Készülőben az országos lombikbébi regiszter | Weborvos

Szájhagyomány helyett a sikeres terhességeket jelző adatok alapján választhatnak lombikbébi centrumot a meddő párok.

Immáron sokadszor lángolt fel a vita a lombikbébi program hazai központjainak tulajdonosai között. Most éppen a Magyarországon komoly, több régiót lefedő hálózattal rendelkező Steven Kaáli, illetve a piacra nemrég belépett, az egészségügyi rendszert korábban többféle programjával alaposan felkavaró hazai nagyvállalkozó, Somody Imre között dúl, az okokat illetően laikusoknak nehezen felfejthető harc.

Az persze nem véletlen, hogy az úgynevezett lombikbébi program időről időre az érdeklődés homlokterébe kerül, hiszen a meddőség, annak kezelése, a gyermektelen párok saját babához segítése mindig is kitüntetett figyelemre tarthatott számot. Akárcsak most. Ám miközben az érdeklődő nagyközönség a két egészségügyi nagymogul vitájára figyel, tőlük teljesen függetlenül, szakmai összecsapásaikat ráadásul jóval megelőzve megkezdődött a Magyarországon működő 12 lombikbébi (ivf) központ eredményességének vizsgálata: a hazai ivf regiszter összeállítása. Igaz, hasonlóra már korábban volt példa, 2001-ig zavartalanul működött a regiszter, később azonban akadozott az adatszolgáltatás. 2008 augusztus 1-től azonban valamennyi hazai központ heti rendszerességgel, maradéktalanul eleget tesz jelentési kötelezettségének. Címzettjük az Egészségügyi Minőségfejlesztési és Kórháztechnikai Intézet.

Az EMKI főigazgatója, Margitai Barnabás szerint a készülő regiszter célja kettős: objektív és valid adatokkal segíteni a gyermekre vágyó meddő párok tájékozódását, egyben vizsgálni a központok működésének hatékonyságát, különböző indikátorok – jelzők – segítségével folyamatosan mérni munkájuk minőségét, s persze segíteni őket az optimum elérésében. A készülő regiszter emellett arra is jó lesz, hogy Magyarország eleget tehessen – a korábban egyébként meglehetősen hiányos – nemzetközi adatszolgáltatási kötelezettségének.

A magyarországi ivf centrumok munkájának minőségével egyébként úgy tűnik nincs különösebb gond, hiszen eredményességüket tekintve hozzák az európai átlagot, a megkezdett ciklusok nagyjából 30 százalékának végeredménye sikeres szülés. Addig azonban hosszú út vezet.

Egy-két év a türelem határa
Meddőnek azokat a párokat tekintik, akik bár havonta több alkalommal, rendszeresen élnek védekezés nélküli szexulás életet, a várva várt terhesség egy év múltán sem következik be. Tán érdemes még egy esztendőt a kísérletekre szánni – korábban egyébként a doktorok is két év türelmi idővel számoltak -, hiszen míg „normál" esetben az első évben 80, a másodikban már 90 százalékos eséllyel következhet be a terhesség. Ha nem, akkor első lépésként a területileg illetékes meddőségi szakrendeléshez célszerű fordulni, ahol vizsgálatok sorával kiderítik, mi állhat az eredménytelenség hátterében. Tekintsük a természet bölcsességének – megelőzendő a nemek közötti egymásra mutogatást -, hogy a gyermektelenség oka egyenlően, 50-50 százalékos arányban keresendő a nőkben és a férfiakban, 10 százalékban viszont az ok ismeretlen, bár az orvostudomány fejlődésének köszönhetően az esetek egy részében már számukra is van megoldás.

A meddőségnek – a férfiak és a nők esetében egyaránt - lehetnek organikus és funkcionális okai. Nőknél például az elzáródott petevezeték, egy mióma miatt torzult méhüreg, esetleg korábbi, méhenkívüli terhességek miatt hiányzó petevezetékek az előbbi, míg a hormonális rendellenességek az utóbbi csoportba tartoznak. A meddőség okaitól függően egyes párok közvetlenül kerülnek a lombikbébi programba, másoknál viszont először úgynevezett inszeminációval – amelynek során többek között a petefészket stimulálják – igyekeznek eredményt elérni, s ennek sikertelensége esetén következik csak az ivf.

High-tech a köbön
Bár a szó hallatán sokan az ezerszer látott képre – egy buborékba (petesejtbe) behatoló tű – gondolnak, a mesterséges megtermékenyítésnek számtalan technikája létezik, bár ezek közül valóban épp a leggyakoribbat ábrázolja a kép.

Az in vitro fertilizációnak (ivf) kétféle módja van. Az egyik, amikor petri csészében, mikroszkópon át figyelve létrejön a megtermékenyítés, majd az embriót visszaültetik az anyai méhbe. Ez az IVF. A másik módszert – az úgynevezett ICSI-t (Intracelluláris Spermium Injiciáció) – akkor alkalmazzák, ha a sperma nem képes megtermékenyíteni a petesejtet, lényegében áthatolni az utóbbi falán. Ekkor egy mikrokapillároson keresztül juttatják a spermiumot a petesejt magjába, majd az embriót – nyolc vagy több sejtes stádiumban – behelyezik a méhüregbe.

