Kormánybiztost az ápolók élére!
Közzétéve: 2008. 03. 07. 14:49 -
• 3 perc olvasásKözzétéve: 2008. 03. 07. 14:49 -
• 3 perc olvasás
Alig akad már ápoló, aki főnővér szeretne lenni - ha mégis, külföldön keresné a boldogulást.

Az érettségire épülő három éves szakképzés keretében az elmúlt hét évben legfeljebb 250-300-an szereztek ápolói végzettséget, ám többségük a záróvizsga letétele után sem az egészségügyben keresték boldogulásukat. Nem jobb a helyzet a diplomás ápolóképzés esetében sem. Az egészségügyi főiskolások többsége ugyanis gyógytornász szeretne lenni, csekély kedvet érezve a keményen ledolgozott évek után elérhető főnővéri titulus iránt. Aki mégis az egészségügyben marad, az földrajzilag vált, Anglia, Ausztria, Olaszország, s Izrael a célállomás.
Nem véletlen, hogy a Semmelweis Egyetem 2000 kórházi ágya mellett mindössze 1032 ápoló dolgozik, miközben minimum további 500-ra lenne szükség, bár 800-at is tudnának foglalkoztatni, tudtuk meg Csetneki Juliannától. Az egyetem vezető főnővére szerint a jelenlegi kritikus helyzet több okra vezethető vissza. Első helyen az igen csekély anyagi megbecsülés áll. Manapság egy fiatal nővér – aki épp abban a korban van, amikor igyekszik saját önálló anyagi egzisztenciáját megteremteni – legfeljebb havi bruttó 110 ezer forintot kap, miközben a több évtizedes szakmai múlttal rendelkezők jövedelme sem üti át a plafont, legfeljebb bruttó 180 ezer forintot érhetnek el. Ennyiért kell vállalniuk a munkájukkal járó pszichikai valamint fizikai terheket, köztük a házasságok jelentős részét felőrlő három műszakot.
Úgy tűnik az ágazat vezetése nemigen érzékeli a problémát, vagy ha igen, a könnyebbik megoldás felé hajlik. Nyilván ez utóbbinak tudható be, hogy bár 2000-ben az úgynevezett kórházi minimumfeltételekben még meghatározták, hogy ápolási egységeként mennyi betegre mennyi ápolónak kell „jutnia", a rendelet 2003-as módosításánál a fenti konkrétumot az „amennyi a biztonságos ellátáshoz szükséges" dodonai megfogalmazás váltotta fel. Ez alól csupán az intenzívek valamint az ápolási osztályok képeznek kivételt, ahol még most is konkrét számok szerepelnek. Az intenzív osztályokon például műszakonként minden egyes beteg mellé egy ápolónak kellene tartoznia. Már, ha van annyi egyáltalán. A helyzetet Csetneki Julianna szerint jól illusztrálja, hogy az egészségügyi tárcánál először az ápolási főosztály, majd az osztály szűnt meg, most egy-két ember foglalkozik minisztériumi szinten ezzel a kérdéssel.
Meglehet azért érzik a ténylegesnél kisebbnek a gondot, mert az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat statisztikája nem tükrözi a valós helyzetet. Az ÁNTSZ ugyanis a részmunkaidős ápolókat is teljes állásuként tartja nyílván. Ez a vezető főnővér számításai szerint azt jelenti, hogy 100 egész állású ápolóként tartják nyilván azokat a részidőseket, akik összességében 53 teljes állású szakembernek felelnek meg.
Néhány éve még a hazai kórházakat kisegítették a Romániából, a volt Jugoszlávia területéről valamint a Szlovákiából érkezett ápolók. Az unió bővítésével azonban egy részük nyugatnak vette az irány vagy hazament. E helyzet illusztrálására mesélte el Tulassay Tivadar rektor, hogy tíz évvel ezelőtt egy Csíkszeredán feladott, ápolókat toborzó álláshirdetésre több mint harmincan jelentkeztek, most több magyarlakta romániai városban megismételve ugyanezt az akciót – meghallva a fizetés összegét, senki sem vállalkozott a magyarországi munkára.
A magyar ápolók kiváló szakemberek. Nem véletlenül nagy irántuk a külföldi kereslet. Elsősorban a műtősnőket, intenzíveseket, s onkológiai szakápolókat keresik, de „visznek" mindenkit, aki hajlandó külföldre menni. Az utánpótlást lassan már csak egymástól szerezhetik be az kórházak, klinikák. A helyzetre jellemző, hogy a tavalyi jelentős kapacitáscsökkentéssel járó létszámleépítés a Semmelweis Egyetem például egyetlen ápolót sem érintett.
A Semmelweis Egyetem szakemberei a helyzet ismeretében kormánybiztos kinevezését javasolják, aki – megfelelő jogkörrel felruházva – tehetné meg intézkedéseit. Elengedhetetlennek tartják a bértömeg emelését, a rövidített idejű képzések megszervezését valamint a minimumfeltételek témába vágó passzusainak újrafogalmazását.
Kövess minket!
facebookKapcsolódó cikkek