Jött és ment a miniszter | Weborvos

A gyógyszertámogatás átalakításának tervei között 100, 600 illetve 1200-2000 forintos dobozdíj bevezetése is szerepel.

Szakértői elképzelések szerint Németországhoz és Ausztriához hasonlóan Magyarországon is dobozdíjat vezetnének be. Ennek átlagos összege 600 forint lenne, a drágább készítmények esetében 1200-2000 forint, míg a ma még 100 százalékos támogatással, a betegeknek ingyen kiadható készítményekért 100 forintot kellene fizetni.

Bár jelenleg csak egymástól 250-300 méterre, 5000-5000 lakosonként alapítható patika, a most formálódó kormányzati elképzelések feloldanák ezeket a kötöttségeket. A Weborvos információja szerint ma még többféle terv van az átalakítással kapcsolatban. Az egyik szerint maradna a létszámlimit, ám eltörölnék a távolsági korlátokat, másik elképzelés viszont épp a fordítottjával számol. Ismét napirendre került az a korábbi ötlet, hogy azonnali patikalapítási jogot kapnának azok a gyógyszerészek, akik folyamatos üzemben, napi 24 órában tartanának nyitva.

A változás érintené a gyógyszertárak működtetését is. Eltörölnék például a néhány éve hozott törvényt, amely a gyógyszertárat működtető társaságban minimum 51 százalékos patikusi tulajdon megszerzését tette kötelezővé, s növelnék azoknak a gazdasági formációknak számát, amelyekben patikát lehetne működtetni. (Az 1994-ben megfogalmazott patika törvény szerint gyógyszertárat csak egyéni vállalkozó, illetve betéti társaság működtethet. Ez utóbbi egyben a gyógyszerészek korlátlan anyagi felelősségét is jelenti.)

„Felszabadítanák" a nem vényköteles medicinák forgalmazását, ez gyakorlatilag korlátlan patikán kívüli árusításukat jelentené. Bár a jelenlegi törvények is lehetővé teszik az internetes gyógyszerforgalmazást, de ezzel kizárólag gyógyszertárak foglalkozhatnak, akárcsak a csomagküldő szolgálat révén történő házhozszállítással. Ezt is szabaddá tennék más vállalkozásoknak. „Cserébe" viszont a patikák is azt árusíthatnának – az amerikai drugstorok mintájára – amit akarnak.
Megszüntetnék az egyébként unió szerte érvényes kötelező kamarai tagságot, s megvonnák a szakmai kamaráktól – így a Magyar Gyógyszerész Kamarától is – azokat a jogosítványokat, amelyeket az elmúlt évtizedben az egymást váltó kormányok folyamatosan a köztestületekhez telepítettek. Így például a személyi jog adományozása – gyógyszerész Magyarországon csak ennek birtokában működtethet patikát –,  illetve ennek egyik gyógyszerésztől a másiknak való átadás engedélyezése az országos tisztifőgyógyszerészhez kerülne. A testületi döntést tehát egyszemélyi határozat váltaná fel.

A kórházakban működő, úgynevezett zártforgalmú patikák – amelyek kizárólag a kórházi betegeket, illetve az egészségügyi intézmény dolgozóit hivatottak ellátni – automatikus közforgalmi jogosítványokat kapnának. Vagyis bár intézményi tulajdonban vannak, olyan jogosítványaik lennének, mint a személyi jogon működtetett patikáknak. Ez azonban csak az egyik variáció. Van olyan elképzelés is, hogy ezekhez csak akkor juthatnak, ha átvállalják a hétvégi és éjszakai ügyeletet. S végül, 70 év felett senki sem működtethetne személyi jogon patikát.

Mindezekről a kiszivárgott információkról szerettek volna részletes tájékoztatást kapni a gyógyszerészek Molnár Lajostól. Az országos és a megyei kamarai vezetők, valamint a gyógyszerészi társszervek vezetői – Magángyógyszerészek Országos Szövetsége, gyógyszerésztudományi társaság –  ezért ma délelőtt tízkor találkoztak volna az egészségügyi miniszterrel, aki azonban előbb szerda este lemondta, majd ma végül mégis csak megjelent a találkozón. Érdemi párbeszédre nem került sor.

A miniszter elmondta, hogy ő másfajta megbeszélésre gondolt, olyanra, amelyen az elkövetkezendő időszak egyeztetési, tárgyalási technikáiról állapodnak meg. Az elmúlt hetekben kiszivárgott információkkal, illetve saját, korábbi nyilatkozataival kapcsolatban csak néhány témát említett. Így a kötelező kamarai tagságot, amely megfogalmazása szerint nem azt jelenti, hogy megszüntetnék a kamarát. A kamarákat – „nélkülözhetetlen, fontos" szakmai érdekvédelmi szerveknek tartja – hangsúlyozta Molnár Lajos. E köztestületek a rendszerváltás után, olyan időszakban születtek – mondta -, amikor az állam korlátozása elsődleges cél volt. Ám egy kicsit „túlkorlátozták", s ezért a kamarák szerepe újragondolásra szorul.

A gyógyszerforgalmazás liberalizációjával kapcsolatban arról szólt, hogy az egészségügyi kiadások tetemes részét a gyógyszertámogatásra fordított összeg teszi ki, s ezért más fontos ellátásokra nem telik. Számadatait azonban többen cáfolták, bár ekkor Molnár Lajos már messze járt. Távozása előtt még szólt a patikaalapítás felszabadításáról, amely szerinte azért szükséges, hogy 5-10 km-en belül mindenhol legyen patika, s a fiatal gyógyszerészek is saját patikához jussanak. Az önálló egzisztenciára várók számát a miniszter 4000-5000-e becsülte, s mint mondta, e kispatikák működését az állam is támogatná.

Molnár távozását csalódottan vették tudomásul a találkozás miatt több száz kilométerről fővárosba utazott megyei elnökök, vidéki gyógyszerészek. Mint mondták, a korábbi egészségügyi miniszterek mindegyike fontosnak tartotta az ilyen jellegű, „bemutatkozó" látogatást. Eddig még sohasem volt példa arra, hogy a frissen kinevezett tárcavezető ne ismertette volna a gyógyszerészettel, gyógyszerellátással kapcsolatos konkrét terveit.