Idegesen avatták fel a Gyermekintenzív Centrumot

A volt főigazgató, most szakmai államtitkár sem tudta megnyugtatni az ünnepélyes átadásra érkezőket.

Kétségtelen tény, hogy a januártól működő új centrum létrehozásának folyamatát nem egy reformkoncepció kényszere, hanem a mindennapi gyógyító munka tapasztalata indította el legalább nyolc éve, amikorra már világosan látszott, hogy az egyre több és többféle kórképpel, zömmel sürgősséggel a kórházba kerülő gyerekek folyamatosan fejlődő intenzívterápiás ellátást igényelnek, s az 1993-ban egy elöregedett épületben létrehozott intenzív osztály már kinőtte magát. Természetesen a gyermekellátás finanszírozása nem követte az életet: 1996 óta évente 40-80 millió forintos deficitet termeltek, igaz, eközben a korszerűbb ellátás költségei növekedtek, de a súlyos betegséggel ideszállítottak halálozása jelentősen csökkent, minden 100, a kórházba életveszélyben felvett gyerekből 93-at visszaadtak a szülőknek.

Mint az avatón Dr. Újhelyi Enikő főorvos, a centrum vezetője elmondta: „szolgálunk és költünk", hiszen olyan betegeket kezelünk, akikre 4 óra alatt elmegy 4 millió forint, de gyógyításukért csak 1,5 milliót fizet az OEP. A korszerű gyógyszerarzenál és a gépi lélegeztetés nagyon sokba kerül, a pénzügyi statisztikák ugyanakkor nem mutatják a szakmai oldalt: például a kruppos gyerekek kezeléséből mára teljesen eltűnt a gégemetszés, a kanülbeültetés, ebben a kórképben itt már nem halnak meg gyerekek.

A László Kórház gyermekintenzíves ellátásában jelenleg hat teljes és két részállású orvos dolgozik, összesen 11 szakvizsgával, nincs szakképzetlen nővér, adott a legkorszerűbb infrastruktúra és az országosan egyedülálló laborháttér. Az osztály statisztikájából kiderül az is, hogy a létezése óta más kórházból átvett 80 gyerekből harminckettőt olyan intézményből szállítottak ide, amelyet tegnap súlyponti kórháznak jelöltek ki a képviselők, sokuk ellátása rögvest az újraélesztéssel kezdődött.

A lehangoló kórházi miliőből narancssárga színével azonnal kitűnő, 800 millióból újjáépített és felszerelt pavilon földszintjén kapott helyet a gyereksürgősségi ellátásra berendezett négy kórterem, valamint a gyermekintenzív osztály hat egyágyas és három kétágyas kórterme, köztük olyan sterilszobák, ahol a legvédettebben kaphatják meg a gyerekek az intenzíves terápiát.

A további két emeleten szintenként 16 kórterem található, mindegyikben fürdőszoba és zsilip. Köztük olyan, negatív és pozitív nyomást biztosító szobák is vannak, melyekben a speciális betegek, pl. a transzplantáción már átesett, de haza még nem bocsátható, illetve a cseppfertőzéssel átvihető fertőzésből gyógyulók biztonsággal izolálhatók.

Nem csak az intenzívnek, hanem a gyerekosztálynak is vannak érvei a megmaradás mellett, a 140 ágyon évente megforduló 6-8 ezer gyermeket gyógyító, országos és regionális specializációval is működő oktatókórház az ismeretlen eredetű láztól a bármely szervet érintő fertőzéses kór vagy szövődmény esetében helytáll. Sem az orvosképzésben, sem a napi gyakorlatban nem kap elegendő súlyt az infektológia, annak ellenére, hogy az utóbbi 25 évben 25 betegségről derült ki, hogy élő kórokozó áll hátterében, s várhatóan egy sor, ma népbetegségnek számító kórképről igazolódik a jövőben, hogy fertőzéses eredetű – mondta el dr. Trethon András főorvos.

Külföldi kutatások bizonyították már, hogy a nem infektológus képzettségű orvosok 54 százaléka találja el a megfelelő kezelést (pl. alkalmas antibiotikumot) egy fertőzéses megbetegedés esetében a laborerdemény előtt, az infektológus ránézésre 78 százalékos találati aránnyal dolgozik. Sőt, a kórokozó ismeretében is csak 97 százalékban választ helyesen gyógyszert a nem infektológus – idézte a főorvos.

Hasonlóan bizonytalan a jövőjét illetően a csontvelőátültetéseket végző osztály vezetője, mert bár egyáltalán nem véletlen, hogy ez az osztály a László Kórházban jött létre – annak idején ide szállították azokat a nagyon beteg, mint kiderült, immunhiányos, így sokféle fertőzéssel-szövődménnyel küszködő súlyos állapotban lévő gyerekeket, akiken a kórházak nem tudtak segíteni, s akiket csak az átültetés tud megmenteni. Az orvosok most úgy érzik, a reformfolyamattal ennek az osztálynak a léte is kérdésessé vált, mert bár a mára kialakult-kiküszködött infrastruktúra és a szellemi tőke minden bizonnyal áthelyezhető máshová, itt is jó helye van, felesleges volna bolygatni.

A kórház főigazgatója, dr. Radnai Zoltán szerint a fő gond az, hogy mivel a biztosító bizonyos beavatkozásokat tisztességesen, némelyeket pedig súlyosan költségen alul finanszíroz, a menedzsment nem mondhat le a bevételt kiegyensúlyozó tevékenységekről. Ha valami, ennek megoldása lehetett volna egy reform lényege. Most azonban a kórház attól tart, hogy csak a speciális, fontos, professzionális, ugyanakkor mínuszos ellátások maradhatnak meg, amitől elsorvad és az ellátásban is zavar keletkezik. A főigazgató elmondta: nem érzik szakmailag megalapozottnak azt a kórházi struktúrát, amelyben működnek, ám az, mit jelent súlypontinak és mit nem súlypontinak lenni ma még nem tudható. Annak értelmezése, hogy a László Kórház tevékenysége hogyan illeszkedik az egészségpolitikához önmagában fejfájást okoz, így arra egyelőre nem vállalkoznak. Az biztos, hogy a most kijelölt kórházak egy darabig nem tudják fogadni a súlyos betegeket, így bőven vannak évek, amíg változatlan betegszámmal kell működniük a többieknek.

A Gyermeintenzív Centrum előkészítésében, tervezésében, a szellemi munkában tevékenyen részt vevő volt főigazgató, most szakmai államtitkár dr. Rapi Katalin sem tudta megnyugtatni a jelenlévőket, pedig, mint mondta, nem tartja megalapozottnak a borongást. A most elfogadott törvényben kijelölt kórházak a kapacitás 50 százalékát fedik le, a másik 50 százalék sorsa helyi döntés. Az államtitkár úgy vélte, amely kórház munkájának szakmaisága megkérdőjelezhetetlen, tevékenysége az ellátás szempontjából fontos, amelyre a tulajdonosa annyit áldozott, annak sorsa felől nem kell aggódni. Mivel a László Kórház speciális profilú szakkórház, amelynek törvényben nevesített országos, regionális és a fővárosban is egyedülálló feladatai vannak, ezért aligha képzelhető el, hogy a regionális tanácsban ellene döntenének.

„Majd meglátjuk – kommentálta a hozzászólást a főigazgató, majd elindult, hogy átvágja a nemzetiszínű szalagot.