A fentieknek ráadásul többféle variációja létezik attól függően, hogy azt idegen – tehát donor - petesejttel vagy spermiummal, korábban lefagyasztott majd felolvasztott, esetleg frissen megtermékenyített, netán adományozott embrióval végzik. (Kizárólag spermát és embriót lehet lefagyasztani, több európai ország gyakorlatát követve a petesejtek fagyasztását jelenleg nem engedélyezi az Egészségügyi Tudományos Tanács Humán Reprodukciós Bizottsága.) Létezik ezek mellett egy viszonylag új technológia, az úgynevezett TESA, amikor a herékből, mellékheréből nyernek spermiumot a petesejt megtermékenyítéséhez.

Szájhagyomány helyett a tények döntenek
A Magyarországon jelenleg működő 12 lombikbébi centrumból azokat, amelyek társadalombiztosítási finanszírozásban részesülnek kormányrendelet kötelezi arra, hogy meghatározott adatokat közöljenek az EMKI-vel, ám az adatszolgáltatásba bekapcsolódott az a két központ is – a fővárosi Nyírő Gyula Kórházban működő, s a Somody Imre nevével fémjelzett Ciris -, amelyek nem részesülnek közpénzből.

„A szolgáltatók a megkezdett ciklus első, negyedik és nyolcadik hetének végén jelentenek. Ezt követően lezárul az adott kezeléssel kapcsolatos adatszolgáltatási kötelezettség, hiszen a meddő pár nagyjából ennyi ideig van egy-egy intézmény látókörében, főként akkor, ha létrejön a terhesség. Az intézetek nem mindig tudják, hogy mi az általuk végzett beavatkozás utóélete." – magyarázza Margitai Barnabás, hozzátéve: sikeres terhesség esetén, a 8-12 héttől kezdve a párok már a lakóhelyük szerinti terhesgondozót látogatják, illetve az általuk választott nőgyógyászhoz járnak. A dolog lényege, hogy nem tudni pontosan, statisztikai adatokkal nyilvántartva, hogy mi történik a nyolcadik-tizenkettedik hét után, miközben a vetéléstől a koraszülésen át számos eseményt érdemes számon tartani, mint ahogy azt is, mennyi lombikbaba jön császármetszéssel a világra, mennyi természetes úton, s hogy egészségesek vagy sem az újszülöttek.

Az így összeálló, nyilvános adatsor iránytűül szolgálhat a centrumok között ma elsősorban szájhagyományok alapján választó pároknak, de az adatok legalább ennyire fontosak a szakembereknek is ahhoz, hogy a lehető legjobb hazai gyakorlatot alakíthassák ki. Fontos szempontként említi a főigazgató, hogy az on-line közölt adatokhoz a szolgáltatók utólag nem férhetnek hozzá, vagyis azok nem változtathatóak meg.

Az adatok egy része érdektelen a meddő párok számára, fontosak viszont minőségbiztosítási, finanszírozási szempontból. Mint az első nyilvánosságra hozott számsorokból – amelyek a 2008. augusztus 1, s december 31 közötti beavatkozásokra vonatkoznak – kiderül, az értékelhető 2107 indított ciklus döntő többsége – összesen 1449 – ICSI technológiával történt, míg a sima IVF-ek száma csupán 400. Érdemes megvizsgálni, hogy ennek hátterében a magasabb összegű finanszírozás, vagy valamiféle hazai sajátosság áll-e. Szakmai disputára adhat okot annak elemzése, hogy Magyarországon miért csekély a fagyasztott-felolvasztott embriók beültetése. Itt többek között – magyarázza a főigazgató – arról a szakmai dilemmáról van szó, hogy az anya biztonságára, vagy a ciklus sikerére helyezik-e a hangsúlyt. A fagyasztott-felolvasztott technológia ugyanis kisebb fizikai megterheléssel jár, viszont kisebb a beavatkozás sikere is, míg a frissen megtermékenyített petesejt esetében épp fordított a helyzet.

Érdekes probléma, hogy mennyi megtermékenyített petesejtet szabad illetve érdemes visszaültetni. A jelenleg érvényes szakmai szabályok szerint a visszaültetett embriók száma kivételes esetekben legfeljebb három lehet, nálunk általában kettőt ültetnek vissza illetve bizonyos esetekben egyet. Margitai Barnabás szerint ez egy kicsivel magasabb az európai átlagnál, bár a szám függ az anya életkorától, illetve az embrió kvalitásaitól, hiszen a mikroszkóp alatt jól megfigyelhető az osztódó sejtek életképessége. A többes beültetés növeli az ikerterhesség kockázatát, miközben épp ennek csökkentése fogalmazódik meg minőségi célként.

A legtöbb beavatkozásra – legalábbis az eddigi adatok alapján – 30-34 év között kerül sor (900), a következő korosztályoknál már feleződik ez a szám. Így 40 éven felül – de még 44 éven innen – 251 ciklust indítottak, 44 év felett pedig már csak 30-at. A statisztika nem látszik igazolni azt a pletykát, miszerint egyes lombikbébi központok a jobb eredményesség érdekében, életkor szerint is szelektálnak a hozzájuk forduló nők között.

