Infarktust kapni gazdag országban biztonságosabb

Egy munkacsoport arra keresett választ, van-e összefüggés a nemzeti jövedelem nagysága, s a infarktusos halál között.

A retrospektív elemzésben öt, randomizált nemzetközi tanulmány adatbázisát dolgozták fel, melyekben összesen 50.310 beteget vizsgáltak és kezeltek STEMI miatt. A vizsgálati adatok 53 országból származtak. A COBALT vizsgálatban 7169-, a GIK2-ben 2931-, a HERO2-ben 17.089-, az ASSENT2-ben 17.005-, az ASSENT3-ban 6116 beteget tanulmányoztak.

Az országokat a Világbank nyilvántartása alapján, nemzeti jövedelmük szerint három csoportba osztották: alacsony nemzeti jövedelműnek minősítették azokat az országokat, ahol egy főre 2900 USA dollárnál kevesebb jutott, a középső csoportba azok kerültek, ahol a fejenkénti nemzeti jövedelem 2900- és 9000 dollár közé esett, végül a magas nemzeti jövedelmű országokban ez meghaladta a 9000 dollár/fő értéket.

A vizsgálók logisztikai regressziós elemzéssel értékelték az adatokat, figyelembe véve a kiindulási eltéréseket (életkor, nem, a kórházi ellátásra vonatkozó adatok stb.) és a 30-napos túlélést vizsgálták. A matematikai modell lehetővé tette, hogy az alapértékekben mutatkozó különbségeket kiegyenlítsék és meghatározzák a várható mortalitás mértékét is.

Az alacsony nemzeti jövedelmű országokban a tényleges halálozás nagyobb volt (12.1 %), mint a várható mortalitás (11.8 %) és ugyanezt tapasztalták a közepesnek minősített gazdasági helyzetű országokra vonatkozólag is (9.4 % a várt 7.9 % helyett). Az előbbiekkel szemben a magas nemzeti jövedelműnek minősített országokban az arány megfordult: a várható halálozás (9.4 %) helyett a STEMI 30-napon belüli mortalitása csak 4.9 %-nak bizonyult.

A szerzők következtetése az volt, hogy a mortalitásban észlelhető különbségek nagy részét a kiindulási értékekben megfigyelhető, számos eltérés magyarázza, illetve sok helyen a reperfúziós kezelés késedelmes elkezdése lehetett az ok, de a szegényebb országok rosszabb eredményei még az előbbi adatok figyelembe vétele után is megmaradnak. Hangsúlyozzák, hogy eredményeik alapján „lehetőség volna a heveny szívizom infarktus ellátásának javítására világszerte, ha – főleg a fejlődő országokban – megteremtenék a gyors és hatékony reperfúziós terápia feltételeit".
(Forrás: Eur.Heart J. 2006, 27:527-533)