik eszköze lehet az Új Széchenyi Terv keretében források elkülönítése pályakezdő háziorvosok részére, hogy hitelből vásárolják meg a működésükhöz elengedhetetlen praxis-jogot.

A praxisjog korlátozottan forgalomképes vagyoni értékű jog, azaz bárki nem szerezheti meg a tulajdonjogát. A törvény betűje szerint a praxisjog csak orvosé (természetes személy) lehet, azaz jogi személy (kft., rendelőintézet, önkormányzat stb.) nem lehet tulajdonosa. Ez utóbbiak csak a praxis (körzet) működtetésére lehetnek jogosultak, amennyiben alkalmaznak olyan orvosokat, akiknek tulajdonában van praxisjog. A működtető (vállalkozás) tehát nem egyenlő a működtetési jog (praxisjog) tulajdonosával, aki csak természetes személy lehet - hívja fel a figyelmet írásában Széphalmi Miklós közgazdász, a FAKOOSZ főkönyvelője.
 
A működtető vállalkozás tulajdonosa bárki lehet, nemcsak fogorvos, hanem például fogtechnikus, panziós, birkapásztor, stb., a lényeg, hogy legyen praxisjog-tulajdonos alkalmazottja. Leggyakrabban persze a praxisjog tulajdonosa maga alapít vállalkozást, egyéni vagy társas formában, de akkor sem az orvos a működtető, hanem a saját vállalkozása, aminek keretében maga rendelkezik a praxisjog tulajdonával. Csak ez esetben ezt a tulajdonát nem egy idegen vállalkozás, hanem a sajátja érdekében használja.

Ennek következtében a praxis jog nem képezheti apport tárgyát sem, jellegénél fogva nincs lehetőség szabadon történő értékesítésére, valamit jellemzően értékét sem veszti (veszthetné), így értékcsökkenés – mint a hitelből történő megvásárlás esetén a visszafizetés egyik lehetséges forrása – sem számolható el utána. Egyéni vállalkozók esetében szintén nincs mód a hatályos szabályozás szerint értékcsökkenés elszámolására. A praxisjog értékesítésekor – akár évtizedek múlva - merül fel adózási kérdés a háziorvosnál, amikor is az eladási árból egy összegben vonhatja le a szerzési költséget, illetve az illetéket, a fizetett hitel kamatait az esetleges adókötelezettsége megállapításához (vagyoni értékű jog eladása.)
Így csak egyetlen megoldás létezik, hogy a leendő háziorvos a „saját zsebéből" kell, hogy megvásárolja a praxisjogot, ami ugyebár csak adózott személyi jövedelemből (ill. más családi, ugyancsak elvileg már adózott forrásból), illetve hitelből lehetséges.

A jelenlegi finanszírozási helyzetben – 2009. évben egy átlagos háziorvos havi bruttó 150 ezer forint legális jövedelmet realizált (forrás: háziorvosi vállalkozások 2009. évi mérlegbeszámolóiból a FAKOOSZ által, mintavételes eljárással számított átlagérték) – ki az a merész ember, aki több, akár 10 millió Ft hitelt vesz fel és a felvett tőke és költségei (kamat, stb.) csak évtizedek múlva térülnek meg, ha megtérülnek? Különös tekintettel arra, hogy a kamatok sem számolható el közben, ellentétben más vállalkozású célú hitelekkel.

És melyik az a bank, amelyik ilyen célra – gyakorlatilag forgalomképtelen vagyoni jog, alacsony jövedelmű kérelmező – hitelt nyújt?

Az állami kezességvállalás melletti hitelezés esetleg járható út lenne. De az ilyen garanciák, ha azt magánszemélynek nyújtják, az örökösöket is életük végéig terhelhetik. Ugyanis a hiteltörlesztés elmaradása, a garancia beváltása esetén a bankkal szembeni adósság átalakul állammal szembeni adóssággá, amely behajtható lesz mind az eredeti adóson, mind örökösein.

Jól látható tehát, hogy hitelből praxisjogot vásárolni több okból lehetetlen, értelmetlen és felelőtlen:
- nincs klasszikusan értelmezett piaca e jognak, így csak korlátozottan forgalomképes, ezáltal közgazdasági szempontból ilyen célra hitelt, garanciát nyújtani értelmezhetetlen;
- a jelen háziorvosi finanszírozási rendszerben nincs forrás a visszafizetésére;
- a praxisjog tulajdonosát és örököseit egy életre az állam adósává teheti, ami a normál hitelezésből is kizárhatja (BAR-listára kerülés az életpálya kezdetén);
- fentiek miatt a bankok sem érdekeltek a praxisjog finanszírozására érdemi hitelkonstrukciók kidolgozásában.

Úgyhogy jobb ötletekre van szükség - áll a szakértő írásában.