Kórházszövetségi Konferencia

Struktúrális, szakmai és szakpolitikai kérdések is terítékre kerültek a Kórházszövetség kongresszusának második napján.

A 2008-as találkozó témaválasztásain és hangulatán érződött hogy hol tart a magyar egészségügy: a sokkhatás már a múlté, a súlyos horderejű változtatások következményeit a kórházak menedzsmentjei célzott korrekciókkal igyekeznek tökéletesíteni. Mivel a jelen állapotok a múltban bekövetkezett törvénykezéseken alapulnak, és a szakma egyre inkább a jövő esélyei felé fordul, az idei rendezvény hallgatósága átfogó képet kapott az egészségügyi reform korrigálandó és a szolgáltatók számára idővel elfogadhatóvá vált lépéseiről egyaránt.

A szervezők két párhuzamos szakmai programot vonultattak fel a második napon. A „Kórházak a szerkezetváltás után“ nevű szekció felszólalói rövid, „pergőtűz-szerű“ előadásokban számoltak be egyebek mellett a sürgősségi betegellátás nehézségeiről, a megváltozott betegélelmezés körülményeiről és arról, hogy mit jelent a gyakorlatban súlyponti intézményként működni. Egy másik teremben kerekasztalbeszélgetés keretében bemutatkozott a kórházvezetőknek az Egyetemi Klinikák Országos Szövetsége. A Pécsi, Debreceni, Budapesti és Szegedi Egyetemek által delegált professzorok amellett hogy egyeztették az ellátás legfelsőbb szintjén álló intézményeik közös kihívásait és legsürgősebb feladatait, megtárgyalták a kórházak jelenlévő vezetőivel, hogy optimális esetben miként oszthatnák el a lakosság egészségügyi ellátásának feladatait, milyen együttműködéseket valósíthatnának meg egymással.

Külön kerekasztal alakult a Nem Várt Események (NEVES) jelentési rendszerének bemutatására is. Ezt a programot az Egészségügyi Világszervezet 2005-ben indította útjára, kidolgozva tagállamai számára azt az irányelvet mely megmutatja, hogy milyen szempontokat vegyenek figyelembe az un. Nem Kívánatos Események jelentési rendszerének kialakításakor. A programot a Semmelweis Egyetem Egészségügy Menedzserképző Központja szervezi és irányítja a Magyar Kórházszövetséggel együttműködésben. Ennek eredményeiről számoltak be a kerekasztal résztvevői, akik egyetértettek abban, hogy a nemzetközi projekt nem csak betegbiztonság hanem a gazdasság szempontjából is előrevivőnek bizonyult.

Szakma tekintetében a nap főszereplője a rehabilitáció volt. Egyrészt az érdeklődők megismerhették a rehabilitációs szakterületek széles palettáját: a kardiológiai, a pulmonológiai, a gyermekgyógyászati rehabilitációnak egyaránt vannak a rehabilitációt tekintve közös, a gyógyítási szakterület szempontjából sajátos vetületei.

Köztudott hogy kiélezett kérdéssé vált az ápolás helyzete ímaagyarországon, ennek megfelelően kilenc szakavatott előadás járta körbe a témát. Az ápolóknak mind a képzés, mind az alulfinanszírozottság, mind pedig a tárgyi feltételek hiánya jelentősen nehezíti a betegellátás kívánt szintre helyezését. A sürgős feladatok kijelölésében ez a szakma is élen jár. A szakemberek folyamatos monitorozás eredményeképpen számoltak be többek között arról, mit hozott az ápolásnak a III. évezred, milyen költséghatékonysági lépések lehetségesek az ápolás szempontjából.

Az intézményeket érintő problémák széles körét érintő konferencián szó esett az egészségügyben megvalósuló kommunikációról, az iratkezelési feladatokról, és az intézmények gazdasági társasággá alakulásának kihívásairól is, a legnagyobb érdeklődés ugyanakkor az OEP kontra kórházvezetők „kérdezz-felelek“ rendezvényét kísárte. A Pénztár képviselői több ízben biztosították a menedzsmentek tagjait, hogy bár hivatalként és nem döntéshozóként funkcionálnak, céljuk hogy a kórházvezetők által felvázolt problémákat beépítsék a szakmapolitikai döntéshozók felé továbbított javaslataikba.

A beszélgetés meghatározó témái a TVK változtatása, a jogosultság-ellenőrzés kórházi dolgozókra vonatkozó feladatai és a „valódi illetve nem valódi“ rehabilitációs osztályok finanszírozásbeli megkülömböztetése voltak. Utóbbi kérdésben trvek szerint jövő hétr döntés születhet, melynek értelmében a szorzószámokban is megmutatkozik majd, hogy egy osztály minden szempontból megfelel a rehabilitáció követelményrendszerének, vagy bár megfelel de bizonyos elemek (leggyakrabban nincs elég szakember) hiányoznak a feltételrendszerből, vagy pedig a rehabilitáció csak mint megjelölés létezik az adott intézményben.

A TVK Bizottság negyedévente tart ülést, hatáskörrel nem bír de javaslatokat tehet. Nem nagy mértékben de indítványozta a TVK érték átrendezését, az alapdíj korrekciójáról ugyanakkor csak az év végi számvetéskor születhet miniszteri döntés. Apró de sikeres lépésként értéklték hogy a szülészet már-, a boncolás nemsokára kikerül a TVK-ból, és 10%-kal végül is – az inflációhoz igazodva – növekedett a TVK az idei évben.