Ideges betegek, népnevelő patikusok

Jogszabályi módosítás kellene, hogy a közgyógyellátásban is helyettesíthető legyen a gyógyszer.

A gyógyszerár-támogatási rendszer újragondolása, így az árképzés új módszere, a vaklicit beváltotta a hozzá fűzött reményeket, válaszolta lapunk preferált termékekkel kapcsolatos kérdésére az OEP Sajtóosztálya. A szervezet szerint állításukat bizonyítja, hogy a preferált referencia ársáv bevezetése óta semmiféle fennakadás nem történt az ellátásban, valamennyi preferált termék gyártója teljesítette vállalását, ezért nem látják szükségét annak, hogy módosítsanak a kritériumokon.

Mint ismeretes, a program indítása előtt a generikus gyártók szövetsége többek között azt kifogásolta, hogy egyszázalékos piaci részesedéssel is nyerhet valaki az alacsonyra szabott árával. Ezt a feltételt ugyanis nagyon gyengének tartották a szövetségnél, mondván, egyes gyártók nem tudnak majd eleget tenni az ellátási kötelezettségüknek. Ezért magasabb százalékot, illetve több preferált terméket javasoltak a szabályozásban, de ajánlásukat elvetették.

Míg az OEP-nél nem tudnak hiányról, és a Magyar Gyógyszerészi Kamaránál is csak egyedi esetekről értesültek, de általános problémáról nem, a gyógyszertári munka során mégis úgy tűnik, adódnak gondok – legalábbis ez derül ki néhány patikus véleményéből. Találkoznak ugyanis hiányzó preferált készítményekkel a napi munka során. Ez leginkább a közgyógyellátásba tartozó gyógyszereknél okoz szinte megoldhatatlan gondot, ugyanis ezek esetében nincs lehetőség a helyettesítésre, hiába van másik, szintén olcsó gyógyszer. Mindenképpen jogszabály-változásra lenne szükség.

Hosszabb ideig tartó hiány is mutatkozik preferált termékből, szolgál konkrét példával egyikük, aki a zöldhályoggal küszködő betegek szemcseppjét említi: a vaklicittel nagyon olcsón bejött egy új készítmény, ami miatt a korábban kapható termékről levették a támogatást, így annak térítési díja több ezer forintra ugrott. Önmagában ez nem jelente akkora gondot a helyettesíthetőség okán, ám úgy már igen, hogy az olcsó, preferált terméket nem lehetett hónapokig kapni, csak néhány hete lehet hozzájutni. Emiatt az érintett betegek kénytelenek voltak megvenni a drága szemcseppet. Lehet, hogy ez nem általános jelenség, fogalmaz a patikus, és tényleg csak egyedi eset, ám annak a betegnek, aki rászorul a szemcseppre, ez nem vigasztaló.

A generikus program célja, hogy minél olcsóbban jusson a beteg gyógyszerhez, csökkenjen a támogatáskiáramlás, akceptálható, de az eszközök kifogásolhatóak, állítják. A betegek legnagyobb része ugyanis fél a gyógyszerváltástól, ideges lesz, ha ezt a patikus szóba hozza, tart a mellékhatástól, hiába kell kevesebbet fizetnie. A generikus programról nem kapott kellő tájékoztatást a társadalom, a betegek nincsenek felkészítve rá. A patikusok tapasztalatai szerint nagyon nehezen megy át a köztudatba, hogy nem a gyógyszer neve, hanem a hatóanyaga számít.