Kórházakba mennek a mentőtől az orvosok

Az OMSZ-nak komoly vetélytársa keletkezett a súlyponti kórházak és a sürgősségi betegellátó osztályok kialakításával.

Folyamatos elhasználódás, presztízsveszteség, sűrű vezetőváltások, a folyamatos átszervezések miatt kialakult bizonytalanság, a jövőkép elvesztése jellemzi a mentőket Juhász István, az OMSZ nemrégiben kinevezett hr-vezetője szerint, aki egy humánerőforrás konferencián beszélt az Országos Mentőszolgálat dolgozóinak helyzetéről. A szakember egyik célja, hogy az OMSZ-nál egy kis létszámú, takarékos, ám hatékony hr-menedzsment jöjjön létre, amely átviszi a korszerű hr-ismereteket a szervezetekbe.

Az elégtelen finanszírozás és az állandó munkaerőhiány sújtja leginkább szolgálatot, amely azelőtt vonzó munkahely volt, ám mára folyamatosan deklasszálódott. Kevés a szakképzett orvos, az oxyológus, mert az egészségügy átszervezése során a sürgősségi osztályok kialakításával és a súlyponti kórházak minősítésével komoly versenytárs keletkezett: a kiemelt kórházak által felkínált bérek sokszor kétszeresét, háromszorosát teszik ki a mentőszolgálat által biztosíthatónak, így az elvándorlás megkezdődött.

Egészségtelenül magas a részmunkaidősök aránya, a betöltött státuszok mintegy ötven százaléka (224 státuszhoz mintegy 310 munkaszerződés tartozik), ami sok többletadminisztrációval jár. Ez is mutatja, hogy ebből a munkakörből nem igazán lehet megélni, jellemzően másodállásként vállalják az orvosok.

A mentőtisztek esetében a jelentősen bővült képzés ellenére folyamatos, legalább tízszázalékos, a mentőápolóknál még magasabb (tizenhat százalékos) a hiány, míg a mentőgépkocsi-vezetőknél nyolcszázalékos. A szükséges létszám: 7055 ezzel szemben 6421-en dolgoznak, tehát 630 fő hiányzik az OMSZ állományából.

A szolgálat tevékenységét kedvezőtlenül érintették a jogszabályváltozások, reformok: a súlyponti kórházak kialakításával és a megváltozott beutalási renddel megnövekedtek a betegutak, gyakran az ellátási területet hosszabb időre el kell hagyniuk mentőegységeknek, amelyek így kiesnek a primer mentési feladatok ellátásából. A betegszállítás leválasztása is érzékenyen érintette a mentőket, és már megmutatkozott, hogy más a lobbiereje a magántársaságoknak, amelyek azóta kétszer is a díjak emelését kérték. Ráadásul, ahogy fogalmazott, „nem igazán erkölcsös kapcsolódási pontok vannak a szervezetek között", ugyanis az alternatív egységek egy részét egykori mentősök hozták létre, így nehéz külön választani, mikor van szakmai érdekről szó, és mikor diktál a pénz.

Az OMSZ-tól független jogszabályi változások esetleges negatív következményei sokszor a mentőknél csapódnak le, és gyakran a sajtó céltáblájává válnak – utalt az időnként felröppenő negatív hírekre, amelyeket nehezen dolgoznak fel.