Megtakarítás az egészségkasszában: üveggömb effektus? | Weborvos

A legkisebb intézményeket szeretnék lekapcsolni az Országos Egészségbiztosítási Pénztárnak nevezett lélegeztetőgépről.

Készülődhetnek a kapubezárásra azok az intézmények, amelyek néhány tucat ágy kiharcolásával túléltek a Molnár Lajos-féle reformot? Nagyjából ez derül ki az új kórházfinanszírozási tervekből, amelyekkel kapcsolatban egyébként még arról is vitatkoznak az egészségügyi szakemberek, hogy az 1993-ig létező, úgynevezett bázisfinanszírozás speciális esetéről, vagy simán és egyszerűen a kis területi kórházak kapuinak végleges bezárásáról szól. Az igazság – mint ahogy lenni szokott – középen van.

A tervbe vett új rendszer – amely nem érinti a krónikus és a rehabilitációs ágyakat – a kórházak tavaly jelentett teljesítményéből indul ki. Ennek 70 százalékát megkötések nélkül idén is biztosítják, ráadásul – 146 ezerről 150 ezerre - emelt alapdíjon számolva. Ez, mondta a lapunktól neve elhallgatását kérő szakértő, némileg valóban emlékeztet a jóval korábban alkalmazott bázis finanszírozásra, amikor egy meghatározott összeget elosztottak 12 részre, s ezt hónapról hónapra – függetlenül az adott időszak teljesítményétől – átutalták. Ám mégsem teljesen ugyan az. A hasonlóság abban áll, hogy ebből az összegből a kórházak el tudják majd látni alapvető működési feladataikat. Az utóbbi meghatározást informátorunk szerint komolyan kell venni, a struktúraátalakításkor, 2007-ben meghatározott és befogadott ellátások finanszírozása értendő alatta, s nem azok, amelyekkel – a bevétel, a betegforgalom növelése érdekében – bővíteni igyekeztek szolgáltatásaikat a reform eredményeként eleve hátránnyal indult intézmények.

A 70 százalék feletti részt – akárcsak a laboratóriumok finanszírozásánál – lebegő díjtétellel számolják. Jókora képzavarral élve, ezen a ponton lehet tetten érni azt a nagy szőrős mancsot, amely az egészségbiztosítási kasszában matat. Minél kisebb ugyanis adott intézményben a 70 százaléknyi rész, annál biztosabb, hogy a fennmaradó esetekre is megkapják majd a 150 ezer forintos alapdíjat. Ha viszont hirtelen felindulásból „túlgyógyítanak", s pörgetik a teljesítményt egyre kevesebbet kapnak, megeshet, hogy egy-egy beteg után legfeljebb csak néhány tízezer forintot.

Az új rendszert - az országos intézeteken, súlyponti illetve több száz ágyas területi kórházakon kívül - az ügyes menedzsmenttel rendelkező intézmények élhetik túl, de erre vezetőik képességeitől függetlenül alig van az esélyük a legkisebbeknek. Azokra a „kórházakra" valószínűleg végleg lakat kerül, amelyek 2007-ben, a legutolsó nagy ágyosztozkodásnál, helyi és országos politikai kapcsolataikat mozgatva megúszták aktív fekvőbeteg részlegük teljes felszámolását, s eddig elevickéltek 20 aktív ágy fenntartásával. Nekik vélhetően nem marad más hátra, mint hogy azzá váljanak, aminek eredetileg is szánták őket: krónikus, rehabilitációs kórházakká illetve emelt szintű járóbeteg szakellátást nyújtó intézetekké.

Az új finanszírozásról szóló politikai döntés láthatóan keresztbe veri azt a korábbi, sokszor hangozatott egészségpénztári elképzelést, amely a lábukkal szavazó betegeket követve kötötte volna vastagabb vagy vékonyabb oxigén(finanszírozási)csőre a különböző kórházakat. Az új rendszerből most még csak annyi látszik, hogy a 20 ágyas intézményeket szeretnék lekapcsolni az Országos Egészségbiztosítási Pénztár nevű lélegeztetőgépről.

A megjelent információkkal ellentétben azonban azt már nem kívánja befolyásolni az új finanszírozási rendszer, hogy ki, hova megy gyógyíttatni magát. A szabad intézményválasztás egyelőre megmarad, senki sem írja elő, hogy a többletpénzzel járó 70 százalékos kvótában csak az adott kórház területi ellátási kötelezettségéhez tartozó települések lakóit lehet vagy célszerű ellátni. Annál is inkább, mivel e körzetek átrajzolása jelenleg is zajlik, s a beteg-orvos kapcsolatok évtizedek alatt kialakult finom technikái amúgy is felülírnak minden efféle törekvést.

Ami a megtakarítási célként meghatározott 30 milliárdos összeget illeti, ez nagyjából fele-fele arányban oszlik meg a gyógyszer- valamint a természetbeni betegellátást biztosító kasszák között. Azt, hogy miért pont ennyit írtak elő, csak tippelni lehet. Az biztosnak látszik, hogy nem a tervbe vett járulékcsökkentéssel kalkuláltak, hiszen ennek egy százalékos mérséklése 85 milliárdos bevételkiesést jelent. Talán inkább a munkahelyek megszűnése miatt kieső bevétellel számoltak, de az is lehet, hogy egyszerűen csak belenéztek az üveggömbbe.