Kilövési engedély

Egy elrontott törvényt, vagy rendeletet célszerűbb gyorsan kijavítani, mint sem azt állítani, kommunikációs hiba történt, s egyébként is: mindenki hülye, aki nem érti.

Sokak vélekedésével ellentétben nem az átnyomott, áterőszakolt reformlépésekkel van alapvetően baj. Ezeket már rég meg kellett volna tenni, s nem csak szekrényi tanulmányokat irogatni tizenöt éven keresztül például a vizitdíj bevezetéséről. Tévedés azt hinni, hogy akár a kórházi rendszer átalakítását most találták ki, hiszen az erről szóló javaslatokat már a Horn-kormány idején elkészítették a szakemberek. (Igaz, akkor külön kötetben, 1000 példányban kinyomtatva publikálták az ellátórendszert bemutató adatsorokat, s az Országgyűlés egészségügyi bizottságának ülésén nem mondta azt - egy kérdésre válaszolva - az akkori kabinetfőnök, örüljenek a kórházak, hogy nem kerültek nyilvánosságra adataik...) Volt tárgyalás, egyeztetés minden egyes intézményvezetővel, s mi lett a vége? Hatalmas tiltakozás mellett csak a szülőotthonokat, s a fővárosi Balassa János Kórházat lehetet bezárni - hiányoznak ma bárkinek is?  Pincehelyért és Pásztóért - többek között - népi megmozdulások szerveződtek, a kormány pedig megrettenve settenkedett el saját reformja mögül, s az elkövetkezendő években sok-sok milliárdot kaptak épp azok az intézmények, amelyek már akkor, s most újra „átstruktúrálódásra" voltak-vannak ítélve. A reformnak pedig még a gondolatát is elhantolták jó mélyre.

Mi lehetett, mi lehet a baj? Talán a stílus, s az a tévhit, hogy szakmailag hiteltelen emberekkel hitelesíteni lehet szakmai kérdéseket. Molnár Lajost talán félte, de alapvetően semmibe vette a szakma. Horváth Ágnesnek még ennyi sem jut. A szaktárcát állítólag a háttérben ténylegesen irányító kabinetfőnök kreatúrájának tartják, bár úgy hírlik Coppelia – akárcsak az operában – a való világban is önálló életre kelt, s kezdi hinni: pont jó rá az a kabát, amelybe belebújtatták. Az újságíró szakmába van egy régi mondás: sárból nem lehet tortát csinálni. Máshol sem. Egy elrontott törvényt, vagy rendeletet célszerűbb gyorsan kijavítani, mint sem azt állítani, kommunikációs hiba történt, s egyébként is: mindenki hülye, aki nem érti.

Az igazi botrány persze a biztosítási reformnál tört ki. Feltehetően az erről, háttérben zajló, egyre élesebb harc vezéráldozatai a minisztériumi hölgyek. Ez persze nem ad nekik felmentést, de némiképp megmagyarázza, miként világosodott meg tulajdonaikat, személyi kapcsolataikat, s autóikat illetően a honi sajtó bő egy hét alatt. S mindeközben a lényegről – miként varrják el, igazítják ki az eddigi reformlépéseket, milyen egészségbiztosítási rendszert akarnak valójában a szocialisták, miért forszírozzák a szabaddemokraták az egészségbiztosítás piacosítását, amikor még a nyugdíjreform sincs befejezve, egyáltalán: miért egy szakpolitikai kérdéssel határozza meg magát a párt? milyen befektetők illetve befektetőcsoportok mozgatják hátulról a szálakat? – egy szó sem esik. Mint mindig.