Lassan a testtel!

Sinkó Eszter, az SE Menedzserképző Központja közgazdászának írása az Élet és Irodalomban.

Sinkó Eszter

1) A közszolgáltató intézmények magánosítása a betegellátás szempontjából általában nem eredményez hatékonyságjavulást. Legfeljebb jövedelmezőbbé válik a magánosított intézmény működése, ez azonban főleg a magánintézmény tulajdonosának okoz örömet (és ezzel együtt nyereséget), a "köz" számára haszon ebből nem feltétlenül mutatkozik. Kivált igaz ez a for-profit típusú intézmények esetében. De nézzük meg közelebbről a kérdést!
Európában döntő részben közpénzből, azaz társadalombiztosítási járulékból vagy adóból finanszírozzák az egészségügyet. A közpénzből történő finanszírozás dominanciája implicit módon megköveteli, hogy e forrásokból minél több beteget lássanak el, pontosabban fogalmazva, egyre több beteget egyre eredményesebben lássanak el. Ez a betegellátás szempontjait tükröző, a rendszer szintjén értelmezhető hatékonysági kívánalom.
Ha szemügyre veszünk egy magánintézményt, profitorientált tulajdonossal a háttérben, azt tapasztalhatjuk, hogy tevékenysége középpontjában elsősorban jövedelmezősége növelése áll. Ennek a stratégiának az eredőjeként ma például egy privátkórház magánforrásból képes harmadakkora költségszinttel ugyanakkora bevételt generálni, mint amekkora bevétel elérésére köztulajdonban lévő társa - közpénzből - képes, de a magánintézmény által ellátott betegek száma csak töredéke, mintegy tizede egy közintézmény beteglétszámának. A magántulajdonos számára - érthető okból - csak a jövedelmezőségi szint számít, néhány altruista befektetőt kivéve, ezzel szemben közintézmények esetében az elsődleges szempont, hogy minden hozzájuk forduló beteget ellássanak. A két eltérő megközelítési mód eredményeképpen - a példát illusztrációként elfogadva - azt mondhatjuk, hogy a jövedelmezőségi mutató a magántulajdonban lévő cég esetében kedvezőbb, míg a hatékonysági mutató (ráfordítások/kibocsátott betegek száma) a közintézménynél mutat jobb értéket. Természetesen egy magánintézmény is működhet közpénzből, amennyiben közfeladatokat vállal át. Ebben az esetben a magánintézmény, a tulajdonosok érdekeire tekintettel, csak azokat a pácienseket igyekszik ellátni, amelyek számára kisebb költséget generálnak, mint amekkora az e tevékenységből fakadó bevétele, a többi esetben a beteget más szervezethez, mondjuk egy közintézményhez paszszolják át, azaz szelektálnak a betegek között. Költségeiket így tudják a legegyszerűbb módon alacsonyan tartani. Nemzetközi tanulmányok sora foglalkozik azzal, mennyi indokolatlan hiedelem kötődik a magán egészségügyi intézmények, azon belül a for-profit intézmények nagyobb hatékonyságához. Konklúzió: ha az egészségügyben a rendszer hatékonyságának javítását tűzzük ki célul, erre a magánosítás nem jó eszköz. Amenynyiben a politikusok mégis úgy döntenek, hogy a tömeges privatizációra szavaznak, tudniuk kell, ennek az lesz a következménye, hogy a rendelkezésre álló forrásokból kevesebb beteget látnak el.
A teljes cikk itt olvasható