Kényszerbeutaltak is fizetnek a kórházért | Weborvos

Ha megszűnne a gyári gyógyszeradomány, bezárhatnák a kórházi osztályokat.

A Magyar Pszichiátriai Társaság számba vette az egészségügyben most zajló változások sorát és megfogalmazta javaslatait azokról a jelenségekről, melyek súlyos feszültséget okozhatnak a szakmaterületen. Mint azt Dr. Németh Attila főorvos, a társaság elnöke elmondta: az ágyszámcsökkentés előtt biztosítani kellene azokat a háttérintézményeket, melyek fogadni tudják a kórházból a reform miatt kikerülőket is.

A javaslat szerint a „leadott" osztályok helyén pszichiátriai otthoni ellátást kellene nyújtani, ahová a megmaradt aktív és rehabilitációs ágyakról is átkerülhetnek azok a betegek, akik aktív ellátást nem igényelnek. Ez azzal az előnnyel járna, hogy szociális intézmény lévén nem az egészségügynek kellene finanszírozni a működést, ugyanakkor nem kellene új pszichiátriai otthonokat építeni, miközben a jól képzett munkaerő is helyben maradhatna.

Mivel a járóbeteg-szakellátás a pszichiátria területén már most sem tudja ellátni a feladatát a zsúfoltság miatt, ezért még a rászakadó új betegek rohama előtt fejleszteni kellene: a szakambulanciák, pszichiátriai gondozók számának növelésével, az OEP által a finanszírozásba bevont magánpraxisok segítségével, a klinikai szakpszichológusok által végzett pszichoterápiás kezelések biztosítói támogatásával – hangzott el a javaslat. Ez némiképpen megoldás lehetne a krónikus szakemberhiányra, amely némely megyében egymagában is képes megszűntetni kórházi osztályokat, orvos nélkül ugyanis nemigen gyógyíthatnak.

Az elmúlt két évben minden nyolcadik pszichiáter elhagyta az országot, főképpen a jól képzettek, miközben a végzősök egyáltalán érdeklődnek e szakterület iránt és vidéken a rezidensi álláshelyeket sem tudják betölteni.

Faramuci helyzetet teremtene, ha a kórházi ellátást egyáltalán nem igénylő, válságos helyzetében rendőri kísérettel kényszerbeutalt, vagy otthonról elkóborolt és eltévedt, mentővel beszállított betegtől a kezelés végén kórházi napidíjat kérnének (nevezzék bárhogyan),– vetették fel a következő problémát az orvosok azt javasolva, a kényszergyógykezelteket mentesítsék a fizetés alól.

Hasonló a helyzet a vizitdíjjal: bár a jogszabály-tervezet a krónikus betegeket mentesítené annak megfizetése alól, ám az ma még nem világos, hogy a hosszas kezelést igénylő pszichiátriai betegek beletartoznak-e ebbe a körbe. A magukat üldözöttnek képzelő, betegségtudattal nem rendelkező skizofrén betegek pszichiátriai gondozói gyógykezelése már önmagában sem egyszerű, félő, ha még fizetniük is kellene, sokkal kevesebben vennék igénybe az orvosi segítséget, s ezzel nem csak önmagukat, hanem akár családjukat, környezetüket is veszélyeztetnék.

A szakma elmondta véleményét az Országos Pszichiátriai és Neurológiai Intézet sorsával kapcsolatban is. Mint Németh Attila fogalmazott, a pszichiátriai nagyon sokszínű szakma, sok ága-boga van, ezért szükség van egy olyan országos intézetre, amelyik belátja az egész országot s az egész szakmát, a modern diagnosztikától a művészetterápiás módszerekig. Nem a hely, hanem a szakmai intézet léte az, amit szükségesnek tartanak.

Talán jó megoldás volna, akár csökkentett ágyszámmal és a rehabilitáció nélkül is kialakítani olyan intézményt, amelyben a teljes idegtudomány (a pszichiátria, a neurológia és a határterületek) az idegsebészettel együtt kapna helyet. A felvetődött ötletet, - amely szerint a MÁV Tüdőszanatóriumba költözne az országos intézet – szakmai indokkal elvetnék: egy többemeletes, körbeerkélyezett intézmény csak akkor volna alkalmas pszichiátriának, ha nyomban berácsoznák az ablakokat az elmebetegségek leggyakoribb szövődménye, az öngyilkosság megelőzésére, amelynek ma már nem járható útja a hálós ágy, a beteg lekötése vagy a zárt osztály működtetése.

Mint ennél a reformpontnál, az ágyszám csökkentésnél is jó lett volna, ha meghallgatják a szakma javaslatait – mondta el példaként Bács-Kiskun Megye esetét az elnök, ahol „számszakilag", az ágyakat és a kilométereket tekintve rendben megy az átalakítás: a megyei kórház aktív ágyait 90-ről 40-re csökkentették, miközben a megye másik kórházának pszichiátriai osztályán meghagyták az aktív ágyakat. Csakhogy ez utóbbiban a főorvos nyugdíjba ment és nincs az osztályon elég szakorvos, miközben a megyei kórházban minden adott lett volna, hogy jó színvonalon, korszerű diagnosztikával, teljes szakorvosi háttérrel kezeljék a rászorulókat, akár több ágyon is.

Kár tagadni vagy szemérmeskedni – mondták el a valószínűleg minden kórházi osztályra vonatkozó, de a pszichiátriában felvállalt tényt: ha a szigorú jogszabály előírása szerint megszüntetik a gyártók kórházaknak nyújtott gyógyszer-adományozási lehetőségét, akár be is zárhatnak ezek az osztályok. Alapvető, nem is túl drága készítményeket már most is csak úgy tudnak a kezelésbe bevonni, hogy az ingyenes készlethez nyúlnak, a kórháznak nincsen pénze ezekre – hangzott el a tájékoztatón.

Azért jó hír is van, tették hozzá: most úgy tűnik, hogy a kért (!) szakmai javaslatot figyelembe véve a pszichiátriai gyógyszerek biztosítói támogatásában nem lesz változás. Megszületett a kapcsolat a szociális minisztériummal is: elképzelhető, hogy a pszichiáter szakorvosi háttér nélküli, már működő közösségi szociális ellátás egy integráció után megteremtheti a hiányzó intézményeket, szolgáltatásokat, lehetőséget a lakóhelyhez közeli, az Unióban egyébként elvárt közösségi pszichiátriai ellátás számára.