Még fizetik a számlákat, de meddig? | Weborvos

Mérséklődött vagy egyenesen lenullázódott az adósságteher a kórházakban, ám a következőkben ismét felgyűlnek a kifizetetlen számlák.

A januári köztes kifizetés dacára a legtöbb kórházban folytatják a válságkezelést, ugyanis általában legalább tízszázalékos teljesítményvolumen-korlát (tvk) csökkenéssel számolnak az intézményvezetők. Mint sorozatunk első részéből kiderült, van, ahol a generikus gyógyszerek beszerzésével igyekeznek jelentős kiadáscsökkentést elérni, létszámstopot rendelnek el.

– A 2009 végére felhalmozódott 650 millió forintos adósságállományunkat lenulláztuk, nincs lejárt határidejű számlánk – tájékoztatta lapunkat dr. Rácz Jenő, a gazdasági társaságként működő Veszprém Megyei Kórház főigazgatója. – Ez azonban nem jelenti azt, hogy ölbe tehetjük a kezünket 2010-ben: a bevételek és a várható kiadások között 900 milliós mínusszal számolunk az üzleti tervben. A hiány egyik jelentős tétele a bérkiegészítés, mivel ezt csak a költségvetési intézmények kapják meg, a gazdasági társaságok nem. Ez súlyos diszkrimináció velünk szemben. Ugyanakkor nem tehetem meg, hogy ekkora összeget ne fizessek ki a munkatársaimnak, ráadásul kollektív szerződésben is rögzítettük, hogy nem járhatnak rosszabbul, mint a költségvetési intézményekben dolgozók. Ha mégsem fizetnék, akkor elmennének a munkavállalók, és nem tudnám teljesíteni a minimumfeltéteket.

A kórházban tíz százalékkal kisebb tvk-bevétellel számolnak, ugyanakkor a kiadási oldalon nem várható csökkenés. Hiába érvel a kormány, hogy a munkabért terhelő járadékok mérséklődnek, számos tétel emelkedik, infláció is van, teszi hozzá Rácz Jenő.

Folytatják a tavaly nyáron megkezdett válságkezelési programjukat: ötszázmillió forintos megtakarítással számolnak, amelynek nagyjából fele bér, fele dologi kiadás.

– Ha ezt tudjuk tartani, akkor év végére legalább 400 milliós kifizetetlen számlaállományunk lesz ismét, tehát ugyanott leszünk, ahol 2009-ben – számol a kórházvezető. – A nullszaldós állapot ugyanakkor fontos, hiszen csak akkor pályázhatunk, ha nincs kifizetetlen számlánk, köztartozásunk.

A januárban és tavaly érkezett plusz források a túlélést segítik ám a rendelkezésre álló pénzből a rendszert nem lehet működtetni. Rácz Jenő szerint most lenne idő és lehetőség, hogy megkezdjék a struktúramódosítást a viszonylagos nyugalomban, de a mostani kormány nyilván nem fog már ennek nekilátni. A minimumfeltételek is csak júniustól lép életbe, így a problémák az önkormányzati választások idején fognak kulminálódni véleménye szerint.

– A tvk csökkenése mellett, ami több mint tízszázalékos az Uzsoki esetében, további forráskiesést jelent a 140 ezer forintra mérsékelt HBCs – dr. Golub Iván, az Uzsoki utcai Kórház főigazgatója szerint. – A beszállítók felé fennálló kötelezettségállományunk a korábbi állapotokhoz viszonyítva jelentős mértékben növekedett. Ezt a helyzetet az elmúlt napokban történt időközi egyhavi finanszírozás átmeneti időszakra a korábbi állapotra mérsékelte. Mindezek ellenére a teljesítményvolumen-korlátozás miatti bevételcsökkenés kedvezőtlen hatását osztályokra, szakmákra bontva redukálnunk kell. A területen kívüli betegek számára korlátozzuk az intézményi hozzáférést, hiszen gazdasági felelőtlenség lenne az ellátás korábbi körben történő biztosítása. Bizonyos szakmákban várhatóan növekedni fog a várakozás, nyilván ez az akut esetekre nem vonatkozik.

Fővárosi önkormányzati intézményként – bizonyos szakmákban (például sebészet) – a budapesti akut ügyeleti rend ellátásából származó intézményi kötelmek teljesítése nagyon nehéz az intézmény számára, pendít meg egy másik szálat a kórházvezető. Különböző szakmákban más az ügyeleti ellátási kör, más a kórház felvételi területe. A sebészeten meghatározott ágykontingenst kell biztosítaniuk, ugyanakkor van úgy, hogy a tizenhat ágyra több mint húsz beteget küldenek, ráadásul többségük területen kívülről érkezik.

Az ügyeleti akut esetek ellátása nyilván hátrányosan érinti a tervezett műtéti beavatkozásokat: az elektív esetek rovására történik, s ez is mutatja, mennyire sérülékeny a rendszer, teszi hozzá. Ha a várólistáik sérülnek, hátrányba kerülnek az elektív ellátást igénylő betegeik, aztán jöhet az Egészségbiztosítási Felügyelet, amely magyarázatot vár arra, miért módosult a várólista.

Másik gondjuk: ha az egyik szakmában a kórházhoz tartozik a beteg, a másikban nem, akkor a pontos diagnózis után tovább kellene küldeni a fővárosi gyakorlat szerint. Az Uzsokiban a szakmai szempontokat helyezik előtérbe, és „sajátjuknak" tekintik a felvett, diagnosztizált beteget a főigazgató szerint, aki úgy véli, a továbbküldéssel – egyéb hátrányok mellett – újabb vizsgálati párhuzamosságok következhetnek.

Betegellenesnek minősíti a mára kialakult a helyzetet: csak költséget jelent a kórháznak, ha a tvk-n túl több beteget fogadnak. Nem vitatja, hogy gyakran felesleges beutalás történik, mivel a háziorvosok mindig továbbküldhetik a betegeket a magasabb progresszivitási szintű (főként súlyponti) intézetbe, a kórházak nem.

A co-payment egyértelmű értelmezésére és érvényesítésére lenne szükség, ha valaki soron kívüli ellátást akar, extrát kér. Golub Iván főigazgató szerint elvárható, hogy ilyen esetekben az OEP a beavatkozás teljes díját is kifizesse a szolgáltatónak.