Ki kell fehéríteni a paraszolvenciát

Pusztai Erzsébet: A többletforrás előteremtése mellett kiszámíthatóságra és biztonságra van szükség az egészségügyben.

Programunk 15 pontja tartalmazza mindazokat a lépéseket, amelyeket meg kell tenni a magyar egészségügy átláthatóvá, kiszámíthatóvá tételéért mind a benne dolgozók, mind a betegek érdekében. Ahhoz, hogy orvosaink itthon maradjanak, bízzanak a jövőjükben, alapvető változásokra van szükség, ugyanis nemcsak az anyagi problémák okoznak gondot, hanem az egymásnak ellentmondó, kiszámíthatatlan intézkedések is – nyilatkozza lapunknak Pusztai Erzsébet, az MDF egészségügyi kabinetjének vezetője.

A többletforrás előteremtésének egyik legfontosabb eleme a paraszolvencia kifehérítése. Elég volt abból, hogy mindenki homokba dugja a fejét, tiszta világos helyzetet szeretnénk teremteni a régóta folyó maszatolás helyett! Elfogadjuk, ha a beteg orvost akar választani, ám ez legyen legális, és fizessen érte meghatározott tarifát. A legális orvosválasztásra biztosítás is köthető, így az esetleg rosszabb anyagi körülmények között élők is élhetnek a lehetősséggel. Tudjuk ugyanis, hogy a szabad orvosválasztásnak, a bizalom érdekében milyen nagy jelentősége van az orvos-beteg kapcsolatban.

A másik nagyon fontos eleme a hálapénz kifehérítésének hogy a legális fizetésért követelni lehet, míg a paraszolvenciáért nem. Számtalanszor a beteg nem kapja meg azt a figyelmet és gondoskodást amiért fizetett.

A kórház ugyanúgy megkapná a betegek után járó összeget a biztosítótól, mint eddig, ugyanakkor a kórházon belül az orvosoknak nyilvános lenne a tarifájuk. Az a beteg, aki választani akar, befizeti az összeget, amelynek nagyobbik része az orvosé, kisebbik része a kórházé. Az orvosok számára mindez legális bevétel, s az intézmény is jól jár, hiszen a jó orvos odavonzza a beteget, így többet hoz az ellátónak is. Nagyon sok orvos örülne, ha tisztességessé válna ez a rendszer.

Még számos összefüggésre mutathatunk rá, például egy egyetemi klinikán a biztosítóval kötött szerződés értelmében a professzor a kivételes eseteket ellátja, ám érdekeltté válik abban, hogy a speciális eljárásokat kollégáival is megtaníttassa, mert akkor a fiatalabbak operálhatják azokat, akik nem választanak, és a professzornak több ideje marad azokra, akik választanak. Valamikor régen hasonló módon működött ez a rendszer. Sokkal tisztább és tisztességesebb, ha ilyen megoldást választunk a mai viszonyok helyett.

Ezen kívül szorgalmazzuk a kötelező, de választható, úgynevezett ellátásszervező alap biztosítás létrehozását, amelyek a korábbi irányított betegellátási rendszerhez hasonló szerepet töltenének be. Mivel ezek nem gazdálkodnának az OEP pénzével, alapvető különbség van a kormány által korábban szorgalmazott több-biztosítós rendszer és a mi elképzelésünk között. Ezek az alapbiztosítók a hozzájuk befizetett díjjal – ami nagyjából eho-nak megfelelő fix összeg lenne – gazdálkodnának, ők végeznék a betegellátás szervezését, szerződéseket kötnének, és ellenőriznék, hogy megtörtént-e az ellátás. Az általuk igazolt ellátásokat fizetné ki az OEP az egészségügyi intézményeknek. Több-biztosítós rendszer lenne ugyan, de nem az OEP szétdarabolása árán, hanem a nagy biztosító alatt szerveződve.

Önálló ágazatként ápolási biztosítást is létre kell hozni. Óriási igény van rá, nagy segítség lenne az idősebbeknek, ha több forrás jutnak az otthonápolásra, az intézményi ápolásra.

Hozzuk létre végre a munkahelyi baleset- és foglalkozás-egészségügyi biztosítást, ami működhetne például az extrém sportokat űzők egészségbiztosításaként is.

Programunkban szerepel az is, hogy a kórházaknak a közfinanszírozott tevékenységük után járó áfá-t, ami évente 35-40 milliárd forint, vissza kell fizetni.

Szorgalmazzuk a magánszolgáltatók belépését a rendszerbe jó szerződési feltételek mellett, és régi koncepció, hogy a járóbeteg-ellátásban is be kell vezetni a háziorvosi praxisokhoz hasonló, az egészségbiztosítással szerződő magánpraxisokat, természetesen nem korlátlan számú szerződéssel, hanem racionálisan.