Ki fog itt gyógyítani és milyen színvonalon?

A MKRSZ javaslatai a szakorvosok helyzetének javítására a bérezés és továbbképzés terén.

A Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége december 3-án tartott szakorvosi fórumának résztvevői arra keresték a választ: Ki fogja 5 év múlva ellátni a betegeket és milyen színvonalon?!

Sokan és sokat beszélnek a rezidensi rendszer problémáiról vagy a szakdolgozói képzés „megszűnéséről" és részben ebből fakadó szakemberhiányról… Nagyon kevés szó esik ugyanakkor még napjainkban is a szakorvosok helyzetéről, miközben a betegellátásban részt vevő orvosok döntő hányadát /több, mint 90%-át/ alkotják az alapellátástól az egyetemi klinikákig! Lehetséges, hogy a probléma nagyságrendje miatt hallgatnak róla? - teszik fel a kérdést közleményükben.

A Szövetség az Egészségügyért – Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetsége éppen ezért alapvető feladatának tekinti, hogy a szakorvos-társadalom érdekében is szót emeljen, és megfogalmazzon az ágazat és a benne dolgozók jövőjét előmozdító javaslatokat:

• Kiemelten fontos feladatnak tartjuk a szakorvos képzés és továbbképzés felülvizsgálatát. A jelenlegi kreditpont rendszer különösen a fiatal és több szakvizsgával rendelkező szakorvosok számára teszi szinte megoldhatatlanná, hogy munkájuk mellett teljesítsék a követelményeket. Javasoljuk ezért, hogy:
- több szakvizsgával rendelkezők esetén, előre meghatározott gyakorlati idő egyidejűleg több szakvizsga kredit pontjaiba is beszámítható legyen;
- alakítsák át a szakvizsga megőrzéséhez szükséges kötelező továbbképzések finanszírozását, térítésmentessé téve a szakorvosok számára; ennek részeként az állam biztosítsa ezek pénzügyi fedezetét, közvetlenül az egyetemeknek térítve meg a képzéseken részt vevő szakorvosok után járó képzési díjat.
- a nemzetközi gyakorlatban már kiterjedten alkalmazott módon az ágazati minisztérium felügyeletével és kormányzati pénzügyi fedezet biztosításával pályázati rendszert építsenek ki a fiatal szakorvosok számára a hazai és nemzetközi kongresszusokon és képzéseken való részvételhez.

Mára már jelentőssé vált a szakorvosok elvándorlása, az orvostársadalom elöregedése. Van olyan pest-megyei intézmény, ahol ugyan csak 10%-os az elvándorlás. Ezen belül azonban a 40 és 50 év közötti szakorvosok 50%-a, a 40 év alattiak szinte 100%-a külföldre távozott. Ezért egyre több, korábban népszerű szakirány vált „hiányszakmává"! Mindez –különösen vidéken- már az ellátás biztonságát is veszélyezteti!

• A képzési rendszernél is fontosabb feladatnak tekintjük, hogy a szakorvosok számára perspektívát és jövőképet mutató „életpálya modell" épüljön ki Magyarországon. Álláspontunk szerint ehhez elengedhetetlen, hogy hazánkban is értékén kezeljük a szakorvosok szaktudását. Ennek elemeként:
- törvényi garanciát kell nyújtani arra, hogy az első szakvizsga megszerzésével az orvos alapfizetése kötelezően minimum 50 %-kal és minden további szakvizsga esetében 30-30%-kal emelkedjen, és ennek fedezetét be kell építeni a szolgáltatók finanszírozásába;
- ki kell szélesíteni a szakvizsgához kötött orvosi tevékenységek körét és jogszabályi garanciát kell nyújtani arra, hogy ezen tevékenységek finanszírozásának meghatározott része az ellátó szakorvost illesse meg (ahogy ez a háziorvosi rendszerben már jelenleg is megtalálható).

Dicséretes, hogy a hiányszakmában működő rezidensek bérét az egészségügyi kormányzat megemelte. Ennek következtében azonban az őket képző szakorvosok 1/3-ának kevesebb a fizetése, mint „tanítványaiké". Többek között ezért is elkerülhetetlen még 2011-ben egy érzékelhető és jelentős szakorvos béremelés!

Ezek a változások álláspontunk szerint nemcsak a szakorvosok megtartásához, az orvosi szakma rangjának helyreállításához járulhatnak hozzá, hanem – hosszú távon - az egészségügyi rendszert megfertőző paraszolvencia rendszer felszámolásához is! - áll a közleményben.