Itt az újabb Molnár-csomag!

A kormány megtárgyalta és pénteken a Parlament elé terjeszti a második egészségügyi törvénycsomagot.

Egészségügyi önrész

A kormány szerint az új egészségügyi önrészről szóló törvény a kezelési díjak bevezetésével világossá teszi, hogy az egészségügyi ellátás nem ingyenes. A díjfizetés átláthatóbbá és dokumentálhatóbbá teszi a rendszer működését, és segít visszaszorítani a hálapénz rendszert.

A vizitdíj bevezetésével párhuzamosan kötelezővé válik a teljesítésigazolással egybekötött tájékoztató számlaadás is.

A beteg 2007. január 1-jétől a fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátás után, 2008. január 1-jétől azonban járóbeteg-szakellátás után is magyar nyelvű elszámolási nyilatkozatot kap kézhez. Ez alapján a beteg ellenőrizni tudja, hogy a szolgáltató milyen beavatkozást, kezelést kíván a biztosító felé elszámolni, és ezért milyen összeget igényel.

A Parlament elé kerülő javaslat szerint az egészségügyi szolgáltató 6 ezer, illetve 2 ezer forint ellenében a vizitdíj és a napidíj megfizetésére alkalmas kártyát bocsáthat ki.
Ilyen kártyát kibocsáthat minden olyan intézmény vagy cég (például egészségpénztár), amelyik szerződik egészségügyi szolgáltatókkal.

A vizitdíjat a háziorvosi, házi gyermekorvosi ellátásért, a fogászati ellátásért, valamint a járóbeteg-szakellátásokért naponta kell fizetni, összege 300 forint. A fekvőbeteg-gyógyintézeti ellátásért a kórházban töltött ellátási naponként kell 300 forintot fizetni. A díjfizetés felső korlátja ellátási szintenként 6000 forint, azaz évente legfeljebb 20 alkalommal kell vizitdíjat és 20 ellátási napért napidíjat fizetni.

A betegúttól való eltérések esetén emelt összegű vizitdíj, illetve a finanszírozási díjtétel bizonyos hányada fizetendő, ha valaki háziorvosi ellátást saját kezdeményezésére nem a rendelőben, hanem más külső helyszínen vesz igénybe. Ennek összege hatszáz forint. Szintén hatszáz forintot fizet, aki nem a választott háziorvosánál veszi igénybe a nem sürgős ellátást.

Ezer forint lesz az ügyeleti ellátás indokolatlan igénybe vétele, és szintén hatszáz forint lesz a plusz költsége annak, aki a beutalóval igénybe vehető járóbeteg-szakellátást beutaló nélkül, illetőleg nem a beutaló szerinti egészségügyi szolgáltatónál veszi igénybe.
Úgynevezett „részleges térítési díjat" fizet az, aki a fekvőbeteg ellátást választott orvossal vagy nem a lakóhelyéhez közel kijelölt három intézményben vesz igénybe.

A díjfizetés alól mentességet élveznek az állami feladathoz kapcsolódó ellátások, úgy mint a katasztrófa-egészségügy, kötelező népegészségügyi ellátások, járványügyi tevékenység, a szűrővizsgálatok meghatározott körben, és a terhesgondozás, gyermekágyas anyák gondozása, szülészeti ellátás, valamint a 6 éven aluli gyermekek.

A szociálisan rászorultaknak, akiknek jogosultságát a jegyző – kérelemre – hatósági bizonyítvánnyal igazolja, kedvezményes összegű vizitdíjat és napidíjat fizetnek, melynek összege 100 forint. A rászorultak részére nem visszafizetik a különbözetet, hanem eleve csökkentett díjat fizetnek.

Kedvezményezettek: akinél az egy főre jutó jövedelem nem haladja meg a legkisebb öregségi nyugdíj kétszeresét.

Az ellátási csomagok

A kormány hangsúlyozza, hogy a társadalombiztosítás rendszerének biztosítási alapon kell működni. Tájékoztatásuk szerint ez nem képzelhető el anélkül, hogy mind a biztosítottaknak, mind a biztosítónak és a szolgáltatónak egyértelmű legyen: a befizetett járulékért cserébe milyen szolgáltatás jár.

A Kormány a szolidaritás és az öngondoskodás elveinek egyidejű érvényesítésére három csomagot javasol meghatározni:

Alapcsomag: minden, jogszerűen Magyarországon tartózkodó személynek jár biztosítási jogviszonytól függetlenül.

Biztosítási csomag: az az ellátási kör, amit a biztosítottak térítésmentesen vagy részleges térítés mellett vehetnek igénybe.

Kiegészítő csomag: az önkéntes díjfizetés, biztosítás útján megvásárolható többletszolgáltatások.

Az alapcsomagba tartoznának azok az ellátások, amelyek állampolgári (sőt: emberi) jogon mindenkit megilletnek, függetlenül attól, hogy valakinek van biztosítása vagy nincsen: a mentés, a közvetlen életveszély elhárítása, a járványügyi ellátások, kötelező védőoltás, az anya- és csecsemővédelem.

A biztosítási csomaggal a befizetett járulékokért mindenki a lakóhelyétől és vagyoni helyzetétől függetlenül hozzájut a szükséges és általánosan hozzáférhető ellátásokhoz. Itt már kiderül, hogy valaki fizetett vagy nem, azaz jogosult vagy nem. Az ellátások nem tetszőleges tartalommal, tetszőleges igénybevételi rendben vehetők igénybe, hanem megadott tartalommal, megadott beutalási és eljárásrend szerint.

Amennyiben a kiegészítő biztosítási csomag ellátásait valaki más tartalommal, más eljárásrendben akarja igénybe venni, mint ahogy az jár - és ez orvosi szempontból megengedhető -, akkor saját pénze, önkéntes biztosítása terhére ezt megteheti. Ez a csomag tartalmazza a kényelmi többletszolgáltatásokat is. Természetesen ezekért a szolgáltatásokért külön „felárat" kell fizetni: a különszobáért, a választott orvosért, az esztétikai célú plasztikai műtétért stb. Ezzel a csomaggal a pénzünkért alapvetően kényelmet, gyorsabb gyógyulást, és nem egészséget vásárolunk.

A várólista rendszer kialakítása

A szabályozás célja az átláthatóság, a nyilvánosság ellenőrzésének megteremtése, az igazságosság érvényesítése, a bizalom erősítése, a méltányos hozzáférés és forráselosztás a nem sürgős betegellátásban. Ennek eszköze a szabályozott kialakítású és működésű, ellenőrzött és nyilvános várólista rendszer, valamint a Felügyelet létrehozása.

A várólistára a kezelőorvos teteti fel a beteget. A várólista nyilvános, de személyes adatokat nem tartalmaz, a betegek – maga által választott - azonosító kód alatt szerepelnek. A sorrendet a felkerülés sorrendje határozza meg, ettől csak megfelelő, és kellően dokumentált indokkal lehet eltérni. A beteg pénzért sem kérheti a várólista szerinti rendtől való eltérést, de a Felügyeletnél kérheti más szolgáltatótól az ellátást.

Ez utóbbi rendszer bevezetésétől azt reméli a kormány, hogy átlátható és ellenőrizhető lesz a betegek számára is a gyógykezelésük menete, gyorsabban és biztonságosabban lehet megszervezni a transzplantációkat, megszűnik a hálapénz rendszert működtető helyzetek jelentős része, illetve hatékonyabban tervezhetők az intézmények kapacitásai.