Kevés a radiológus vagy túl sok a kép? | Weborvos

A teleradiológia nem terjedt el olyan mértékben, ahogy előnyei alapján elvárható lett volna.

Hazánkban a teleradiológia alkalmazása általában ügyeleti (CT) problémák megoldására és létszámhiány áthidalására – például a Zala megyei kórház radiológiai osztálya majdnem megbénult három orvos távozása miatt – indult néhány évvel ezelőtt, később azonban a járóbeteg-ellátásban is alkalmazni kezdték. A teleradiológia lehetővé teszi a radiológiai leletezést olyan intézményben, amelyben nincs vagy nem elegendő a rendelkezésre álló radiológiai kapacitás (például Budapesten a Visegrádi utcai rendelőben készült felvételeket máshol elemzik).
A teleradiológia egyik legnagyobb előnye, hogy gyorsítja a leletezést, szakszerűbb véleményt lehet kérni, hiszen az informatikai összeköttetésnek köszönhetően meg lehet keresni a témába jártas legjobb szakembert.

Valamiért mégsem terjedt el olyan mértékben, ahogy az előnyei alapján elvárható lett volna, fogalmazott Bogner Péter professzor (Pécsi Tudományegyetem Diagnosztikai Képalkotó Tanszéke) egyik előadásában, ám az okok feltárására nem vállalkozott. A professzor szerint az intézményvezetők lépték meg, amit a szakma nem, a radiológusok ugyanis nem voltak túl aktívak a magyar teleradiológia felépítésében, és ezért nincs átfogó szakmai koncepció ezen a területen.

A teleradiológiai leletezést nem csupán a hazai szakemberek végzik, hanem több, külföldön élő magyar radiológus is bekapcsolódott a teleradiológiai munkába, viszont arra nincs példa, hogy külföldi radiológus megtanult volna magyarul, kiváltotta volna az engedélyét, és ide dolgozna. Ez a veszély nem is „fenyegeti" a hazai szakmát, jegyezte meg Bogner Péter. Ugyanakkor sokan dolgoznak itthonról például egy barcelonai központon keresztül különböző országokba.

Ma a modern technikának köszönhetően olyan mennyiségű kép készül, aminek az elemzése nagy kihívás a radiológus számára. A képalkotó diagnosztika a felbontóképességben eljutott az operációs mikroszkópig, lassan nincs hová fejlődnie, s ezzel végére érünk a cégek közötti szeletháborúnak – fogalmazott. A mai képalkotó diagnosztika fő jellemzője a specializáció: nyugaton egyre inkább a szerv-specifikus radiológia a jellemző, míg hazánkban a radiológusok elsősorban ultrahangra, CT-re vagy MR-re specializálódtak, de néhány területen már itthon is kialakult a szerv-specifikus szemlélet, például a mammográfia, neuroradiológia vonatkozásában.

A radiológushiány világméretű jelenség, de elsősorban nem a szakemberek számának csökkenésével, hanem az egyre szaporodó vizsgálati és képszámmal áll összefüggésben. Amerikában 8100, Ausztráliában 18 ezer, Szingapúrban 33 ezer betegre jut egy radiológus, míg hazánkban 17 ezer betegre.
Jellemző, hogy évek óta tart a magyar radiológusok elvándorlása nyugat-európai országokba, és a radiológus szakma jelentősen elöregedett. Az idősebb (nyugdíjasként dolgozó) radiológusok jellemző módon a CT- és MR-diagnosztikát nem művelik, így a magyar radiológusok létszáma abszolút és funkcionális értelemben is jelentősen csökkent Bogner Péter szerint.

Jelenleg hatszáz radiológus dolgozik hazánkban, közülük 346-an nyugdíj mellett. Rajtuk kívül 82 szakorvosjelölt van, 51 rezidens, és ötvenketten külföldön dolgoznak (alacsony a megtartóerő itthon). Magyarországon abszolút értelemben nem beszélhetünk radiológushiányról, de létezik a hiány területi vonatkozásban, illetve egyes specializációkban.