Intenzív együttműködésre készül a járó-szakellátás | Weborvos

A szolgáltatás színvonalának megtartásához emelni kell a német pont értékén Lehoczky Péter szerint.

Nem volt áttörés sem a finanszírozás, sem az átszervezés, sem a fejlesztés, vagy akár a jogszabályok átalakítása szintjén sem a járóbeteg-ellátásban a kormányzati ígéretek ellenére – fogalmaz a Magyar Járóbeteg Szakellátási Szövetség májusban megválasztott elnöke, dr. Lehoczky Péter, az Országos Sportegészségügyi Intézet orvos-igazgatója, akivel a Kórház szaklap 6-7. számában olvasható interjú.

Lehoczky Péter kifejti, hogy elmaradt járóbeteg-ellátás prioritását szolgáló finanszírozási ösztönzők bevezetése, a szolgáltatás hatékonyságát növelő átszervezés, a rendelők fejlesztése is többnyire háttérbe szorult, s csak esetenként, leginkább a fenntartó önkormányzatok némelyikének köszönhetően valósult meg, míg az átszervezés során átvett önálló járó, illetve integrált intézményekben többnyire elmaradt. Jelenleg 130-nál is több OEP-finanszírozott önálló szakrendelő működik országszerte, továbbá számos egyszemélyes, vagy egy-két szakmás vállalkozásként bejegyzett rendelő. E kétfajta szolgáltatás típust nyújtók összességében 300-nál is többen vannak.

A járóbeteg-szolgáltatás fennmaradó részében a több mint 100 hazai kórházba integrált intézményként látja el a szakrendelői feladatokat. Ugyanakkor ez a szegmens szolgáltatja a járóbeteg kapacitás 74 százalékát. Az említettekből jól látszik, hogy a szakrendelői hálózat tulajdonosi köre ugyancsak megosztott: a többszakmás, önállóan működő szakrendelők vagy önkormányzati tulajdonban maradtak, vagy az állam vette kezelésbe azokat, az egyszakmás rendelők magánvállalkozás tulajdonai, a kórházi szakrendelők pedig szintén állami tulajdonba kerültek. Ez a vegyes tulajdonosi kör is oka lehet annak, hogy a járóbeteg-ellátó rendszernek gyenge a lobbi ereje, mutat rá az elnök.

A szakrendelők működtetésének, hasonlóan a magyar egészségügy minden szereplőjéhez, egyik alapvető problémája a finanszírozás. 2009-óta a szakrendelőknél sem történt semmilyen változás a teljesítményükért elszámolt német pontértékekben. Az elégtelen finanszírozás tényét és mértékét a közelmúltban megrendezett EGVE kongresszuson egészségügyi közgazdászok számításokkal is alátámasztották. Eszerint a szolgáltatás színvonalának értéken tartásához a jelenleg fizetett 1,50-es pontszámérték helyett 1,95-öt kellene térítenie a biztosítónak.

A szakrendelők döntő többsége szinte erején felül teljesít, a többség havi teljesítménye a TVK-juk 130 százaléka felett áll. A pluszteljesítmény jelentős részét pedig nem fizeti ki a biztosító. Tavaly, kemény lobbi harc eredményeként sikerült elérnie a szövetségnek, hogy a korábban eltörölt degressziós sávokat visszaállították, ám a 120 százalékon felüli teljesítéseket így sem fizeti ki az OEP. Ez pedig a rendelők gazdasági egyensúlyát veszélyezteti.

Az elnök beszél arról is, hogy nem csupán az idősödő orvosgárda okoz problémát, hanem a szakszemélyzet korosodásával is szembesülniük kell. Az önálló, önkormányzati szakrendelők valamivel kedvezőbb helyzetben vannak, mert kissé nagyobb a mozgásterük, de nekik sem könnyű megtartani a dolgozóikat. Különösen a hiányszakmákban jellemző, hogy mostanában már csak vállalkozó orvosokkal tudnak leszerződni, ami eleve többe kerül az intézménynek, és bizonytalanabb rendelkezésre állást jelent, mint a közalkalmazottak esetében.

Egyik céljának tekinti elnökként, hogy a lobbierejüket erősítsék, és elérjék, hogy megkapják a 1,95 forintot kapjanak a pontszámításban. Úgy véli, hogyha lehetőség lenne mozgásterük növelésére – példaként említi a kettős jogviszony tilalmának eltörlését, az OEP finanszírozáson kívüli ellátások térítéses végzését –, akkor ezekkel egyéb források nélkül is magasabb minőségű szolgáltatást tudnának nyújtani, s mindez a szakemberek itthon-tartásában is segítene.