Kórházi tulajdonosváltás: ez lenne a gyógyír?

A Magyar Kórházak és Rendelőintézetek Szövetségének állásfoglalása.

Néhány napja az Egészségügyi Államtitkárság meghirdette, hogy tárgyalásokat folytatnak azokkal az önkormányzatokkal, akik kezdeményezik kórházuk átadását az állami szektor részére továbbműködtetés céljából. Nyilvánvalóan ez az ajánlat a megyei önkormányzatoknak szólt, hiszen ezen ellátási kötelezettség az ő feladatuk. /A városi fenntartók, ha akarták volna már átadhatták volna a megyéknek a kórházakat, hiszen csak önként vállalt kötelezettségként tartották fenn azokat./ A tulajdonlás szempontjából több problémát is felvet ez a lehetőség, de vizsgáljuk meg előbb a működés, a szolgáltatás oldaláról a kérdést.

A konvergencia program meghirdetésekor 240 milliárd forint forráskivonás történt az egészségügyi ellátó rendszerből. Az akkori egészségpolitika preferálta a gazdasági társaságok működésének megjelenését a szolgáltatók körében. Azonban kiderült, hogy a finanszírozás szektorsemlegességét valójában nem valósították meg.
Most is mindenki egyetért abban, hogy szerkezet átalakításra van szükség az egészségügyben. Meghirdették, hogy 2011. a struktúra váltás éve lesz. Az is meghirdetésre került, hogy előbb ezek a változtatások szükségszerűek és csak utána lehet a finanszírozás átalakításáról beszélni. A baj csak az, hogy a változásokhoz idő kell, nem is kevés, és ez alatt is kell működtetni és azt finanszírozni!

Ez az időszak pedig, ha ekkor vizsgáljuk meg a teljesítményeket, torz képet mutat, mivel a teljesítőképességük határán mozognak az ellátók: Ha kevés a pénz, már pedig kevés, annyit tehetnek, hogy visszafogják az ellátás mennyiségét illetve minőségét, ezzel szakmailag minősítik le magukat (teljesítmény-volumen-korlátigig teljesítő városi kórházak). Ha igény szerinti ellátást végeznek, akkor nagymértékben eladósodnak (klinikák esete). Csak az értéken történő finanszírozás biztosíthatja a talpon maradást, ahogyan bizonyították az elmúlt évek is a dialízis, a képalkotó diagnosztika esetén. Az alulfinanszírozottság pedig csőd közeli helyzethez vezetett a mentésnél, a betegszállításnál, a műtétes szakmáknál.

Meggyőződéssel állítható, hogy jelenleg nem a működési forma és nem a tulajdonosi összetétel határozza meg egy adott szolgáltató megítélhetőségét sem szakmai szempontból sem gazdasági helyzetét elemezve. Költségvetési intézmény is (jó menedzsmentet feltételezve) működhet ugyan olyan jól, illetve rosszul, mint egy gazdasági társaság és fordítva. Jelen helyzetben a tulajdonlás is mellékes, hogy önkormányzati, állami, egyházi vagy magán. A bevételei kódolják a jövőjét minden szolgáltatónak, legyen az kórház vagy bármi más.

Bármilyen változtatást is igyekszünk végrehajtani a működési formában, a tulajdonosi szerkezetben azt felelősséggel nem lehet felvállalni és lehetetlen ésszerűen, jól kivitelezni addig, míg nem teremtjük, teremtik meg hozzá a megfelelő finanszírozás feltételeit.

Budapest, 2010. november 8.
Dr. Balaton Péter titkár, Dr. Pusztai Dezső elnök