Hogyan hatnak a gyógyszerárak? | Weborvos

Három és félszer annyit fizettünk 2005-ben a gyógyszerekért, mint nyolc évvel korábban, pedig a gyógyszerforgalom mennyiségi növekedését csak 10 százalék körülire teszik a statisztikusok.

A hazai gyógyszerpiacon ma már sokkal több termék található, mint a 90-es évek előtt. Az is igaz, hogy a gyógyszerek ára lényegesen megemelkedett. Mi okozta a változásokat, s mire számíthatunk a jövőben? Van-e még magyar gyógyszeripar, s az nyújtja-e a legolcsóbb gyógyszereket? E kérdésekről beszélgetünk Dr. Korondán Gábor gyógyszerpiaci szakértővel, a Market Diagnosis Kft. ügyvezetőjével.

- A magyar gyógyszeripar a rendszerváltás előtt regionálisan kiemelkedő szerepet játszott. A legjelentősebb cégek: a Richter, a Chinoin, az EGIS és a Biogal nemcsak Magyarország, hanem a környező országok igényeinek jelentős hányadát is biztosították. Akkoriban a piaci liberalizáció hiánya miatt nem kellett a világ vezető gyógyszergyártóinak versenyével számolni. 1990 után a helyzet lényegesen megváltozott nálunk, csakúgy, mint a régióban. Megjelentek a nemzetközi gyógyszerpiac legnagyobb szereplői, jelentősen átalakítva a piacok szerkezetét és trendjét. Ezek alapjában átformálták a korábbi piaci szerkezetet, ami nyilvánvalóan komolyan befolyásolta az egyes szereplők érdekeit. A milliárdokat nyerő vagy vesztő cégek természetesen saját nézőpontjukból magyarázzák a helyzetet. Ebből adódik, hogy a vélemények és a magyarázatok igen eltérőek - vázolja a kezdeti változások folyamatát Korondán doktor.

- Milyen adatok támasztják alá ezeket az állításokat?

- Tény az, hogy 1997 és 2005 között a hazai gyógyszerpiac értékesítése 132 milliárd forintról 457 milliárd forintra nőtt, ami jelentős, 346 százalékos emelkedés. Mindez kevéssé növekvő dobozszám mellett valósult meg: a forgalom 298 millió dobozról csupán 330 millióra nőtt, ami csupán 10 százalékos emelkedés a vizsgált nyolc év alatt. Ebből adódik az a következtetés, hogy az értékesítés növekedésének fő hajtóereje nem a mennyiségi többlet, hanem a gyógyszer-portfólió átrendeződése. Ennek az volt az alapja, hogy a 90-es évek után sorra jelentek meg a hazai liberalizálódó piacon a nyugat-európai, illetve amerikai vezető gyártók legkorszerűbb, de egyben jóval drágábban kínált termékei. Időközben pedig - nagyrészt a privatizáció révén -átértelmeződött a "hazai gyártók" fogalma is. A Chinoint, az EGIS-t, a Biogalt stratégiai befektetők, a Sanofi, a Servier, a TEVA külföldi gyógyszercégek vették meg. A Richter részvényeit döntően szintén külföldi pénzügyi befektetők tartják a kezükben. Ezzel együtt persze nem elhanyagolható tény, hogy e cégek több ezer embernek adnak munkát itthon, hisz a termelésük itt folyik, ellentétben azokkal, amelyek csak egy értékesítési stábot tartanak fenn - fejti ki a szakértő, rámutatva arra is, hogy az érdekharcok jóval összetettebben jelennek meg. Mivel a hazai gyártók döntően lejárt szabadalommal rendelkező termékeket állítanak elő, így árszintjük nyilvánvalóan jóval alacsonyabb, mint az originális gyógyszereket előállító gyártóké. Tudvalévő, hogy egy új originális termék előállítása körülbelül 12 évig tart, s akár dollármilliárdokat is költenek a kifejlesztésére, tesztelésére. A lejárt szabadalmú gyógyszerek termelésére specializálódott gyártóknak nem kell ezt a befektetést megtenniük. - A magyar piacon tehát ezek, a korábban nem kapható külföldi originális termékek jóval magasabb árszinten jelentek meg, mint a hazaiak. E miatt a gyógyszerpiac értékesítése robbanásszerűen nőtt csakhogy az ilyen típusú áremelkedést nem lehet "jó" vagy "rossz" értékítélettel beskatulyázni. Hiszen számos olyan új termék jelent meg az elmúlt évtizedben, amely sok ember életét mentette meg, vagy tette a betegségét elviselhetőbbé. A gyógyszerpiac nagy jelentőségű változásait, az árak folyamatos emelkedését a társadalombiztosítás mind nehezebben képes - legalább részben - finanszírozni. Közismert, hogy a gyógyszerek jó része még most, az éppen küszöbön álló újabb áremelkedések után is állami támogatásban részesül, tehát a betegek a tényleges árnak továbbra is csak töredékét fizetik. A többit az úgynevezett "gyógyszerkassza" állja. Ennek növekedése az elmúlt években jelentősen, öt-hatszorosan múlta felül a GDP növekedését! Nyilvánvaló, hogy finanszírozási szempontból ilyen arány hosszútávon nem tartható fenn - állapítja meg Korondán Gábor.

- A betegek a gyógyszerpiac e nagy változásait - az áraktól eltekintve - kevésbé érzékelik.

- Valóban, a betegek nem látnak a folyamatok mögé, ezért olykor téves következetésekre juthatnak. Az elmúlt években a vényköteles gyógyszerek árát a gyártók nem emelték, az esetek többségében a betegek mégis többet fizettek a vényköteles termékekért. Tehát nem a gyógyszergyárak emeltek árat, hanem az állam csökkentette a termék támogatását, s a különbözetet a betegeknek kellett megfizetniük. Azonban a gyógyszerpiac problémáját nem lehet csupán leegyszerűsíteni "olcsó hazai" és "drága külföldi" termékekre. Az sem igaz, hogy, ha az olcsóbb termékeket preferálja a rendszer, akkor az egyértelműen a hazai gyártóknak kedvez. A globalizálódó piacok révén ugyanis a hazai gyártók árainál lényegesen olcsóbb külföldi termékek is megjelentek. Így a "minél olcsóbb" termékek kategóriája már nem a hazai gyártókat preferálná - állítja a szakértő.

Dr. Korondán Gábor emlékeztet arra, hogy a jövőben az állam törekszik a finanszírozást korlátok közé szorítani, az orvosokat és betegeket az olcsóbb gyógyszerek alkalmazására késztetni. A gyógyszer árából mind nagyobb részt fognak a betegekre hárítani, tovább csökkentve a támogatást. Tehát elvileg a fogyasztás az olcsóbb termékek felé tolódna, de itt az "elvileg" szó nagy jelentőségű. A gyakorlatban ugyanis mégiscsak a gyógyszer az egyik leginkább árérzéketlen termék. A beteg ugyanis azzal a patikaszerrel szeretne betegségétől megszabadulni, amely szerinte erre a legtöbb esélyt adja, s a legkevesebb kellemetlenséget okozza. Ez pedig csak akkor válik pénzkérdéssé, ha azt a gyógyszert, amelyben jobban bízik, már nem tudja megfizetni.