Konszenzust kerestek, kieresztették a fáradt gőzt | Weborvos

Szakmai irányításukkal gond van, javaslataikat figyelmen kívül hagyják – állítják a védőnők.

Konszenzus konferenciára hívta kedden a gyermekorvosokat és a védőnőket a Gyermekgyógyászati Továbbképző Szemle, mivel a védőnők presztízsveszteségként élték meg, hogy az új szakmai kollégiumi rendszerben elvesztették korábbi önállóságukat, és közös tagozatba kerültek a gyermekorvosokkal.

A János Kórházban – dr. Badacsonyi Szabolcs főigazgató-helyettes, főszerkesztő moderálásával – rendezett fórumon azonban kiderült, hogy a gondok ellenére többségük képes együtt dolgozni a házi gyermekorvosokkal, nincsenek eget rengető konfliktusaik. Sőt, úgy tűnt a hozzászólásokból, hogy a szakmai kollégiumi önállóságuk elvesztésénél is jobban fájlalják szakmai irányításuk hiányosságait, hogy nem hallgatják meg javaslataikat, hogy kőkorszaki informatikai körülmények között kell manapság dolgozniuk, rengeteg adminisztrációval terhelten. Mindezt ráadásul alacsony fizetésért, miközben rendre ingyen is dolgoznak, sőt: megfosztják őket a nekik járó területi pótléktól is.

A közös kollégiumi tagozatot azért hívta életre az államtitkárság, hogy a továbbiakban megakadályozzák a házi gyermekorvosok és a védőnők között tapasztalható vetélkedést, párhuzamosan végzett tevékenységeket, indokolta a lépést dr. Beneda Attila, az Egészségügyért Felelős Államtitkárság kabinetfőnöke.

Mind az orvos, mind a védőnő kiképzett, de másra felkészített szakember, ám egy célt szolgálnak, a gyermekeket és a családokat, fogalmazott dr. Paller Judit országos tiszti főorvos.

Az eddig hiányzó párbeszéd megvalósulhat, a presztízs vezérelte szempontok háttérbe szorulhatnak a közös tevékenység során, amelyet a májusban induló az új kollégiumi rendszer, benne a közös kollégiumi tagozat segíthet, derült ki a szakmai kollégiumokat előkészítő bizottság koordinátoraként is tevékenykedő dr. Velkey György, a Bethesda Gyermekkórházának főigazgatójának hozzászólásából.

Csordás Ágnes, a Magyar Védőnők Egyesületének elnöke úgy vélte, hogy a strukturális gondokat nem fogja megoldani a közös tagozat, hiszen teljesen más irányba indult a valamikor egységes gyermekorvosi-védőnői rendszer. Ma ugyanis a védőnőknek az önkormányzat a munkáltatójuk, közalkalmazotti a jogállásuk, területi ellátási kötelezettségük van, míg a házi gyermekorvosok vállalkozók, kártyapénzt kapnak, jóval nagyobb területről is fogadhatnak betegeket. Az új helyzetet tudomásul veszik, fogalmazott, készek az együttműködésre, és reméli, hogy a védőnők partnerként való kezelése az orvosok részéről meg is valósul. Ugyanis kollégáitól bekért vélemények alapján nem ez a tapasztalata: szakmai szívességet várnak el a védőnőktől, de ez mindig viszonzatlan, sőt, volt olyan, aki egyenesen „csicskáztatására" panaszkodott, mondván, az orvosok egy része nem tud elszakadni a régi beidegződésektől, és alárendelt segédként kezeli a védőnőket.

Végül is a későbbi hozzászólásokból kiderült, hogy ezek a példák szélsőséges esetekre utalnak, mert a védőnők többsége nem érezte úgy, hogy lekezelnék, vagy hogy nem tudna együttműködni az orvossal. Amint dr. Huszár András, a Házi Gyermekorvosok Egyesülete (HGYE) elnöke megfogalmazta: „jó a kapcsolatunk a vezető védőnői sugallat ellenére". Egy másik, negyven éve praktizáló gyermekorvos szerint az a legnagyobb baj az, hogy alig találkoznak a védőnőkkel.

A bajok eredőjére dr. Dolowschiák Annamária, a HGYE elnökségi tagja mutatott rá: régen egységes volt a védőnői és gyermekorvosi ellátás (0-18 éves kor között), majd a rendszerváltás után lazulni kezdett a munkakapcsolat, különvált a tanácsadás és a gyógyítás, neuralgikus pontok keletkeztek – mindennek a kárvallottja a gyermekellátás lett.

A megoldást már dr. Póta György, a HGYE alelnöke vázolta, kiemelve a team munkát, amelyben nincs alá- és fölérendeltség a tagok között, s ahol mindenkinek megvan a kompetenciája és szerepe. Az azonos protokollok, eljárási rendek éppúgy nélkülözhetetlenek a közös munkában, mint az adatokhoz széles körű hozzáférést biztosító korszerű informatikai rendszer.

Tapsot kapott dr. Blatniczky László gyermekgyógyász, a Budai Gyermekkórház volt főigazgatója, amikor rámutatott a védőnőket terhelő haszontalan adminisztrációra (például terhesgondozási terv), és azt kérte az újonnan felálló tagozattól, hogy első dolga legyen „kigyomlálni" a fölösleges adminisztrációt.

Nem tartja megfelelőnek a védőnők szakmai felügyeletét Csősz Katalin, a szakdolgozói kamara védőnői tagozatának országos vezetője: módszertani leveleket kapnak, ám annak a gyakorlati életben történő alkalmazásáról már nem konzultálnak velük, állította. Aggasztó méretű a rájuk háruló adminisztrációs munka, lassan tevékenységük nyolcvan százalékát ez teszi ki, holott épp fordítva kellene lennie, mert rájuk a mindennapi életben van szükségük a családoknak, gyermekeknek.