Jól képzett végrehajtók is kellenek | Weborvos

Tótth Árpád: a menedzseri pozíció rendkívül ingatag, változás esetén nincs hová visszavonulni.

„Most van lehetőségem rendszerszervezőként Norvégiában egy évig dolgozni, leginkább tanulni, ami mintaképpen szolgálhat a magyar egészségügynek is" – nyilatkozta augusztusban dr. Tótth Árpád, a zirci kórház azóta külföldre távozott főigazgatója a Kórház szaklapnak a vele készült interjúban. Mint mondta, véleménye szerint a Semmelweis Terv gondolatai már a nyugat-európai trendek beszivárgásai, megjelenései, az alkotók ezeket nem itthon tanulták. Hozzátette: ez a terv Európában bárhol megállná a helyét filozófiájában, értékrendjében, alapelveiben.

„Magam jó végrehajtó akarok lenni, ugyanis nem annyira az egészségpolitika alakítása érdekel – ebben kiváló szakemberekkel rendelkezünk, akik messze előttem járnak. A végrehajtásban látom a rendszer gyengeségét: a teoretikusaink nagyon jók, viszont alig rendelkezünk olyan szakemberekkel, akik képesek a precíz és pontos megvalósításra, az elmélet gyakorlatba ültetésére.

Érdemes ezért megnézni és megtanulni, máshol ebben hová jutottak, és a tapasztalatokat a hazai rendszerbe illeszteni. Nem attól jobbak a skandinávok, hogy ötször annyi pénzt költhetnek el, hanem attól, ahogyan azt elköltik, és attól, hogy nincs megállás: folyamatosan jobbítanak és ésszerűsítenek, de fenntartható és megvalósítható módon" – fogalmazott dr. Tótth Árpád.

A beszélgetésből az is kiderül, hogy az Európai Kórházszövetség csereprogramja keretében láthatta, hogy a dánok évekkel korábban kezdték meg a centralizációt, ezzel párhuzamosan más ellátásokat lakossághoz közel szerveztek meg, nagyon sokszor épp a bezárt kis kórházak bázisán. Lakosság közeli ellátáson érti az alapellátást, a járóbeteg-szakellátást, az egynapos ellátásokat, az otthonápolást, de az intézményi ápolást, a hospice-t és a rehabilitációt is. Véleménye szerint ez lehet a kis kórházak jövőképe: a prevenciótól a palliatív ellátásokig mindent fel tudnak vállalni, és ezzel jelentős mértékben hozzá tudnak járulni az lakosság egészségben tartásához.

„Furcsán hangozhat, de azt mondtuk Zircen: nem baj, ha az aktív ellátásunkat elcsatolták, mert a lakosság közeli ellátásokban olyan tevékenységeket vállalhatunk, amelyek egy modern egészségügyi rendszerben nélkülözhetetlenek, de eddig nem kaptak kellő hangsúlyt, támogatást. A kórházakba pedig tényleg csak az indokolt esetek, a csak ott gyógyítható betegek kerüljenek, a többieket kistérségekben, a lakossághoz közel lássuk el" – ismertette álláspontját.

A zirci kórház meg tudta valósítani az átalakítást, megerősödött a krónikus ellátás, valamint a rehabilitáció, amely a legmagasabb, 3-as besorolást kapta. Egy kis kórháznak ez óriási elismerés, értékelte Tótth Árpád, jelezve, hogy meg is dolgoztak érte. Változást okozott azonban, hogy 2012 januárjától új erőtérbe kerültek a kórházak. A közszférában jelentős kötelező béremeléseket hajtottak végre, megjelent a középfokú végzettségűeknél a kötelező bér. Emelkedett az áfa, nőttek az energia- és élelmiszerköltségek, a gyógyszerellátásból lényegében eltűnt a rabatt és az adomány úgy, hogy 2007 óta változatlanok a finanszírozási tételek, cserébe szigorodtak a minimumfeltételek, ugyanahhoz a tevékenységhez magasabb létszám szükségeltetik.

Mindez komoly kiadást okozott a zirci kórháznak is. Az addigi többletükből ugyan sok mindent tudtak finanszírozni, ám 2012-ben indult el az új kistérségi járóbeteg-szakellátási központjuk is. Ehhez létszámot kellett emelniük, mert új rendelések indultak, valamint központi betegregisztrációt vezettek be, ugyanakkor elhúzódott az ehhez tervezett tvk-emelés, ebben persze volt intézményi csúszás is. A harmadik ok, hogy a kórház 2012-ben átvette a veszteséges városi tanuszoda működtetését. Komolyan gondolták ugyanis, hogy a tanuszoda egyben prevenciós célokat szolgál, és mint ilyen, szervesen illeszkedik a küldetésükbe.

Rezidensként patológián is dolgozott négy éven át, de nem szakvizsgázott. zirci kórházban elvből nem végzett orvosi tevékenységet, mert szerinte nem szabad összekeverni az irányítást és a gyógyítást. Ugyanakkor megérti azokat, akik másként gondolkodnak, hiszen a menedzseri pozíció rendkívül ingatag, és előfordulhat, hogy nincs hová visszavonulni.

"Ha valaki ugyanis elkötelezi magát mint felső vezető, és hat évet valamilyen irányító pozícióban tölt, akkor elvész a licence, elveszíti önálló jogát a szakma gyakorlására. Ezt viszont senki nem szeretné, így kényszerből az orvosi hivatást is műveli. Úgy véli, hogy ettől függetlenül nem szabad összekeverni a kettőt, mert rengeteg konfliktust hordoz, főleg azért, mert aki dolgozik, óhatatlanul hibázik is. Magyarországon minden hibát – még ha az nem is pusztán az egyén egyedüli vétke, hiszen a körülmények egyáltalán nem ideálisak a gyógyító tevékenységhez – mindig az egyénre próbálnak rávetíteni, s ekkor nagyon nehéz az embernek saját magát rendszabályoznia vagy felelősségre vonnia. Mindezt Rácz Jenő példáján tanultam meg a veszprémi éveim alatt: ő főállású főigazgató, de ettől függetlenül nem szűnt meg orvosi fejjel gondolkodni, betegcentrikus maradt. Megértjük tehát orvoskollégáink minden baját, figyelembe vesszük szempontjaikat a döntéseinknél, de magunk nem állunk oda a betegágy vagy a műtőasztal mellé" – állítja Tótth Árpád.

A teljes interjú a Weborvos Pro portálon olvasható.