Kiöregedő szakma fiatal megváltókra vár

A háziorvosok átlagéletkora 57 év, 25 százalékuk bőven túllépte a nyugdíjkorhatárt, miközben utánpótlásuk külföldre pályázik.

Évek óta problémát jelent, hogy kisebb településeken, perifériákon, zárvány- és zsákfalvakban képtelenek betölteni a megüresedett háziorvosi praxisokat. Jelenleg közel 150 praxisból hiányzik a doktor. A helyzetet tovább súlyosbítja, hogy a ma még dolgozó háziorvosok 25 százaléka - 1400-an - már rég betöltötték a nyugdíjkorhatárt, miközben rengetegen ennek határán vannak. Az átalgéletkor 57 év. Utánpótlásukat az évente háziorvosnak jelentkező közel 80 rezidens sem tudja biztosítani, annál is inkább, mivel menet közben közülük sokan meggondolják magukat, s a szabolcsi, borsodi, zalai, somogyi falvak helyett más távoli települést választanak – például Nagy-Britanniában vagy Észak-Európa valamelyik busásan fizető országában. Háziorvosokból ugyanis nem csak nálunk van hiány.

A probléma kezelésére három évvel ezelőtt indította útjára Praxisprogramját az Országos Alapellátási Intézet (AOLI). Ennek keretében az intézet segít orvost találni a nála segítségért – orvosért - jelentkező települési önkormányzatoknak. A doktoroknak – miután egészségügyi és biztosítási ismeretekből vizsgát tesznek az intézetben – egyéni képzési tervet dolgoznak ki a szegedi orvostudományi egyetemen. Munkavégzés mellett heti egy napot töltenek az akkreditált képzőhelyen, háziorvosi szakvizsgára készülve. Egyénre szabott képzési tervre egyébként azért van szükség, mert egy kórházi állását veszített belgyógyásznak kevesebb tanulnivalója van, mint például egy sebésznek, vagy urológusnak. Ebből adódik, hogy valaki gyorsabban – 1-3 év alatt – vagy lassabban, ám legfeljebb 6 esztendő alatt jut el a szakvizsgáig, aminek fontosságát az adja, hogy szakképesítés nélkül ma senki sem praktizálhat Magyarországon háziorvosként - kivéve a háziorvostan licencvizsgát tett központi gyakornokok határozott, 4 éves időtartamban. Kivéve a Praxisprogram résztvevőit.

A programba benevező orvosokkal az OALI köt szerződést, így azok közalkalmazottként dolgoznak. Az Országos Egészségbiztosítási Pénztárral (OEP) szintén az alapellátási intézet szerződik, ennek keretében jut a tárgyévet megelőző esztendő átlagos praxisfinanszírozásának 140 százalékához praxisonként. A pénz egy részét a települési önkormányzat kapja, hogy ki tudja fizetni a nővér bérét, s fenn tudja tartani a rendelőt, a többit pedig a doktornak utalják át.

Az Egészségügyi Minisztériumban most formálódó rendelet tervezet nem megy szembe a Praxisprogrammal, amelynek jóvoltából 2006-tól 42 településre sikerült háziorvost szerződtetni. A Weborvos által megkérdezett szakértők szerint inkább tovább könnyíti a programban való részvételt. Jelenleg ugyanis csak azok az önkormányzatok nevezhetnek be a programba, amelyek településén legalább 1200-an laknak, s a helyieknek több mint fél éve nincs saját doktoruk. A változás eredményeként viszont azok is segítséget kérhetnek az OALI-tól, amelyek úgy vélik területi ellátási érdekből van szükségük háziorvosra.

Az országos szakfőorvos szerint az a gond, hogy a pár száz lakosú zsákfalvakba ezután sem igen tudnak majd háziorvost biztosítani. Komáromi Zoltán szerint ezeknek a településeknek az jelenthetne megoldást, ha több falu működtetne egy egészségházat vagy kistérségi központokba szerveznék a háziorvosi ellátást.

Árnyaltabban látja a kérdést Éger István. A Magyar Orvosi Kamara elnöke egyáltalán nem ellenzi, hogy klinikai szakmákból váltsanak kollegái háziorvoslásra, hiszen 22 évvel ezelőtt maga is fül-orr-gégészként került a parxisba. Ám a közkeletű, laikus félreértést eloszlatva leszögezi: a háziorvoslás ugyan olyan szakképesített szakma, mint a sebészet, a belgyógyászat vagy bármi más. Azzal viszont nem ért egyet, hogy gyengítsék a szakképző egyetemek szerepét az OALI javára. Az utóbbinak Éger szerint meg kell maradnia a koordináló, szervező feladatoknál, s az ellátás minőségének megőrzése, emelése érdekében a képzést egyetemi kompetenciába kell hagyni. A háziorvoslás immár krónikus munkaerőgondját azonban csak akkor lehet hosszú távon megoldani, ha reálértéken finanszírozzák, s rendbe teszik a működés-működtetés meglehetősen kesze-kusza, sok esetben alkotmánybírósági állásfoglalással szabályozott jogi hátterét.