A lombikbébi ügy egyik legkényesebb, s legtöbbet vitatott pontja a finanszírozott ciklusok – beavatkozások - száma. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztár egykoron három ciklus finanszírozását vállalta, ezt később ötre emelték. A statisztikák ugyanakkor azt bizonyítják, hogy az első lombik-kísérlet a legeredményesebb, vagyis ebből születik a legtöbb gyermek, az úgynevezett eredményességi ráta ettől kezdve ciklusról-ciklusra csökken.

Két kapcsolati kód, ha összekarol…
Az országos lombikregiszter összeállításánál kényesen ügyelnek az adatvédelmi szempontokra, hangsúlyozza a főigazgató. „Az EMKI-nek nem TAJ-számmal, hanem egy véletlenszerűen generált kapcsolati kóddal jelentenek az intézetek, akik ugyanezt a kódot elküldik az OEP-nek is, bár itt már mellékelik a TAJ-számot is. Az egészségpénztár ez utóbbi alapján követi az IVF beavatkozáson átesett nők további sorsát, ahogy azok megjelennek a közfinanszírozott egészségügyi intézményekben, majd az így szerzett adatokat eljuttatják az EMKI-hez, ahol összekapcsoljuk a náluk tárolt, illetve az OEP-től érkezett kapcsolati kódok adattartalmát."

Lényegében így áll össze az országos IVF regiszter. A kerek egy évet felölelő, az érintett pároknak, s a szakmának is sokat jelentő adatok csak 2010 szeptemberének végén jelennek majd meg az EMKI honlapján. Az optimális terhesség ugyanis – tudomány, s high tech ide vagy oda – még mindig kilenc hónapig tart, mint ahogy az erről tudósító adatokat az OEP változatlanul három havi csúszással közli.

•

A Magyarországon elvégezhető meddőségi kezelésekről a 30/1998 (VI. 24.) NM rendelet szól, a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető kezeléseket a 49/1997. (XII. 17.) NM rendelet 2. §-a tartalmazza.

Az OEP annak érdekében, hogy azok a családok is gyermekáldásban részesülhessenek, akik esetében valamilyen egészségi akadály áll elő, alapvetően két eljárási módot finanszíroz.

1. Inszemináció
Ezt az eljárást a gyermekre vágyók járóbeteg-ellátás keretei között vehetik igénybe, a finanszírozási szerződéssel rendelkező szolgáltatóknál végzett legfeljebb 6 beavatkozást az OEP az E-alapból fizeti, azaz a kezelés térítésmentes a betegek számára. Inszemináció esetében a megtermékenyítés nem lombikban történik, vagyis a kezelés lényegi eleme a peteérés serkentése, illetve az in vivo megtermékenyítés valószínűségének fokozása. A beavatkozás hatásfoka alacsonyabb az IVF-nél.
Évente 3000-3400 közötti ezen beavatkozások száma, míg a finanszírozott összeg mintegy 17 millió forint.

2. In vitro fertilizáció (IVF)
Ennek az eljárásnak több típusát finanszírozza az egészségbiztosító függően attól, hogy a kezelés mely formája szükséges az adott beteg esetében.
A kezelések öt alkalommal ingyenesen vehetők igénybe.
Fontos megjegyezni, hogy a hatályos jogszabályok értelmében az öt finanszírozott in vitro fertilizáció ingyenessége független attól, hogy hány beültetés volt sikeres, azaz akár mind az öt beavatkozásból születhetnek gyermekek.
Évente 6000-7000 közötti az IVF beavatkozások száma, a tb által finanszírozott összeg pedig 2,3 milliárd forint.

Gyógyszeres kezelések:
A betegek térítési díjának tekintetében a nagyobb árkülönbséget a készítmények különbözősége okozza, hisz ebben a csoportban találhatóak az olcsóbb, vizeletből előállított, a másik csoportot pedig a rekombináns DNS technológiával előállított készítmények alkotják ugyanezen indikációban. A drágább, rekombináns készítmények magasabb betegterhet jelentenek. A szakirodalom felemás abban a tekintetben, hogy a rekombináns és a vizeletből kivont készítmények hatásossága hogyan viszonyul egymáshoz. Leginkább az valószínűsíthető, hogy a vizeletből kivont termékek kb. annyival kevésbé hatásosak, amennyivel olcsóbbak, vagyis annyival több kell belőlük egy sikeres megtermékenyítésre vetítve, amennyivel kevesebbe kerülnek. Éppen ilyen megfontolásból nem került és a tervek szerint a jövőben sem kerül fix támogatási technika bevezetésre ebben a gyógyszerkörben.

A beteg által fizetendő térítési díjak 70%-os támogatás mellett 579Ft és 29.837Ft között változnak, átlagosan 2.366Ft tesznek ki.
Normatív 25%-os támogatás esetén a betegek térítési díja 36.590Ft átlagosan, ez 1.448Ft-tól 74.592 Ft-ig terjed.