Megegyezés, csak a színfalak mögött

Mindenkinek el kell döntenie, bizalmi vagy gyanakváson alapuló egészségügyi rendszert kíván-e építeni.

Balogh Sándor

A háziorvosokat sújtó financiális problémákon túl azokról a megoldásra váró valós vagy vélelmezett szakmai problémákról kérdeztük, melyeknek feltárásában, orvoslásában az OALI-nak, a Háziorvostani Szakmai Kollégiumnak, a Magyar Általános Orvosok Tudományos Egyesületének jelentős szerepe lehet.

- A háziorvosok nagygyűlésének szervezői és a résztvevők közül is számosan megfordulnak szervezeteinkben, így már évek óta beszédtéma köztünk a szakmai tartalom megújításának lehetősége – mondta a Weborvosnak dr. Balogh Sándor.

- Mindanniyan jól ismerjük egymást, tudjuk a megoldást, s bár mindenki ugyanarról beszél, a megnyilvánulások, a publikációk hangossága vagy az elhallgatás végül mégsem a konszenzust, hanem mindig annak a szervezetnek a véleményét tükrözi, amelyiknek a képviseletében azt elénk tárják. Hiába evezünk egy csónakban, hiába azonos a szakmáról alkotott véleményünk, ha valójában mégsem a szakmáról van szó…

- A háziorvosok egyre gyakrabban panaszkodnak az ellenőrzések radikalizmusára. Mennyire látják ezt megalapozottnak?

- A szakmai kollégium foglalkozik ezzel a problémával. Éppen a napokban vettem fel a kapcsolatot a kollégium elnökével, mert az utóbbi időben olyan követhetetlen gyorsasággal és tömegben jelennek meg a jogszabályok, ami nagyon megnehezíti a tájékozódást.

- Elképzelhető tehát, hogy a kollégák elkövethetnek olyan hibákat, amelyek a jogszabály szerint számonkérhetők, de van egy bökkenő: a jóhiszeműség, mint olyan nem tetten érhető. Talán a biztosítás felügyelet, amely nem mérlegelne jóhiszemű és rosszhiszemű hiba fölött, hanem egyértelműen dönt, megoldást nyújt erre.

- Úgy vélem, néhány inzulin-felírással kapcsolatos ügyben például méltányosságból, el kellene tekinteni a büntetéstől, mert bár az orvos követett le hibát a jogszabály szerint, de a működési rend – az ismeretek gyorsasága, pontatlansága, hiánya - nagymértékben hozzájárult ehhez.

- Mind emellett érdemes elgondolkodni arról, hogy a szakorvosi javaslathoz illetve szakorvosi felíráshoz kötött, magas tb-támogatást élvező gyógyszerek rendeléséről szóló jogszabály jó, vagy sem.

- Egy szénanáthával például – amely előreláthatóan fél éven belül nem gyógyul meg -, miért kellene adott esetben elmenni a szakorvoshoz? Ennek ugyanis ma ez a rendje.

- De létezhet majd bizonyos gyógyszerek három hónapig történő ismételt kiváltásának lehetősége is, amit a kollégák azért nem preferálnak, mert elmaradhat a betegek kontrollja. Valójában az, hogy három hónapra előre felírható a betegnek a gyógyszer, nem jelenti azt, hogy közben ne lenne szükséges megjelennie a kontrollvizsgálaton. Könnyebbség, hogy akkor ismét nem kell receptet írnia a doktornak.

- A vizitdíj bevezetésével a beteg azt is vélelmezheti, hogy a 300 forint ismételt befizetésének lehetősége az igazi indoka a visszarendelésnek.

- Az orvos és a beteg is azt hisz, amit akar. Ez nem morális kérdés. A rosszhiszeműség legyen annak a sara, aki ezt feltételezi. Itt gyógyításról, az emberek egészségéről és a tisztességes munkavégzésről van szó. Mindenkinek el kell döntenie, hogy egy gyanakváson vagy bizalmon alapuló egészségügyet kíván-e építeni.

- Gond, hogy ennek eldöntéséhez éppen a betegnek nincs elég ismerete, kompetenciája.

- Akkor bízza rá magát az orvosára, vagy éljen a szabad orvosválasztás lehetőségével.

- Az egészségügy szerkezetátalakításával bővülhet a háziorvosok feladatköre, kompetenciája annak érdekében, hogy minél inkább a befejezett ellátás felé terelje a tevékenységüket. Lesz-e ehhez elég szakmai és anyagi muníciójuk?

- A háziorvosok kompetenciája 1992 óta rögzített, s nem kell, hogy nőjön, legfeljebb aktualizálják, ám ez nem érinti a szakmai tartalmát. A háziorvosok eddig is a befejezett ellátásra törekedtek, ugyanakkor nem gondolnám, hogy valaki is képes megmondani: mit jelent ma Magyarországon a befejezett ellátás?

- Mit jelent a betegnek, a finanszírozónak és az orvosnak …?

- A tapasztalatok azt igazolják: hazánkban ma a háziorvosok definitív ellátását a praxisnak a legközelebbi szakrendelőtől való távolsága határozza meg. A nagy távolságra fekvő körzetekből a betegeknek 3-5, míg a közelebbi vagy városi körzetekből 15-20 százalékát küldik tovább. A továbbküldés átlagos aránya – beleértve a szakorvosi javaslatra történőket is - mintegy 14 százalék. Eldönthető, hogy ez most definitív ellátás vagy sem… De említhetném a magas vérnyomás betegség gyógyítását is, hiszen kérdéses, hogy mikor válik befejezetté, vagy a tüdőgyulladást, mely akkor válik azzá, ha nem küldi tovább az orvos a beteget? Mindez értelmezés függvénye. A definitív ellátás, a prevenció vagy a kistérség egyaránt olyan fogalmak, amelyek önálló életet élnek és mindenki eltérően értelmezi azokat.

- Az orvoshiány milyen mértékben sújtja a háziorvosi ellátórendszert és megvalósulhat-e az utánpótlás kinevelését segítő praxisalap?

- A háziorvos-hiány már most kritikus, de amíg élnek és dolgoznak az idősebb kollégák is, addig nincs gond. Jelenleg 200-300 orvos hiányzik tartósan a rendszerből, ami azt jelenti, ennyi orvosnak kellene újraképződnie az egészséges arányok megtartásához. Ez a tendencia azonban nem magyar jelenség, Európában is hasonló a helyzet. Bízni kell a szerencsében…

- A praxisalapról mindenki mást gondol, egyelőre azonban nem létezik és nem is várható a megvalósulása.

- Valamelyest enyhít a gondokon az a 2005-től élő praxis program, melynek keretében az OALI a tartósan üres háziorvosi körzetekbe országosan 30 helyen biztosított háziorvosokat. Ezek közül több, mint húsz körzetben jelenleg is működtetési jog nélkül, a szakvizsgáig dolgoznak a kollégák.